Csáth Géza: Napló 1912-1913, LOM, Belgrád, 2015; Fordította: Sava Babić
A kötet három részre tagolódik: Feljegyzések az 1912. évi nyárról, Napló és Jegyzetek D.-nek. Akár egy háromfelvonásos drámaként is tekinthetünk rá, amely végigköveti egy művelt fiatalember bensőséges gondolatait a két évszázad fordulóján, aki a dualizmus korában cseperedett fel, majd életét a kábítószer-fogyasztás pecsételi meg, amely elborítja agyát, erőszakba és őrületbe, majd halálba kergeti.
A Napló első részében nyomon követhetjük egy tehetséges író, zenész és odaadó orvos életét, aki nyárára gyógyfürdőben kap állást, ahová Kosztolányi Dezsővel érkezik. A megérkezés napjai után, amikor is szorgosan felszerelte a rendelőjét, orvosi teendőivel, feladataival, valamint állandó pácienseivel ismerkedett, egy olyan időszak következik, amelyet a feslett paráználkodás lengi be, megszakítva az időnkénti bűnbánattal és Olga látogatásával, valamint a lány fürdőbeli kiruccanásával. Ebben az időszakban alkalmanként már Pantopont szed. A fürdő Casanovájaként 1912 nyarán a nők leírásával foglalkozik, akiken megakadt a szeme, vagy akik épp a társaságát keresték, időnként betekintést adva a páciensek egészségügyi állapotába, akiket gyógyított, elemezve szociális összefüggésrendszerét és kapcsolatait az őt körülvevő fürdőnek és vendégeinek. A író szeme előtt nem marad észrevétlen egyetlen apró részlete sem a női testnek, sem szokásaik, sem jellemeik. Eláraszt a női test minden részletével, amellyel csak kapcsolatba lépett, legyen az ellenállhatatlanul vonzó vagy visszataszító. Észrevehető, hogy csak Olga barátnőjén/jegyesén nem talál testi hibát, vagy ha talál is, azok kedvesek számára, és csak ez a nő képes a teljes, többszörös élvezetet megadni neki. Az élvezetek halmozásával telített nyár a végéhez közeledik, de közeleg az ősz is a Naplóban. Ekkor ismeri be: amikor először jelezte neki a kollégája, hogy észlelte nála a tuberkulózis első tüneteit, akkor vette be az első adagot. Ez volt az a betegség, amelyet a tudatalattijával észlelt, majd állandóan maga körül érzett, és ez üldözte a sorsa beteljesedése felé.
A könyv második részét egyszerűen csak Naplónak nevezi, története a gyógyfürdő utáni időszakban zajlik 1912 őszén és 1913 telén. A játékos nyár ellenpontjaként jön az elnehezült életősz ideje, és lassan közelegni látszik a tél, az értelem halála. Sort sorra ró a Naplóban a rendszeresen vezetett adagolásleírással, a kábítószernek a szervezetre gyakorolt hatásáról. A szándék fennáll, hogy tiszta életet folytasson, megszabadulva a szertől való függőségtől, de a részletesen kidolgozott morfiumadagolás-csökkentő tervek ellenére sem tartja teljesen tiszteletben saját elképzelését. Szenvedélybetegsége kezdi elszínezni a jegyesével való viszonyát is. Pillanatokra úgy tűnik neki, hogy Olga elhidegül tőle, távolságtartóvá válik, majd belátja tévedését. Tudja, hogy az ópium és a nő zavarja meg az értelmét, sőt barátai is szenvednek függősége miatt. Egy pillanatra sem érzi a leszokást lehetetlennek, a számos sikertelen kísérlet sem tántorítja el. Sorjáznak a részletes életviteli tervek, amelyekben a tökélyig szervezi hétköznapi dolgait, de az elképzelések csak meddő tintakoptatásként maradnak meg a lapokon.
A Napló utolsó bejegyzése 1913. március 12-ére datálódik, a tavasz kezdete előtti időszakra, de ahogyan látni fogjuk a harmadik, legrövidebb részben, amelyet Jegyzetek D.-nek címmel jegyez a könyv, a tavasz soha nem jön el, helyette a hideg tél veszi át az uralmat. A Napló első és második részével szemben, ahol egy optimista, vidám személy jegyzeteit olvashatjuk, aki időnként kábítószert használ, máskor depressziós és eltévelyedett, azt látjuk, hogy kitörhetetlenül magához láncolta a szenvedélybetegség, és nincs remény, sem szándék a szertől való szabadulásra. Szívét és agyát az örök jég borította be, és a csipetnyi realitás tartósan összekuszálódott. Most már esélye sincs, hogy megérje azt a szép kort, amelyet Pista bácsinak sikerült, aki megőrizte férfiúi erejét, és hogy sikeres, teljes életet éljen. Az agyát elárasztják kedvese hűtlenségének rémképei, immár több fronton. Még gyermeke születése sem tudja lenyugtatni, aki az új tavasz reményét öntené belé, mert meggyőződése, hogy a gyermek is Olga hűtlenségének bizonyítéka. Élete félrecsúszásával jegyzeteiben a felelősséget teljességében a feleségére hárítja, és nem az ópiumra. Olga iránt érzett szerelme és ezzel együtt élete lángja is kialszik.
Fordította: Juhász Attila