Mire jó az irodalom?

Mire jó az irodalom?

Bicskei Zoltán

Hazafelé tartottam a szerkesztőségből egyik estefelé. Régi ismerős köszönt rám a félhomályból. Gyakran összefutunk irodalmi esteken, kiállításmegnyitókon, koncerteken. Meg a folyóparton, a parkban, a töltésen séta közben.

  Sose beszélgetünk, bólintunk egymásnak, vagy elmenőben néhány szót ejtünk az időjárásról.

Ezen a kora estén azonban megállított. Nem is csak megállított, hanem kérdést szegezett nekem. Vajon miben látom én az irodalom, vagy hát úgy általában a művészet hasznát. Miért hallgatok meg egy hegedűjátékot, olvasok verset, novellát, állok a kiállított rajzok, fotók, festmények előtt hosszasan? Van-e haszna az irodalomnak, ezt kérdezte tőlem, és nem csak úgy, hogy elmenőben is válaszolhattam volna, hanem elém állt, még a karját is széttárta kicsit, nehogy meglépjek.

  Néztem az arcát a téli szürkületben. A kandeláber fényénél megnyúltak az árnyékok, a vonásai élesen kirajzolódtak. Mint a Homokember Csáth novellájában: hatalmas volt, félelmetes és csúnya. A szavai mögött indulat, a szeme villámokat szórt. Teljesen megsemmisültem abban a pillanatban. A lábam nem mozdult, nem menekülhettem. Meg hát hova is mehetnék, és mire is számíthatnék ekkora erő és indulat láttán?

  Csak álltam ott, kicsit ijedten, a szívem legmélyén azonban szánalommal. Micsoda teher lehet ekkora dühvel és haraggal, elégedetlenséggel, ki tudja, milyen rejtett sérelemmel élni.

  Szeretnék jobb ember lenni, súgtam bele a kékes szürkületbe kicsit aggódva, hiszen nem tudtam hirtelenjében fölmérni, milyen válaszra számít. A fejét lehajtotta. Hümmögött valami olyasmit, hogy hát igen, igen, de szeretné, ha kicsit részletesebben kifejteném ezt majd egyszer. Megígértem.

  Ahogy mentem hazafelé a megszokott úton, oldódott bennem ez az esti találkozás, már nem láttam olyan félelmetesnek, indulatosnak, nem voltam biztos abban sem, hogy a szeme villámokat szórt. De a kérdése nem hagyott nyugton. Sőt, igazán csak ezután kezdtem gondolkodni azon, hogy mit is kellett volna válaszolni.

  Mert tényleg: miért olvasunk?

  Érkeztek a postaládámba a levelek, a kéziratok, mint ahogyan az elmúlt évtizedekben mindig. Csak most másként figyeltem rájuk. Motoszkált bennem a kérdés, amire választ kellene adnom.

  A Leányfalun élő műfordítót ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint a bánáti kis falu hitoktatóját vagy a vajdasági székváros szerkesztőjét, a budapesti kritikust, a szabadkai írót, a Tisza-parti költőt. Így ezek a kapcsolódási pontok valahogy közelebb kerülnek egymáshoz, térben és időben. Ez lehet a haszna az irodalomnak: megtalálni az egymáshoz vezető utakat. Az irodalom akkor él, ha a szövegek, a mondatok, a szavak hozzánk szólnak, megtalálnak minket, segítenek az életben. Mert kapaszkodók, mutatók mindannyiunknak kellenek. Ahhoz, hogy megtudjunk dolgokat. Arról, hogy mások is botladoznak, kételkednek, gyanakodnak, támadnak, tülekednek…

  Azért kell az irodalom, hogy ha elolvasok egy jó verset, esetleg megérint egy szó, egy gondolat, minden gond és baj ellenére sem rúgom oldalba az utamba kerülő kivert kutyát. Vagy egy régi barátot, kollégát, embertársat.

  Jobb ember leszek.

  Ezt fogom mondani az ismerősömnek, amikor újra elém áll, és megkérdezi, mi haszna van az irodalomnak.

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Klamár Zoltán

Kegyelet

„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers)   Az ősz számomra...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Tóth Eszter Zsófia

A másik lakás

Apa temetése előtti nap volt. Jéghideg december. Sms pittyent a telefonomon. Anya írt: Kislányom, menjünk ki ma a temetőbe, lehet, hogy nem ásták ki a sírt, nézzük meg. PA.  ...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Majoros Sándor

Honvágy otthon

A tudomány mai állása mellett úgy véljük, honvágya csak a szülőhazájától távol lehet az embernek, de ez nem mindig van így. Nekem ugyanis emésztő...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...

Tóth Eszter Zsófia

Ghosting

– Hazajöttünk a nyaralásról, és azóta nem ír, nem hív. Már egy hete – mondta a barátnőm kisírt szemmel.   – És a Messenger-üzenet?   –...

Klamár Zoltán

Évek és napok

„Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk...

Klamár Zoltán

Évek és napok

„Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk...

Bordás Győző

Kanizsa 22

1792-t írtak akkor – tehát 230 évvel ezelőtt –, amikor az Úr, nyilván véletlenül vagy unalmában, letekintett e mocsaras, maláriavészes picinyke földrészre,...

Bordás Győző

Kanizsa 22

1792-t írtak akkor – tehát 230 évvel ezelőtt –, amikor az Úr, nyilván véletlenül vagy unalmában, letekintett e mocsaras, maláriavészes picinyke földrészre,...

Zselicky Zoltán

Iránytű és tájszabászat

Fáklyával egy éghető világban Ritkán viszek magammal iránytűt. Megtanultam inkább órával tájolni. Nem nehéz. A kismutatót a nap felé fordítja az ember,...

Zselicky Zoltán

Iránytű és tájszabászat

Fáklyával egy éghető világban Ritkán viszek magammal iránytűt. Megtanultam inkább órával tájolni. Nem nehéz. A kismutatót a nap felé fordítja az ember,...

Tóth Eszter Zsófia

A piros nadrágod

– Drága Katikám, meglátod, egyszer vége lesz ennek a rohadt kommunista világnak – mondta Zsíros nagyapa anyának. A falusi háza verandáján ült, fekete kalapban, fekete...

Tóth Eszter Zsófia

A piros nadrágod

– Drága Katikám, meglátod, egyszer vége lesz ennek a rohadt kommunista világnak – mondta Zsíros nagyapa anyának. A falusi háza verandáján ült, fekete kalapban, fekete...

Juhász Zsuzsanna

Minden ember kétszínvirág

Helmuth von Glasenappnak, a vallási univerzizmus elméletéért   Istenem, milyen istentelen indulatok lehettek azokban a kicsi gyerekekben.   Akik focilabdának használtak egy kölyökkutyát?...

Juhász Zsuzsanna

Minden ember kétszínvirág

Helmuth von Glasenappnak, a vallási univerzizmus elméletéért   Istenem, milyen istentelen indulatok lehettek azokban a kicsi gyerekekben.   Akik focilabdának használtak egy kölyökkutyát?...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

5. Nem tudom pontosan, hogy Nagyapámat mikor vitték el a galíciai frontra harcolni a szabadkai 6. honvéd gyalogezred katonájaként, pontosabban tudnék erről írni, ha megőriztem volna azt az...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

5. Nem tudom pontosan, hogy Nagyapámat mikor vitték el a galíciai frontra harcolni a szabadkai 6. honvéd gyalogezred katonájaként, pontosabban tudnék erről írni, ha megőriztem volna azt az...