A nagy átalakulás

Egy reggel Csimbók, a meseíró arra ébredt, hogy óriási citrom nőtt a nyakára a feje helyén. Tapogatta, nyomogatta, s úgy találta, hogy szabályos, mondhatni: hétköznapi citrom, csumával, levéllel, akár a gyerekrajzokon. Réges-régen történt vele hasonlóan izgalmas dolog, például amikor évekkel ezelőtt szinte megnyerte a kerületi szúdokuversenyt, vagy amikor a tökfaragó nap tomboláján kihúzták a nevét, és kapott egy késélesítésre feljogosító kupont, amelyet beváltott egy ijesztőre faragott dinkai tökre. Halloweenesre. Ez a citrom dolog most hasonlóképpen fellelkesítette. Lábára kapta kedvenc tornacsukáját, s úgy döntött, fodrul egyet a városban, hátha az új külseje segít abban, hogy ihletet gyűjtsön a meseíráshoz. A meseírás ugyanis roppantul összetett és megerőltető tevékenység. Csak a hozzá nem értők és a kontyos tanítónők gondolják úgy, hogy meséket írni a világ legkönnyebb dolga, és hogy bárki képes történeteket kitalálni. A hozzá nem értőkre persze nem sértődik meg emiatt a meseíró, de a kontyos tanítónőket elnadrágolná, ha összefutnának valahol. Mondjuk a virágágyásos parkban, ahol az efféle kontyos tanítónők sétafikálni szoktak, szerelmes regényt olvasgatnak a padon, és olyasmiket suttognak közben, hogy: ó. Az efféle kontyos tanítónők eleve borzadnak a meséktől, a torzonborz meseíróktól pláne, szerintük minden firkász madárijesztő, csak bugyuta meséken jár az eszük, vakaróznak, szellentgetnek, fújják a füstöt, és még véletlenül se kontyos tanítónőkről ábrándoznak. A kontyos tanítónőknek mindebben vélhetőleg igazuk is van, hisz egy átlagos meseíró, mondjuk ez a Csimbók, egészen másról szokott ábrándozni, miközben fújja a füstöt és szellentget. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy Csimbók jelen pillanatban szívesen összefutott volna egy kontyos tanítónővel, miközben az a virágágyások körül ó-zik, és a meseíró büszkén kérkedett volna új külsejével, ami méltó egy magafajta alkotóművészhez. Ám pechjére egyetlen kontyos tanítónővel sem találkozott a parkban, így jobb híján kedvenc kocsmája, a Hukk Leveri felé vette az irányt, és a pulthoz telepedve vagányul kért egy gyömbérteát.

  – Hány citrommal? – röhögte el magát Simlis Zola, a pultos, Csimbók szokásos rendelését hallva, de egyébiránt nem foglalkozott a meseíró új külsejével, így Csimbók kedveszegetten állt odébb, miután behörpölte a csípős gyömbérteát. Úgy döntött, kibuszozik a Ligetbe, ott sokan sétálgatnak ilyentájt, de meghökkenésére a buszon se keltett feltűnést, csak a sofőr sütött el egy poént, miközben ő az aprót keresgélte, hogy miért vág ilyen savanyú képet ilyen verőfényes délelőtt. A Ligetben aznap alig lézengett valaki, csak idős nénik vonszolták pórázra kötött zsebmopszlijukat, és Csimbók helyett a zacsira meg a kislapátra összpontosítottak, kezük ügyében tartva a kutyaszettet, hogy előkaphassák, mire Fifike befejezi a kaksizást.

  A meseíró így jobb híján a padokon ücsörgő sakkozó nyugdíjasokhoz csapódott, de azok összetévesztették valami Gedeonnal a néhai 6. b-ből, akinek anno kiverték a fogát.

  – Mondd azt, Gedeon, hogy savanyacukor! – nyerítettek a sakkozók, és nem értették, hogy a kibic miért fordul sarkon, és miért lépdel tova olyan nagyképűen, mintha cserben hagyta volna a humorérzéke.

  Csimbók céltalanul lézengett hát az utcákon, unottan szopogatva a magjait, amikor Baklava, a cukrász kirakatához ért. Kíváncsian vizslatta a kiállított édességeket, amikor megjelent boltja ajtajában Baklava hasa, aztán a szakálla, majd maga Baklava is, és Csimbók citromfejét mustrálgatva tett egy ajánlatot. Ezerötszázat kínált neki érte, mondván, hogy pillanat alatt lecsapja a grillázsaprító bárdjával, és tejszínhabos képpel örvendezett, hogy egy ekkora citromból két tucat citromtorta is kijönne, ha nem annál is több. A meseíró rémülten iszkolt odébb, majd hazafelé vette az irányt. A lakásába érve belakatolta maga mögött az ajtót, és úgy, ahogy volt, ruhástul, tornacipőstül végigdőlt az ágyán.

  Milyen kár, hogy nem futott össze egyetlen kontyos tanárnővel sem – gondolta, elvégre azok folyton úgy néznek ki, mintha citromba haraptak volna, és egy limonádémeghívásnak aligha tudnának ellenállni.

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

b. z.

Ki

A teremtő ember fokozottan befelé figyel, hogy „kilehelhesse Ön-magát”. Ha ezt az állandó befelé figyelést, befelé való hallgatózást nem egyensúlyozza az...

b. z.

Ki

A teremtő ember fokozottan befelé figyel, hogy „kilehelhesse Ön-magát”. Ha ezt az állandó befelé figyelést, befelé való hallgatózást nem egyensúlyozza az...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Bence Lajos

Égi közjáték

Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent...

Lejegyezte: Csorba Béla

„Még kicsi voltam, és nem tudtam, mit látok pontosan”

Édesapánk 1908. december 28-án született, anyánk 1922-ben Maradékon, onnan került Zsablyára, amikor férjhez ment apánkhoz, akinek volt már egy 1934-ben született fia, de akinek az...

Lejegyezte: Csorba Béla

„Még kicsi voltam, és nem tudtam, mit látok pontosan”

Édesapánk 1908. december 28-án született, anyánk 1922-ben Maradékon, onnan került Zsablyára, amikor férjhez ment apánkhoz, akinek volt már egy 1934-ben született fia, de akinek az...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Silling István

Talány

(Apró levéltáriáda) A megzabolázott idő felső celláiban olykor még hallani a rekedt török dizdár és a lovát sirató akindzsi suttogását. Keresik az...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...

Szemerédi Fanny

Néha életet ad

Erre emlékszem. Erre a fényességre. Annyit ér, mintha koromsötétség lenne, úgy elvakítja az embert. Hunyorogni, izzadni, vergődni kell a nap alatt. Marja a bőrt, alámászik,...