Tráser László: Cédulák, Aracs Alapítvány, Horgos, 2019.
Tráser László létrehozta a cédularegényt. A szerző 1940-ben született Szegeden, és 1967-től 1993-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének filozófia- és etikatanára volt. Ezzel párhuzamosan oktatott főiskolákon, gimnáziumokban, 1993 óta pedig újságíróként dolgozik. Jelenleg a Magyar Rádió szegedi stúdiójának külső munkatársa. A könyvben olvasható céduláit, vagy ahogyan ő nevezi, a „napok hordalékait” előbb a Szegedi Lap közölte hatvan részben, majd 2013-tól az Aracs folyóiratban olvashatjuk.
A cédulákra olyan információkat szokás feljegyezni, amelyeket nem szeretnénk elfelejteni. Általában telefonszámokat írunk rájuk, vagy üzeneteket hagyunk egy-egy családtagnak. Ilyenkor a cédula a hűtőre vagy jól látható helyre kerül. A cédulázásról a könyvtári katalógus és a szótárkészítés juthat eszünkbe. A számítógépes korszak előtti módszer ma is fellelhető néhány helyen. Valljuk be, sokan még ma is szívesen jegyzetelik cédulákra a fontos információkat a könyvtár olvasótermében azokból a kiadványokból, amelyeket nem vihetünk haza.
Tráser László szösszenetei regénnyé álltak össze. A Cédulák olyan, mint egy színes rongyszőnyeg, amelynek szálai apró történetekként, gondolatokként képeznek egy egészet. Teljesen mindegy, hogy az olvasó hol nyitja ki a könyvet, és melyik oldalon kezdi meg az olvasást, hiszen ugyanúgy élvezhető a kötet, ha összevissza csapongunk, lapozgatunk benne, mintha csak az elejétől a végéig olvasnánk. Előnye az is, hogy bármikor letehetjük, és újra kezünkbe vehetjük, biztosan nem fogjuk elveszíteni a fonalat.
A könyv olvasása közben megismerhetjük a szerzőt, hiszen nemcsak élettörténetéből ragad ki egy-egy mozzanatot, hanem folyamatosan reflektál az aktuális eseményekre, olvasói élményeire és a televízióban látottakra. A cédulák között mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelőket. Igazi időutazásba csöppenhetünk, hiszen az emberiség múltjába visszakanyarodva nyújtanak számunkra olyan gondolatokat, amelyek ma is megállják a helyüket. A cédulákban hétköznapi és ismert emberek jelennek meg, történelmi személyiségek, a jelen és a múlt írói, művészei, politikusai is feltűnnek egy-egy esemény és hír kapcsán. Némely cédulák irodalmi idézetekkel gazdagodtak, emellett a hétköznapok fennköltsége, a napindító kávé, a természet mikrovilága is ugyanúgy megjelenik a könyvben. Apró szösszenetek a kertben nyíló virágokról vagy a sárguló falevelekről, amelyeket már messze elvitt a szél.
A kötet címlapján egy kavicsokat ábrázoló fotót láthatunk. Talán nem véletlen, hiszen a borostyán között fekvő kavics is állandó és szilárd, mint azok a cédulákra lejegyzett gondolatok, amelyeket e könyv tett igazán maradandóvá. Ez a kötet segíthet abban, hogy ezekben a vészterhes időkben egy kicsit kizökkenjünk a hétköznapokból. Ahogyan a szerző fogalmaz az egyik cédulában: „ha szavaimmal segíthetek másoknak, akkor ez bizonyára kitüntetés…”