Alessandro Vespignani: A jóslás algoritmusa. Hogyan befolyásolható a jövő a tudomány segítségével. Libri Könyvkiadó Kft., 2020. Balázs István fordításában.
„A koronavírus bestsellere“
(Barabási Albert-László)
Aldous Huxley szerint az egyetlen dolog, amit a jövőről tudunk, az, hogy nem tudjuk, mi fog történni. Ezzel mindenki zsigerből, bólogatva (sóhajtozva!) egyetért, hiszen Ó, ha tudtam volna, hogy ma esik… hogy ennyien lesznek… hogy veszít a csapatom! mondatok vesznek körül bennünket nap mint nap.
Nem újkeletű a vágy – már az ókori görögök is jósoltattak, hiszen emberemlékezet óta foglalkoztat bennünket a jövő, rövid- és hosszútávon egyaránt, de mára talán egy pár lépéssel közelebb kerültünk a delphoi jósda jövendőmondóinál a titok nélküli holnap megalkotásához.
Hogy mennyire?
A telefonunk reggeli ébresztője után – az ablakon kitekintés helyett (vagy annak kíséretében) – már applikációk hadát böngésszük, hogy napos vagy esős napnak nézünk-e elébe, hány km-es a dugó van a határon, hánykor kezdődik az élő közvetítés, vannak-e akciók a helyi közértben – és ha ez még nem lenne elég, a munkahelyi kávészünetben már (újra) jelez az (okos)telefon: a digitális sajtófigyelőm összeválogatta az érdeklődésemnek megfelelő heti cikkeket …. és még sorolhatnám. Ezek a mindennapi jóslatok különböző algoritmusok segítségével valósulnak meg, melyek megjegyzik (és NB. felhasználják!), hogy hol szeretnénk nyaralni, mely útvonalakon közlekedtünk, majd indulás előtt ajánlják a számunkra legrövidebb és legmegfelelőbb útvonalat.
Hogy ez miért nem jó?
Amennyire reménykeltő, annyira elborzasztó is a tény, hogy manapság virtuálisan is láthatóvá tesszük személyes adatainkat ( ld. közösségi háló), így egy idegen számára is ismerőssé válhatunk percek alatt. Megtudja hová járunk, mit eszünk, mit szeretünk és már befolyásolhatja is a közöttünk fennálló jövőbeni viszonyrendszert. Ahogyan egy idegen barátságot szimuláló szándéka által befolyásolhat bennünket közzétett adataink alapján, úgy például a multi cégek is vonzóvá teszik számunkra ajánlatukat (amelyet, lehet alapállapotban meg se szagolnánk).
Hogy ez miért (lehet) jó?
A mindennapi feladatok megkönnyítése mellett a különböző algoritmusok és szimulációs modellek adataink segítségével, az egyént és interakcióit (is) szimuláló nagy volumenű kutatások és előrejelzések lehetőségét is megteremtik – ilyen és ehhez hasonló problémákkal foglalkozik a könyv írója, Alessandro Vespignani olasz-amerikai fizikus, akit 2016. januárjában egy, a fertőző betegségek terjedésének dinamikáját modellező kutatóintézetbe hívtak a Zika-vírus terjedésével kapcsolatban.
Adatból információ
Adatból számunkra megfelelő és szükséges információ algoritmusok és modellek segítségével válhat. Az algoritmus utasítások és matematikai képletek sora, amely kapcsolódásokat, ismétlődő tendenciákat, hasonlatosságokat azonosít, ezáltal törvényszerűségeket, statisztikákat nyer ki és dinamikát állít fel olyan jelenségek esetében, mint egy fertőzés vagy egy gazdasági válság, ugyanakkor azt is előrejelzi, hogy melyik könyvet olvassuk majd el legközelebb (az általunk eddig keresett könyvek alapján). A digitalis forradalom, a nagy adathalmozás/-halászás (big data), valamint a mesterséges intelligencia fejlődése újabb és újabb (prediktív) tudományterületek létrejöttét segíti elő, ilyen pl. a digitális epidemiológia. A kezdetleges deduktív/induktív következtetési modellek után, már egy idősíkkal előrébb vagyunk: nem a múltból próbáljuk előkaparni a jövő eseményeit, hanem a jelen dinamikája alapján próbáljuk kiszámolni a jövő lehetséges forgatókönyveit. Ezáltal háborúk, válságok, természeti csapások, választások is előrejelezhetővé válnak, s ennek a forradalmi innovációnak mindannyian részesei, alakítói vagyunk, hiszen adatainkkal árasztjuk el a világot nap mint nap (tudatosan vagy nem, ez már teljesen más kérdés).
Ezek alapján történhetett meg, hogy számtalan változó (a szúnyoghálók száma, a szúnyogok előfordulása, társadalmi-gazdasági rétegeződés, stb.) beépítésével sikerült előrevetíteni az említett fertőzés terjedésének lefolyását, a leginkább veszélyeztetett csoportokat, s az oltóanyag optimális térségi elosztását is. Így váltak az algoritmusok és modellek – a datifikálás módszerével, a komplex hálózatok kutatásával egyetemben – a válságkezelés egyik alapeszközévé.
Így már az is érthető, hogy Barabási Albert-László ajánlása alapján miért is koronavírus bestseller ez a könyv…
S a nagy kérdés: megtudjuk-e belőle a jövőt? Nem, de azt igen, hogyan tudhatjuk majd meg és jelenleg hol tart a titok nélküli holnap missziója.