Sisakos Fanni: Rantantuli tulipánfája. Gyerekversek. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2021
„Sisakos Fanni versei azokat a vájt fülű óvodásokat és kisiskolásokat szólítják meg, akiknek ismerősen csengenek Petőfi és Weöres könnyen rímelő szövegei, és akik jó barátságban vannak Lázár Ervin és Dr. Seuss hétköznapi hőseivel. A Teató mellett, Rantantuli tulipánfája alatt egy egész világnyi különleges figura vár arra, hogy bevezethesse az olvasókat a békaábrándokban megjelenő csemegeligetbe” – olvashatjuk a kötetajánló fülszövegben, mely a Forum Könyvkiadó legújabb, legfiatalabb olvasóinak szóló könyvét ismerteti velünk. Szerzője Sisakos Fanni (Tóth Annamária), aki a Debreceni Egyetem filozófia szakán és a Nyíregyházi Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett oklevelet. Több verset, riportot, rövidprózát és tanulmányt publikált különféle folyóiratokban, valamint a Magyar Szó mellékleteiben. Verseiben szívesen használja a hagyományos formákat. A költőnő Kishegyesen él.
Gyermekverset írni örömteli játék. Minden költő, minden gyerek verseket fabrikál, még akkor is, ha csupán ugróiskolázik, és hozzá ritmikusan mondogat valamit – vallotta Nemes Nagy Ágnes. Szabó T. Anna szerint pedig aki gyermekverset ír, annak soha nem ér le a lába, mert folyton ugróiskolázik. Örömteli játékot játszik Sisakos Fanni is, és újra gyermekké válunk mi is, amikor Rantantuli világában kalandozhatunk. A kisgyermekek mindennapi életének része a vers, a ritmus. A mondókázás öröme ott van a hétköznapi beszédhelyzetekben, a legkisebbek akár egy hanglejtéssel többletjelentést tudnak adni egy szótagos megszólalásaiknak is.
A gyermekirodalom értelmezése sokáig nehezen definiálható fogalom volt, az újabb módszerek, megközelítési módok azonban egyre jobban gazdagítják a gyermekirodalmi recepciót. Ma már tudjuk, hogy a gyermekeknek szóló költészet, a gyermekversek nem csupán didaktikus és pedagógiai célzattal íródnak, nem kizárólag a nyelvi kompetencia fejlesztését szolgálják. Elek Andrea tanulmányát idézve: „A gyermekirodalom nem előkészítés. Irodalom, választási lehetőség. Leginkább rendkívüli alkotók, alkotások sora által vált világossá, hogy irodalom és gyerekirodalom semmiképp sem esztétikai minőségében tér el egymástól.” (E. A.: Aranysityak. Kortárs, 2011. 1–6. sz.) Gondoljunk csak Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes műveire.
A nagy elődök és a kortárs gyermekirodalom képviselőinek alkotásai után – Lackfi János, Szabó T. Anna, Varró Dániel, Tóth Krisztina – nehéz, de nem lehetetlen feladat jó gyermekverset írni. Bizton állíthatjuk, hogy Sisakos Fanni kötetét szülők, nagyszülők, pedagógusok nagy szeretettel forgatják majd, és óvodai, iskolai szavalóversenyeken találkozunk műveivel, a kortárs vajdasági gyermekirodalom színpalettáját gazdagítva velük.
A három ciklusból álló kötet (Teató, Rantantuli tulipánfája, Titokország) a szülőknek is nagy élmény és időutazás: a Maszat és Musza kutyus, az Anatol cica kalandjai gyerekkorunk kedves Futrinka utcai bábfilmjeire emlékeztetnek, Weöres Sándor nyolcvanas években megjelent Bóbita és Ha a világ rigó lenne című kötetei verseinek hangulatát idézi a Békaábránd, az Alszik a király, a Teató, az utolsó részben pedig a Gyurcó ABC a Zengő ábécét juttatja eszébe az idősebbeknek, játékos betűtanulást, olvasásélményt nyújtva a legfiatalabbaknak.
A vizuális tartalom is nagyon fontos, a mai gyerekek igényeire ráérezve ebben is meg kell újulniuk a gyerekkönyvek szerkesztőinek. Tóth Alisa munkáját dicsérik a kötet illusztrációi, amelyek további gyönyörű tartalommal gazdagítják Sisakos Fanni gyermekverseit.
Weöres Sándor közismert megállapítását idézve: „A gyermeket kristályosan egyszerű, kozmikus lénynek ismerem, és felemelkedni igyekszem az ő értelmen kívüli, ősi fantáziavilágába. Szerintem nem a gyerek a még tökéletlen felnőtt, hanem a felnőtt a már – tökéletlen gyerek.” (Levél Trencsényi-Waldapfel Imréhez 1994. február 11-én. In Weöres Sándor: Egybegyűjtött levelek. Szerk. Bata Imre – Nemeskéri Erika. Pesti Szalon, 1998. II. 418.)
Rantantuli varázskertjében sétálva, tulipánfáját megcsodálva merjünk végre újra gyermekké válni! Álmodjunk együtt gyermekeinkkel, Sisakos Fanni versvilágában kalandozva:
„aztán a tündér is elalszik lassan, / csak a hajnal fényére ébred, / de addig a ringató, puha éjben / együtt álmodunk csillagszép meséket.”