függőség

most nem alszol, mondtad,
amikor a könnyű májusi esőben
a közös egekről beszélgettünk,
először a mólóhoz indultunk
a ligeten át, ott kezdtek hullani
a cseppek, a leérkezés pillanatában
eggyé váltak a szürke porral.

az elhagyott tető alá húzódtunk,
talán már ekkor tévedtünk,
legfeljebb belemos a hűvös víz
a zavaros időbe, a felhő összeolvadt
a tóval, arcodról az ismerős,
békés bizonytalanságot olvastam.
ha lenne egy kívánságom,

megfigyelném a születés előtti
tudatom, válaszoltam, mint ha
kívülről és fentről magad, homlokod
közepét, hasonló lehet, mint
felébredni a súlyos, állandó álomból,
vagy másik égitesten feküdni
másik csillagtérkép alatt.

álom nélkül jövő sem létezik,
szelíd tekintettel folytattad
a bolyongást, éber vergődésben
sem élet, sem halál, törékeny
hangod szemedből rezgett felém,
a felhők még nem vonultak el,
de a nap már átért a fátyolon.

                           *

csak később mertem beszélni
a függőségről, magammal sem
tisztáztam addig, akkor mondtam
el, miután felfogtam, te sem vagy
más, mint saját elmém kivetülése,
hosszú úton hullámzó délibáb,
valósággal táncoló képzelet.

abban a mélybe húzó mámorban
platánok alatt sétáltunk a parkban,
még máshogy néztél ki, más volt
a hangod, hajad, nyakad illata,
a lámpa fénye árnyékolta arcod,
közös egekről beszélgettünk
koponyám csontjaiba szorítva.

idővel belefáradtam a nyüzsgésbe,
és lehántottam a platánok kérgét,
akkoriban nyúlánk voltál, és fekete,
a város távoli pontján láttalak,
ezüst éjszakákon megszállottan
figyeltem a csillagok szikrázását,
mosolyod szabályos, szomorú ívét,

míg el nem tűntél a túloldalra.
most nem alszol, mondod lassan
a könnyű májusi esőben, másik
égitesten fekszünk más csillagok
alatt, száguld alattunk a bolygó,
platánok lombjába kap az idő,
teste eggyé válik a szürke porral.

Sinkovits Péter

Fénytornászok

Fénytornászok lakják a szigetet, holtak, élők, egyebek.   Ki lázad, magát nem sajnálja, vesztesnek leesik az álla.   Óbor csurran, szoknya lebben, késlekedve jő a...

Sinkovits Péter

Fénytornászok

Fénytornászok lakják a szigetet, holtak, élők, egyebek.   Ki lázad, magát nem sajnálja, vesztesnek leesik az álla.   Óbor csurran, szoknya lebben, késlekedve jő a...

Saitos Lajos

Mit tudhatott

Őszutó volt hideg télelő a régi piacon forgolódtam váratlanul egy cigányasszony szólított meg pénzt kért forralt borra megveszi az Isten hidege – panaszkodott: s mert...

Saitos Lajos

Mit tudhatott

Őszutó volt hideg télelő a régi piacon forgolódtam váratlanul egy cigányasszony szólított meg pénzt kért forralt borra megveszi az Isten hidege – panaszkodott: s mert...

Szögi Klaudia

kolonoszkópia

üres mint a keresztek az ágyad felett ha kell valami fogd fel a szerkezetét és keresd meg a baj forrását nem vagy már kislány elér(t)ed   dugóba kerültünk az égi...

Szögi Klaudia

kolonoszkópia

üres mint a keresztek az ágyad felett ha kell valami fogd fel a szerkezetét és keresd meg a baj forrását nem vagy már kislány elér(t)ed   dugóba kerültünk az égi...

Kis Kinga

üres éjszaka

nem tetszik a Hold vagy annak távoli világa, mégis éjnek évadján neki szól lelkem imája, miért fohászkodik épp, ki tudja? mindent szeret, ami szép, a szavakat meg nem unja,...

Kis Kinga

üres éjszaka

nem tetszik a Hold vagy annak távoli világa, mégis éjnek évadján neki szól lelkem imája, miért fohászkodik épp, ki tudja? mindent szeret, ami szép, a szavakat meg nem unja,...

Kis Kinga

egy kis élet

ész csörög, lélek fájdul, szív köhög, személy kábul. csend zümmög, csont rándul, könny csöpög, harsona lezárul, ember nyüzsög. kéz...

Kis Kinga

egy kis élet

ész csörög, lélek fájdul, szív köhög, személy kábul. csend zümmög, csont rándul, könny csöpög, harsona lezárul, ember nyüzsög. kéz...

Klemm József

Állomások

Negyedik stáció: nagyszülők A fák alatt zöldes köd lebeg, érkezik már a hajnal. Beteg nagyapám ilyenkor kezdett köhögni. Sípoló madármellét nagyanyám...

Klemm József

Állomások

Negyedik stáció: nagyszülők A fák alatt zöldes köd lebeg, érkezik már a hajnal. Beteg nagyapám ilyenkor kezdett köhögni. Sípoló madármellét nagyanyám...

Lázár-Szűcs Anikó

Új év

Feneketlen kútba nézel nem tudod mély-e vagy csak nagyon sötét Annyi fényt nyelhetett ideje lenne kifelé is sugározni valamit   Telt tüdő fújja vissza a térbe a világ...

Lázár-Szűcs Anikó

Új év

Feneketlen kútba nézel nem tudod mély-e vagy csak nagyon sötét Annyi fényt nyelhetett ideje lenne kifelé is sugározni valamit   Telt tüdő fújja vissza a térbe a világ...

Gyetvai Balázs

MDS

Krikszkrakszok rajzolják körbe a félig teli testeket. Átszelik az ember körvonalait, amiből szeretünk vágóképeket használni, kirakóst készíteni. Útközben...

Gyetvai Balázs

MDS

Krikszkrakszok rajzolják körbe a félig teli testeket. Átszelik az ember körvonalait, amiből szeretünk vágóképeket használni, kirakóst készíteni. Útközben...

Léphaft Pál

roráté

………… hajnalban roppan a kékezüst jégharmat pikkely vérzik a hideg üvegen megolvad az úrjövet fénye  

Léphaft Pál

roráté

………… hajnalban roppan a kékezüst jégharmat pikkely vérzik a hideg üvegen megolvad az úrjövet fénye  

Léphaft Pál

bármi van

bármi van két szem dió és bazsalikom a veranda asztalán fonnyadt krumplihéj a mindenség   bármi van vezeklés hideg zsírfolt és ünnepi ebédek emléke a...

Léphaft Pál

bármi van

bármi van két szem dió és bazsalikom a veranda asztalán fonnyadt krumplihéj a mindenség   bármi van vezeklés hideg zsírfolt és ünnepi ebédek emléke a...