Sándor Zoltán Apátlanok. Novelláskötet. zEtna, Zenta, 2023
Sándor Zoltán 1973-ban Nagybecskereken született, Szabadkán élő vajdasági magyar író, újságíró, szerkesztő és kritikus Apátlanok című novelláskötete – amelyet alcímében a szerző Vallomásoknak nevez – a zEtna Vulkáni Helikon sorozatának ötvenedik köteteként jelent meg nemrég, 2023-ban. A könyv 141 oldalon hat fejezetben tizennégy novellát tartalmaz.
Aki figyelemmel kísérte eddigi munkásságát, örömmel könyvelheti el, hogy mindazt, amivel tematikailag és formailag előző műveiben kísérletezett, próbálkozott, hogyan ötvözi, kamatoztatja most, és új elemekkel, ötletekkel, azóta bővült tapasztalatokkal gazdagodva hogyan mélyíti el, teljesíti ki. Ez a könyv egy érett, beérett író műve, amelynek már aranyfedezete van.
Természetesen a kötet „kínálata” mondanivalóban, formailag és érték szempontjából is többrétegű. Itt is tanúi lehetünk a művész munka közben végzett kísérleteinek, újra és újra megmutatkozó nekifutásainak, árnyalásainak, egy-egy ötlet újabb ötletekkel való gazdagításának, többértelműsítésének. Például az Árnyak közt című novellában szereplőinek valós vagy vélt megismétlődő újratalálkozását alkalmazza. Először Amszterdamban a Rembrandt tér pázsitjára telepedve ismerkedik meg egy vörös hajú szépséggel, akivel, nem ismerve egymás nyelvét, rajzokkal „beszélgetve” kommunikálnak. A férfi három másik alkalommal ugyanazt a nőt véli felfedezni más, mellé telepedő nőkben, hajuk más-más színével (fekete, szőke) érzékeltetve ugyan, hogy ezek nyilván nem ugyanazok, és hát beszédbe is elegyedhetnek, de az illúzió tökéletes, és minden esetben a nő váratlanul tűnik el a közeléből. Az író hasonló módszert alkalmaz másik, Kavargó emlékek című novellájában, amikor is számtalan melléje sodródó nőben egyre a képzeletét és érzékeit felcsigázó Barbarát véli felfedezni, de már bonyolítva, sok izgalmas titokkal és egy krimiszállal is megtoldva tökéletesíti megkedvelt formáját.
Néhány elbeszélésében láncszerűen sorakoztat, fűz fel több történetet, amelyek mondanivaló, afféle üzenet szempontjából összetartoznak. Sajnos ez olykor túlzsúfolttá teszi az elbeszélést. Ilyen a Szívműtét és az Apátlanok. A Szívműtét első története egy nyugdíjaztatása és megözvegyülése után a civilizációból saját akaratából kivonuló, magára maradó emberről szól. A másodikban a Vajdaságot magának felfedező újságíró, aki kényszerűségből egyben sajtófotóssá is lesz, izgalmas, lesújtó élményeivel szembesülünk. Elnéptelenedő falvakba, eldugott tanyákra is eljut, ahol falverővel, kútásóval, kubikossal, zsákolóval is elbeszélget. Számomra a felfedezés örömével hatott, amikor a vele együtt bolyongó tapasztalt újságíró veteránjában Németh Istvánt véltem felfedezni. Ezúttal egy különös embert keresnek, aki édesanyja halála után állandóan a temetőt bújja, s aki a falubeli öregek szerint így készül a halálra. Az elbeszélés harmadik története egy fiatal koldusasszony vallomása, akit egy számító, lusta férfi mézes szavaival hálózott be. Mindaddig, amíg az be nem fogadja. Utóbb már nem mesél, csak otthon henyél, és a lánnyal tartatja el magát. Amikor pedig megszületik a kisfiuk, és kitavaszodik, úgy eltűnik, mint a kámfor. A riporter le is fényképezi a templom előtt, karján a kisdedével kéregető meggyötört nőt. Ennek a fotójának lesz aztán szerepe a következő történetben.
Az Apátlanok című kötet tizennégy novellája között igazi kis remekművek csillannak fel. Kettő, az Otthon és a Vörösre festette a fehér abroszt Vajdaság sohasem nyugvó, állandó háborúkkal, testi-lelki nyomorúsággal, ínséggel és az ott élők vagy odaköltözöttek kíméletlen egymást gyötrésével, elpusztításával megvert nemzedékeinek egymást marcangolását festi megrázó erővel. Szinte mindannyiuk életét a háború határozza meg. Az Örvényben, az Újrajátszva, a Kijárat a pokolból és az Álmos vagyok a lélek bonyolultságát, meghasonlásait, kiútkereséseit, küzdelmeit örökíti meg borzongató átéltséggel. A könyv című novella pedig az új témák és formák keresésének és olykor megtalálásának egyik sikeres, frappáns és meghökkentően humoros apró diadala.
Az Otthon egy család három generációjának kálváriája. A novellát átjárja a Sándor Zoltán régebbi novelláiban is fel-felbukkanó csodamotívum, az ezotéria, a szürrealizmus. Ebben és más novelláiban is elmélyült, mélyre ásó személyiség- és lélekábrázolással találkozunk. S lesújtó, sokfelé ágazó korrajzzal.
A Vörösre festette a fehér abroszt című, 22 oldalas, kisregénynek is beillő elbeszélésben négy nővér szemszögéből és vallomásaiból bontakozik ki egy vajdasági magyar család tragédiája az egymást követő háborúk öldöklő forgatagában. Ebben a hiteles korrajzú és erőteljes egyéniségeket megörökítő elbeszélésben is megjelenik a mágikus realizmus, amely a szerzőt olyan régóta foglalkoztatja.
Az Örvényben az örvény működésének nem is naturalista, hanem hiperrealista, lenyűgöző leírásával indít, hogy aztán bemutassa négy barát vidám, játékos szórakozásnak és elmefitogtatásnak induló együtt fürdőzését, amely egyikük, Frigyes véletlen, szörnyű halálával végződik. A többiek állandóan a felelősségre vonástól rettegnek. Az ugyan soha nem érkezik meg, de saját lelkük háborgó szemrehányásaitól nem szabadulhatnak. Sűrű, mélylélektani búvárkodás az egész rövidke novella.
Szomorúan mai A jövő elmúlt fejezet három novellája. Az Álmos vagyok egy megalapozott bűntudat nyomán kialakult idegbaj lélekölő állomásairól szól. Ebben a novellában is, mint a kötet számos másikában, fontos formai, sőt lélektani szerepet is játszik az álom. A szereplők életének jelentős eseményei álmok formájában világosodnak meg. A Kijárat a pokolból egy, a férje által is inzultált, diákjai által pedig megalázott, kigúnyolt tanárnő ámokfutása, akit a szülők, felettese és kollégái sem értenek meg, pedig hamarosan rájuk is hasonló sors vár. A tenyérbemászóan életesen bemutatott légkör sajnos európai szintűvé nőtte már ki magát. Az Újrajátszva egy, a maffia által fiatal, csinos nőket behálózó szervezethez tartozó férfi csapdájából alig szabadult nő önmaga életét is tönkretevő bosszúszomjas „megoldása”: kocsijával teljes erővel belehajt a gyanútlanul telefonálgató ficsúrba, észre sem véve, hogy a férfi mögött egy kislány húzódik meg, így akaratlanul mindkettőjüket halálra gázolja.
Sándor Zoltán Apátlanok című legújabb könyve eddigi novellatermésének csúcsa. Minden olvasónak jó szívvel ajánljuk.