A nagy átalakulás

Egy reggel Csimbók, a meseíró arra ébredt, hogy óriási citrom nőtt a nyakára a feje helyén. Tapogatta, nyomogatta, s úgy találta, hogy szabályos, mondhatni: hétköznapi citrom, csumával, levéllel, akár a gyerekrajzokon. Réges-régen történt vele hasonlóan izgalmas dolog, például amikor évekkel ezelőtt szinte megnyerte a kerületi szúdokuversenyt, vagy amikor a tökfaragó nap tomboláján kihúzták a nevét, és kapott egy késélesítésre feljogosító kupont, amelyet beváltott egy ijesztőre faragott dinkai tökre. Halloweenesre. Ez a citrom dolog most hasonlóképpen fellelkesítette. Lábára kapta kedvenc tornacsukáját, s úgy döntött, fodrul egyet a városban, hátha az új külseje segít abban, hogy ihletet gyűjtsön a meseíráshoz. A meseírás ugyanis roppantul összetett és megerőltető tevékenység. Csak a hozzá nem értők és a kontyos tanítónők gondolják úgy, hogy meséket írni a világ legkönnyebb dolga, és hogy bárki képes történeteket kitalálni. A hozzá nem értőkre persze nem sértődik meg emiatt a meseíró, de a kontyos tanítónőket elnadrágolná, ha összefutnának valahol. Mondjuk a virágágyásos parkban, ahol az efféle kontyos tanítónők sétafikálni szoktak, szerelmes regényt olvasgatnak a padon, és olyasmiket suttognak közben, hogy: ó. Az efféle kontyos tanítónők eleve borzadnak a meséktől, a torzonborz meseíróktól pláne, szerintük minden firkász madárijesztő, csak bugyuta meséken jár az eszük, vakaróznak, szellentgetnek, fújják a füstöt, és még véletlenül se kontyos tanítónőkről ábrándoznak. A kontyos tanítónőknek mindebben vélhetőleg igazuk is van, hisz egy átlagos meseíró, mondjuk ez a Csimbók, egészen másról szokott ábrándozni, miközben fújja a füstöt és szellentget. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy Csimbók jelen pillanatban szívesen összefutott volna egy kontyos tanítónővel, miközben az a virágágyások körül ó-zik, és a meseíró büszkén kérkedett volna új külsejével, ami méltó egy magafajta alkotóművészhez. Ám pechjére egyetlen kontyos tanítónővel sem találkozott a parkban, így jobb híján kedvenc kocsmája, a Hukk Leveri felé vette az irányt, és a pulthoz telepedve vagányul kért egy gyömbérteát.

  – Hány citrommal? – röhögte el magát Simlis Zola, a pultos, Csimbók szokásos rendelését hallva, de egyébiránt nem foglalkozott a meseíró új külsejével, így Csimbók kedveszegetten állt odébb, miután behörpölte a csípős gyömbérteát. Úgy döntött, kibuszozik a Ligetbe, ott sokan sétálgatnak ilyentájt, de meghökkenésére a buszon se keltett feltűnést, csak a sofőr sütött el egy poént, miközben ő az aprót keresgélte, hogy miért vág ilyen savanyú képet ilyen verőfényes délelőtt. A Ligetben aznap alig lézengett valaki, csak idős nénik vonszolták pórázra kötött zsebmopszlijukat, és Csimbók helyett a zacsira meg a kislapátra összpontosítottak, kezük ügyében tartva a kutyaszettet, hogy előkaphassák, mire Fifike befejezi a kaksizást.

  A meseíró így jobb híján a padokon ücsörgő sakkozó nyugdíjasokhoz csapódott, de azok összetévesztették valami Gedeonnal a néhai 6. b-ből, akinek anno kiverték a fogát.

  – Mondd azt, Gedeon, hogy savanyacukor! – nyerítettek a sakkozók, és nem értették, hogy a kibic miért fordul sarkon, és miért lépdel tova olyan nagyképűen, mintha cserben hagyta volna a humorérzéke.

  Csimbók céltalanul lézengett hát az utcákon, unottan szopogatva a magjait, amikor Baklava, a cukrász kirakatához ért. Kíváncsian vizslatta a kiállított édességeket, amikor megjelent boltja ajtajában Baklava hasa, aztán a szakálla, majd maga Baklava is, és Csimbók citromfejét mustrálgatva tett egy ajánlatot. Ezerötszázat kínált neki érte, mondván, hogy pillanat alatt lecsapja a grillázsaprító bárdjával, és tejszínhabos képpel örvendezett, hogy egy ekkora citromból két tucat citromtorta is kijönne, ha nem annál is több. A meseíró rémülten iszkolt odébb, majd hazafelé vette az irányt. A lakásába érve belakatolta maga mögött az ajtót, és úgy, ahogy volt, ruhástul, tornacipőstül végigdőlt az ágyán.

  Milyen kár, hogy nem futott össze egyetlen kontyos tanárnővel sem – gondolta, elvégre azok folyton úgy néznek ki, mintha citromba haraptak volna, és egy limonádémeghívásnak aligha tudnának ellenállni.

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Romoda Zsóka

Pillanatragasztó

Samu nem több és nem kevesebb, mint mások. Samu ugyanúgy szereti az esőt, mint a napsütést. Szép gyerekkora volt, majd felcseperedett olyanná, amilyenné – mint mások. Ezért...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Patak Márta

Asszony, talpig rózsaszínben

– Egy férfi miatt bolondult meg, azóta csinálja – bökött állával a falu túlsó utcája felé a pincérlány, amerről az a férfi annak idején...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Jódal Rózsa

Elveszve

Sarlóval, metszőollóval és egy vödörrel ment ki a hajdani veteményeskertbe.   Útközben a garázs tövéből kitépett néhány fűcsomót.  ...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Mirnics Zsuzsa

Árvacsalán

1. Amolyan beszélgetős szombat estefelé volt, amikor a mondatoknak nincs élük, s a szavak, mint simára csiszolódott kavicsok a part szélén, lassan ide-oda görögtek. Élvezték a...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Gesztenye

A gesztenyefák végigfutottak a Fő utca mindkét oldalán két-két sorban. Júniusban fehéren és rózsaszínen világító gyertyákként...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Silling István

Városi történet

Huszonhét éves korában lett Kovčin Fedor úr okleveles gyógyszerész. Addig a Monarchia több városában is tanult a hazulról hozott nyelvtudás segítségével, s...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Jódal Rózsa

Futószalagon

Úgy fáj a lábam! Még hány óra is van hátra a műszak végéig? Majdnem három teljes óra? Szent isten! Ma a szokásosnál is ramatyabbul érzem magam. Persze,...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Sinkovits Péter

A hajóút

Mindössze két-három telefonjába került. Feltettek néhány világirodalmi kérdést, és vizsgáztatták a könyvkölcsönzés...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Agárdi Gábor

Egy borítéknyi boldogság

Martin magányosnak érezte magát a tömegben, mégis mindennap mosolygott. A ráncai és redői ellenére is mintha sikerült volna fiatalnak maradnia. A buszozás tartotta igazán...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...

Jódal Rózsa

A kettéhasadt fa öblében

Emlékszel?   Azon a nyáron még ki tudtál ülni a teraszra. Szokott erélyeddel visszautasítottad a botot. Még mit nem! Szétvetett lábbal, keményen álltál meg a...