A nagy átalakulás

Egy reggel Csimbók, a meseíró arra ébredt, hogy óriási citrom nőtt a nyakára a feje helyén. Tapogatta, nyomogatta, s úgy találta, hogy szabályos, mondhatni: hétköznapi citrom, csumával, levéllel, akár a gyerekrajzokon. Réges-régen történt vele hasonlóan izgalmas dolog, például amikor évekkel ezelőtt szinte megnyerte a kerületi szúdokuversenyt, vagy amikor a tökfaragó nap tomboláján kihúzták a nevét, és kapott egy késélesítésre feljogosító kupont, amelyet beváltott egy ijesztőre faragott dinkai tökre. Halloweenesre. Ez a citrom dolog most hasonlóképpen fellelkesítette. Lábára kapta kedvenc tornacsukáját, s úgy döntött, fodrul egyet a városban, hátha az új külseje segít abban, hogy ihletet gyűjtsön a meseíráshoz. A meseírás ugyanis roppantul összetett és megerőltető tevékenység. Csak a hozzá nem értők és a kontyos tanítónők gondolják úgy, hogy meséket írni a világ legkönnyebb dolga, és hogy bárki képes történeteket kitalálni. A hozzá nem értőkre persze nem sértődik meg emiatt a meseíró, de a kontyos tanítónőket elnadrágolná, ha összefutnának valahol. Mondjuk a virágágyásos parkban, ahol az efféle kontyos tanítónők sétafikálni szoktak, szerelmes regényt olvasgatnak a padon, és olyasmiket suttognak közben, hogy: ó. Az efféle kontyos tanítónők eleve borzadnak a meséktől, a torzonborz meseíróktól pláne, szerintük minden firkász madárijesztő, csak bugyuta meséken jár az eszük, vakaróznak, szellentgetnek, fújják a füstöt, és még véletlenül se kontyos tanítónőkről ábrándoznak. A kontyos tanítónőknek mindebben vélhetőleg igazuk is van, hisz egy átlagos meseíró, mondjuk ez a Csimbók, egészen másról szokott ábrándozni, miközben fújja a füstöt és szellentget. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy Csimbók jelen pillanatban szívesen összefutott volna egy kontyos tanítónővel, miközben az a virágágyások körül ó-zik, és a meseíró büszkén kérkedett volna új külsejével, ami méltó egy magafajta alkotóművészhez. Ám pechjére egyetlen kontyos tanítónővel sem találkozott a parkban, így jobb híján kedvenc kocsmája, a Hukk Leveri felé vette az irányt, és a pulthoz telepedve vagányul kért egy gyömbérteát.

  – Hány citrommal? – röhögte el magát Simlis Zola, a pultos, Csimbók szokásos rendelését hallva, de egyébiránt nem foglalkozott a meseíró új külsejével, így Csimbók kedveszegetten állt odébb, miután behörpölte a csípős gyömbérteát. Úgy döntött, kibuszozik a Ligetbe, ott sokan sétálgatnak ilyentájt, de meghökkenésére a buszon se keltett feltűnést, csak a sofőr sütött el egy poént, miközben ő az aprót keresgélte, hogy miért vág ilyen savanyú képet ilyen verőfényes délelőtt. A Ligetben aznap alig lézengett valaki, csak idős nénik vonszolták pórázra kötött zsebmopszlijukat, és Csimbók helyett a zacsira meg a kislapátra összpontosítottak, kezük ügyében tartva a kutyaszettet, hogy előkaphassák, mire Fifike befejezi a kaksizást.

  A meseíró így jobb híján a padokon ücsörgő sakkozó nyugdíjasokhoz csapódott, de azok összetévesztették valami Gedeonnal a néhai 6. b-ből, akinek anno kiverték a fogát.

  – Mondd azt, Gedeon, hogy savanyacukor! – nyerítettek a sakkozók, és nem értették, hogy a kibic miért fordul sarkon, és miért lépdel tova olyan nagyképűen, mintha cserben hagyta volna a humorérzéke.

  Csimbók céltalanul lézengett hát az utcákon, unottan szopogatva a magjait, amikor Baklava, a cukrász kirakatához ért. Kíváncsian vizslatta a kiállított édességeket, amikor megjelent boltja ajtajában Baklava hasa, aztán a szakálla, majd maga Baklava is, és Csimbók citromfejét mustrálgatva tett egy ajánlatot. Ezerötszázat kínált neki érte, mondván, hogy pillanat alatt lecsapja a grillázsaprító bárdjával, és tejszínhabos képpel örvendezett, hogy egy ekkora citromból két tucat citromtorta is kijönne, ha nem annál is több. A meseíró rémülten iszkolt odébb, majd hazafelé vette az irányt. A lakásába érve belakatolta maga mögött az ajtót, és úgy, ahogy volt, ruhástul, tornacipőstül végigdőlt az ágyán.

  Milyen kár, hogy nem futott össze egyetlen kontyos tanárnővel sem – gondolta, elvégre azok folyton úgy néznek ki, mintha citromba haraptak volna, és egy limonádémeghívásnak aligha tudnának ellenállni.

Kovács Jolánka

Gólya Géza

Volt egyszer egy fiatal gólya. Egy évben már Afrikában telelt, de nagyon megelégelte azt a telelést! Amikor a többi gólya szeptember végén ismét útra készült, ő...

Kovács Jolánka

Gólya Géza

Volt egyszer egy fiatal gólya. Egy évben már Afrikában telelt, de nagyon megelégelte azt a telelést! Amikor a többi gólya szeptember végén ismét útra készült, ő...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...