Apró örömök…

Apró örömök…

Szerző: Zsáki István

 

  A Le Petit Parisien falai között mindenki egyenlő, akárcsak a temetőben – mondogatta Jules oly gyakran, viccelődve.

  Aki ide betért, egy-két kedves szót is kapott az itala mellé ajándékba. Igaz, a legtöbben nem vártak válaszokat a kérdéseikre. Mégis feltették őket. Nyugtalanul, zavartan, óriási kérdőjelekkel. A fény városában élők azért keresték az öreg főúr társaságát, mert kávéházában szégyenérzet nélkül próbálhatták pár pohárkával leplezni szomorúságukat.

  Az őszes vendéglátós esténként a Marie Brizard-féle narancslikőrt is ajánlotta szívfájdalomra. Azt az aranyló nedűt, amellyel már 1766 óta próbálták kezelni a búskomorságot kisebb-nagyobb sikerrel. Olykor ő is kortyolt belőle. Ilyenkor a citrusos aroma hatására megelevenedtek lelki szemei előtt álomszép karácsonyai. A bódító fenyőillat, a harangmintás fényfüzér és az ezüstpapírba csomagolt, régimódi szaloncukor, amelyet Eta a vendégszoba vitrinjének mélyén rejtegetett, mert tudta, hogy a férje és testvére lecsennék mind a fáról. Az ünnep előtt elővette a gondtalanul korcsolyázó gyerekeket ábrázoló, féltve őrzött képeslapokat is, amelyek rendre a fiók mélyén várták sorsukat. Mindig vásárolt egy tucatot a Mirabeau híd környéki árusoktól, de sosem postázta őket, mert mire sétájából hazaért, beléjük szeretett. Sajnálta elajándékozni a varázslatos üdvözlőlapokat, ezért is őrizgette mind. Amikor Jules meglátogatta, minden alkalommal tejeskávét és kakaót forralt. Mellé pedig szigorúan fahéjas almás kalácsot vagy pitét és csokoládékrémmel töltött piskótát készített. Rokonai azt híresztelték, hogy mást sütni sem tud. Még ha így is lett volna… A koros pincérnek azóta is mindennap eszébe jutnak ezek a szinte mesébe illő pillanatok. Annak idején a Le Petit Parisien ajtaját is azért tárta ki, hogy mindenkivel megoszthassa az ehhez hasonló már-már gyermeki örömöket.

  – Mindenem megvan, ezért csak annyit kívánhatok, hogy másoknak is legalább ennyi jusson – hajtogatta Eta, aki az adakozás szépségét hagyta örökül.

  Jules ezúttal egy üveg vörös Dolin vermutot is kibontott drága testvérének emlékére. Az enyhén savanykás, gyümölcsös aromájú, fűszeres, boralapú italból bőségesen töltött törzsvendégeinek. Mandula, körte és mézeskalács illata lengte be a lokált. A bódult bárzongorista kérésre közönségkedvenceket játszott újra és újra. Most a C’est Si Bont szólaltatta meg a billentyűkön. Minden rendben, énekelte oly régen zsebre tett kezű lazasággal Yves Montand, aki számára a szerelem olykor édes kis semmiség volt. Ez alkalommal az italozók kórusának előadásában csendült fel ez az örökbecsű. Az egymással szemben ülő párok visszagondoltak fiatalságukra, amikor még kézen fogva sétálgattak Párizs macskakövein, csókokat csenve a kandeláberek fényénél. Apró örömök…

Etát is valahogy így hódította meg a választottja. Bár lehet, az ő helyzetük a férjével prózaibb volt.

  – Gyönyörűen vasalt ingben és sötétkék zakóban jelent meg. Elsőre mégsem tetszett igazán. Mégis, később annyit unalmaskodott, hogy végül valahogy megkedveltem. Nekem ő és Jules a legszebb ajándék. Persze a család többi tagját is idesorolom – idézte fel.

Ezt az érzést hívhatják úgy, hogy a szeretet csodája. Eta kedvese korán, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Ezután a zenés vacsorákat és a vörös vermutot felváltotta a vajas pirítós és a palackozott víz. Eta a haláleset után nem nagyon járt emberek közé. Mégsem lett búbánatos, mert tudta, hogy őrangyala fentről vigyáz rá. Bárhol legyen is az a bizonyos odafenn. Amikor már ötödik éve élt özvegyként, azt kérte, hogy egy fotószalonban lőjenek róla pár képet. Kislányként is vágyott erre, de szüleinek sosem telt rá. Amikor meg már önerőből megfizethette volna, nem is törődött vele. Most mégis. Egy lilás virágcsokorral a kezében kapták lencsevégre.

  Egy alkalommal, szokásos beszerző körútját követően, lehelyezte szatyrait az ágya mellé, ledőlt megpihenni, de már nem ébredt fel. Jules talált rá. Az idősödő vendéglős bőgött, mint egy csecsemő, amikor rálelt. A testvére ágya melletti asztalon volt egy kép az Etáról készült sorozatból. Miután kissé összeszedte magát, megnézte a fotó hátoldalát, amelyen csupán ennyi állt.

  – A tejet tedd, kérlek, a hűtőbe!

 

 

Agárdi Gábor

Ennyi jutott neki…

  Benoît előrántott egy üveg megkezdett Napoleon konyakot a kis konyhai kredencének rejtekéből. Kihúzta a kalapos parafa dugót, inhalált belőle, és töltött...

Agárdi Gábor

Ennyi jutott neki…

  Benoît előrántott egy üveg megkezdett Napoleon konyakot a kis konyhai kredencének rejtekéből. Kihúzta a kalapos parafa dugót, inhalált belőle, és töltött...

Majoros Sándor

A süvölvény

  Az igazgató éppen csak rám nézett, és azt mondta: inasnak gyönge, de süvölvénynek megteszi. A javítóműhely ezzel a kijelentéssel fogadott be a maga...

Majoros Sándor

A süvölvény

  Az igazgató éppen csak rám nézett, és azt mondta: inasnak gyönge, de süvölvénynek megteszi. A javítóműhely ezzel a kijelentéssel fogadott be a maga...

Sándor Zoltán

Árnyak közt

  A Szabadság nevű bár kerthelyiségében az újságot lapozva a kávémat szürcsöltem éppen, amikor betoppant. Tűsarkú cipőjének kopogása már...

Sándor Zoltán

Árnyak közt

  A Szabadság nevű bár kerthelyiségében az újságot lapozva a kávémat szürcsöltem éppen, amikor betoppant. Tűsarkú cipőjének kopogása már...

Jódal Rózsa

A LÁ hang

  Két napig vajúdott az anyám. Azt mesélik, jajgatásától az egész szomszédság nem aludt, nem nyugodott. Az idegbajos Mári néni rohamot kapott tőle. Akkoriban...

Jódal Rózsa

A LÁ hang

  Két napig vajúdott az anyám. Azt mesélik, jajgatásától az egész szomszédság nem aludt, nem nyugodott. Az idegbajos Mári néni rohamot kapott tőle. Akkoriban...

Patak Márta

Titok

Ami Benito Pérez Galdós Tristanájából kimaradt   Ne írj, ne hívj, majd én jelentkezem. Ne törj be magadtól, teljes valóddal az életembe, amikor nem vagy velem, én...

Patak Márta

Titok

Ami Benito Pérez Galdós Tristanájából kimaradt   Ne írj, ne hívj, majd én jelentkezem. Ne törj be magadtól, teljes valóddal az életembe, amikor nem vagy velem, én...

Tóth Szilárd

Esztergomi bazilika és a rugalmas nővérek

  Négy párhuzamos történet   Bárczai Bálint, a székesfehérvári alispán, fiát, Bárczai Ágostont Bécsben taníttatta volna ki, de be kellett...

Tóth Szilárd

Esztergomi bazilika és a rugalmas nővérek

  Négy párhuzamos történet   Bárczai Bálint, a székesfehérvári alispán, fiát, Bárczai Ágostont Bécsben taníttatta volna ki, de be kellett...

Fehér Miklós

Jelek

  Ha Margaret asszony nem hagyja bent a szemüvegét, akkor Lindgren már elpatkolt volna. De szerencsére nem így történt. Még pont időben érkezett, és az a horrorisztikus...

Fehér Miklós

Jelek

  Ha Margaret asszony nem hagyja bent a szemüvegét, akkor Lindgren már elpatkolt volna. De szerencsére nem így történt. Még pont időben érkezett, és az a horrorisztikus...

Patak Márta

Virágmintás hűtőtáska szendvicskrémekkel, szószokkal

  Ez a bőrönd is mehet a többire, ugye, mama? – kérdezte ősz hajú, világoskék szemű, szálfatermetű édesanyjától az ősz hajú, világoskék...

Patak Márta

Virágmintás hűtőtáska szendvicskrémekkel, szószokkal

  Ez a bőrönd is mehet a többire, ugye, mama? – kérdezte ősz hajú, világoskék szemű, szálfatermetű édesanyjától az ősz hajú, világoskék...

Ficsku Pál

Keserédes

  Csak a múlt teszi édessé a keserű valóságot.   Szürke, unalmas, élhetetlen lakótelepeken át haladt a busz, didergő házak között. Az ablakokon a...

Ficsku Pál

Keserédes

  Csak a múlt teszi édessé a keserű valóságot.   Szürke, unalmas, élhetetlen lakótelepeken át haladt a busz, didergő házak között. Az ablakokon a...

Jódal Rózsa

Harc

  – A szarom! Az én semmi kis szarcsimbókom!   Hányszor, de hányszor hallottam ezt kicsi koromban az apám szájából!   Anyám persze a védelmébe vett.  ...

Jódal Rózsa

Harc

  – A szarom! Az én semmi kis szarcsimbókom!   Hányszor, de hányszor hallottam ezt kicsi koromban az apám szájából!   Anyám persze a védelmébe vett.  ...