Az első száz év. A kisebbségi magyar identitás szervezeti és intézményi kontextusa a Vajdaságban. Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, 2021
A vajdasági magyarság tényszerűen 1918-ban, jogi értelemben 1920-ban került kisebbségi helyzetbe. Ennek a száz évnek az értelmező bemutatását tűzte ki célul a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) azzal a tavaly szeptemberben megrendezett kisebbségi kerekasztal-beszélgetéssel, amelyet a járvány miatt az online térben tudtak megtartani. Az elhangzott előadások, szakmai vélemények alapján jött létre Az első száz év című kötet.
Az olvasó átfogó kisebbségtörténeti összefoglalását kapja ennek a száz évet felölelő korszaknak, egy-egy periódusának, társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális viszonyainak. Hogyan hatottak ezek a tényezők a vajdasági magyarok identitására? Hiszen ez a száz év úgy indult, hogy mintegy negyvenezer középosztálybeli, értelmiségi magyar volt kénytelen távozni a szülőföldjéről, 1921-ben kizárták őket a földreformból, 1922-ig szavazati joguk sem volt, a magyar oktatás csak nyomaiban, szórványosan maradt meg a királyi Jugoszláviában. A szövegekből megtudható, hogyan hatott az itteni magyarság nemzeti önazonosságára a legsötétebb, 1944/1945-ös időszak. Hogyan alakult, változott a magyarság identitása a szocializmus korszakában, illetve az 1990-es években, amely nemcsak a miloševići korszakot, a délszláv háborúkat jelentette, hanem olyan politikai és kulturális önszerveződést is hozott, amely korábban – nemcsak a két világháború között, de még a hatvanas-hetvenes évek puhább diktatúrájában is – elképzelhetetlennek tűnt. Hogyan élik meg magyarságukat, önazonosságukat a vajdasági magyarok ma, amikor széles körű érdekképviselettel, az identitásunk szempontjából fontos területeken kiterjedt szervezeti, intézményi hálózattal rendelkezik, a magyar kormány az elmúlt bő évtizedben jelentős kulturális-oktatási támogatást nyújt nemzeti identitásunk megőrzéséhez, 2016-tól gazdasági támogatással segíti itteni boldogulásunkat.
Bizonyára sokan elolvassák e kötetben azt az írást, amely azzal foglalkozik, hogy a trianoni szerződésnek pontosan mely részei hatályosak, és miért. A kiadvány egyik tanulmányából arról értesülhetünk, kik voltak azok a személyiségek, elsősorban tanárok, akik az 1870-es évektől kezdődően megteremtették a délvidéki magyar irodalmat és tudományos életet. Egy olyan térségben, ahol mindenki rendelkezik paraszti felmenőkkel, a földművelés, állattenyésztés sokak megélhetését jelenti, érdeklődésre tart számot az a tanulmány, amely azt taglalja, hogy Vajdaság mezőgazdaságának milyen fejlődési szakaszai voltak a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságtól napjainkig. A vendégmunkásság jelenségével is külön írás foglalkozik, hiszen a hatvanas, hetvenes években, amikor a munkanélküliség megoldására a hatalom engedélyezte a külföldi munkavállalást, 25–30 százalékkal több vajdasági magyar vállalta a vendégmunkássorsot, mint szerb. Biztosan sokan kíváncsiak arra is, milyen korszakai vannak a vajdasági magyar–szerb vegyes házasságoknak. Azt is megtanulhatjuk a kötet egyik tanulmányából, mi az a helymárkázás, és az ennek a módszertanával végzett kutatás milyen eredményeket hozott, a helymárkázásnak milyen közösségi hasznosulása van. Akit az érdekel, milyen az EU bővítéspolitikája és a kisebbségek védelme Szerbiában, erről is értesülhet, mint ahogyan arról is olvashatunk egy terjedelmesebb tanulmányt, hogy hogyan alakult a magyar kisebbség politikai képviselete Szerbiában 1990 és 2020 között.
A felkérésnek eleget tevő huszonegy szakember kutatási területével, érdeklődési körével, elképzeléseivel összhangban szólt kisebbségi létünk e száz évéről. Az adott témát minden szerző más-más, egyéni nézőpontból közelíti meg, ezek a szövegek így adhatnak sokrétűen árnyalt képet az elmúlt száz évünkről, a vajdasági magyarságról.