„Úgy hiszem, világos célzatosságom iránya. Vajon nem a legrealistább realizmus-e, nem a legvalóságosabb valóság-e a megtörtént történeteket mint »fontos, ...
Hommage à Harkai Imre És múlnak az évek, támasztott csillagok a virradatban. (Sinkovics Péter: Szemle) Néha elrévedek, s olyankor a hosszúra nyúlt közelmúlt komor eg&eacut...
Kárvallottja sincs már az időnek, a bozótok lassan mindent benőnek. (Sinkovics Péter: Fénytornászok) Jelesül nem a balladai félhomályra gondoltam, hanem arra, hogy az idő m&uacu...
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekbe’, mondd csak, én melyik ajtón menjek be?” Tankcsapda: Mennyország Tourist Néha, filozofikus hangulatban, hangosan bölcselkedek. Csak úgy magamban. Valami kapcs&aac...
Vastag por alatt, a meleg padlástérben hallgat egy szétszerelt világ. Petri György Azt gondolom, hogy mindenkinek van egy saját, történetein keresztül kikereked&#...
Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy nagyfi&ua...
Háború volt, halálos télben rühes lovak közt dülöngéltem. Katonalovak voltak, árvák, a poklok útjait bejárták. (Nagy László: Katonalovak) Zord, b&eac...
„Nem görbülhet egyetlen hajukszála, őrzöm legkisebb ráncaik a kőzeteknél konokabban az ítéletnapig.” (Pilinszky János: Sírvers) Az ősz számomra szomor&uacu...
„Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk v&ea...
Vannak napok, hogy a reggeli ébredés után megkívánok egy kupica pálinkát. Olyankor teátrálisan mászkálok a házban, ajtókat nyitogatok, topogok ide-oda. Tétov&aacu...
Csak egy szilárd pont, egy meghatározott állapot hiányzik. Egy mindent átfogó mozdulat. Sziveri János: (Itt találkozunk…) A minap újságért ballagtam, no meg level...
Nézem a könyvespolcot, a rajta sorakozó Gion-köteteket… azokat, amelyeket még az újvidéki Forum adott ki, no meg az újabbakat, amelyek a pesti Osiris és Noran kiadásában l&a...
Lehet-e kétszer elmondani egy történetet úgy, hogy a legapróbb részletek is egyezőek legyenek? Botor kérdés, nyilvánvaló, hogy nem! Emlékszem, gyermekkoromban a nagy besz&ea...
Jobb, ha tudomásul vesszük: mindig vannak elmenők, ahogyan érkezők és továbbállók is. Talán szerencsésebbek azok, akik elvágyódnak, kalandot keresve indulnak el. Szerencs&eacu...
Szeretem kézbe venni az újságot, könyvet. Lehet, ódivatú vagyok, de számomra varázsa, hangulata van a papír zizzenésének, a gyűrődésből keletkezett szam&aac...
„Legyen csend, fehérség, dermedt tisztaság. Legyen vége valaminek. Egyszer úgyis vége lesz. Essél csak, hó. Oly ismerős ez a makacs némaság! Így kezdőd&o...
A képeslapok üzenetének olvasatai Hacsak módom van rá, nagy sétákat teszek a városban, az otthonosságot keresem olyankor – ami nem azonos a múltkereséssel, noha az i...
Vajon eljön-e az az idő, amikor ezt a főnevet tartósan fosztóképzővel látjuk el? Amikor nem lesz többé része mindennapjainknak – mert most még az, noha száz esztendeje m&uac...