A nagy átalakulás

Egy reggel Csimbók, a meseíró arra ébredt, hogy óriási citrom nőtt a nyakára a feje helyén. Tapogatta, nyomogatta, s úgy találta, hogy szabályos, mondhatni: hétköznapi citrom, csumával, levéllel, akár a gyerekrajzokon. Réges-régen történt vele hasonlóan izgalmas dolog, például amikor évekkel ezelőtt szinte megnyerte a kerületi szúdokuversenyt, vagy amikor a tökfaragó nap tomboláján kihúzták a nevét, és kapott egy késélesítésre feljogosító kupont, amelyet beváltott egy ijesztőre faragott dinkai tökre. Halloweenesre. Ez a citrom dolog most hasonlóképpen fellelkesítette. Lábára kapta kedvenc tornacsukáját, s úgy döntött, fodrul egyet a városban, hátha az új külseje segít abban, hogy ihletet gyűjtsön a meseíráshoz. A meseírás ugyanis roppantul összetett és megerőltető tevékenység. Csak a hozzá nem értők és a kontyos tanítónők gondolják úgy, hogy meséket írni a világ legkönnyebb dolga, és hogy bárki képes történeteket kitalálni. A hozzá nem értőkre persze nem sértődik meg emiatt a meseíró, de a kontyos tanítónőket elnadrágolná, ha összefutnának valahol. Mondjuk a virágágyásos parkban, ahol az efféle kontyos tanítónők sétafikálni szoktak, szerelmes regényt olvasgatnak a padon, és olyasmiket suttognak közben, hogy: ó. Az efféle kontyos tanítónők eleve borzadnak a meséktől, a torzonborz meseíróktól pláne, szerintük minden firkász madárijesztő, csak bugyuta meséken jár az eszük, vakaróznak, szellentgetnek, fújják a füstöt, és még véletlenül se kontyos tanítónőkről ábrándoznak. A kontyos tanítónőknek mindebben vélhetőleg igazuk is van, hisz egy átlagos meseíró, mondjuk ez a Csimbók, egészen másról szokott ábrándozni, miközben fújja a füstöt és szellentget. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy Csimbók jelen pillanatban szívesen összefutott volna egy kontyos tanítónővel, miközben az a virágágyások körül ó-zik, és a meseíró büszkén kérkedett volna új külsejével, ami méltó egy magafajta alkotóművészhez. Ám pechjére egyetlen kontyos tanítónővel sem találkozott a parkban, így jobb híján kedvenc kocsmája, a Hukk Leveri felé vette az irányt, és a pulthoz telepedve vagányul kért egy gyömbérteát.

  – Hány citrommal? – röhögte el magát Simlis Zola, a pultos, Csimbók szokásos rendelését hallva, de egyébiránt nem foglalkozott a meseíró új külsejével, így Csimbók kedveszegetten állt odébb, miután behörpölte a csípős gyömbérteát. Úgy döntött, kibuszozik a Ligetbe, ott sokan sétálgatnak ilyentájt, de meghökkenésére a buszon se keltett feltűnést, csak a sofőr sütött el egy poént, miközben ő az aprót keresgélte, hogy miért vág ilyen savanyú képet ilyen verőfényes délelőtt. A Ligetben aznap alig lézengett valaki, csak idős nénik vonszolták pórázra kötött zsebmopszlijukat, és Csimbók helyett a zacsira meg a kislapátra összpontosítottak, kezük ügyében tartva a kutyaszettet, hogy előkaphassák, mire Fifike befejezi a kaksizást.

  A meseíró így jobb híján a padokon ücsörgő sakkozó nyugdíjasokhoz csapódott, de azok összetévesztették valami Gedeonnal a néhai 6. b-ből, akinek anno kiverték a fogát.

  – Mondd azt, Gedeon, hogy savanyacukor! – nyerítettek a sakkozók, és nem értették, hogy a kibic miért fordul sarkon, és miért lépdel tova olyan nagyképűen, mintha cserben hagyta volna a humorérzéke.

  Csimbók céltalanul lézengett hát az utcákon, unottan szopogatva a magjait, amikor Baklava, a cukrász kirakatához ért. Kíváncsian vizslatta a kiállított édességeket, amikor megjelent boltja ajtajában Baklava hasa, aztán a szakálla, majd maga Baklava is, és Csimbók citromfejét mustrálgatva tett egy ajánlatot. Ezerötszázat kínált neki érte, mondván, hogy pillanat alatt lecsapja a grillázsaprító bárdjával, és tejszínhabos képpel örvendezett, hogy egy ekkora citromból két tucat citromtorta is kijönne, ha nem annál is több. A meseíró rémülten iszkolt odébb, majd hazafelé vette az irányt. A lakásába érve belakatolta maga mögött az ajtót, és úgy, ahogy volt, ruhástul, tornacipőstül végigdőlt az ágyán.

  Milyen kár, hogy nem futott össze egyetlen kontyos tanárnővel sem – gondolta, elvégre azok folyton úgy néznek ki, mintha citromba haraptak volna, és egy limonádémeghívásnak aligha tudnának ellenállni.

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...