Csík Mónika: Hangyafarsang. Janovics Erika rajzaival. Életjel, 2020.
Csík Mónika gyermekeknek írt könyveinek sora egy újabbal bővült. A Hangyafarsang verses mese, és Janovics Erika illusztrációi tökéletes összhangban állnak a szöveggel, a rajzokon sorra megjelennek a farsangi színes forgatag szereplői.
A kicsinyek számára az őket körülvevő világ megismerése, megértése soha nem egyszerű, sokkal inkább kalandos folyamat. Nem tudom, a mai gyerekek közül hánynak van alkalma elmélyülten, behatóan tanulmányozni a hangyaboly miniatűr, fekete lakóinak szövevényes életét, hisz ez a pirinyó rovar általában a gyerek nadrágján, kézfején, a szőnyegen, a kenyérkosárban jelenik meg, nem kis ijedelmet kiváltva az anyukából. Ám az óvodai farsanghoz hasonló színes kavalkádban a jelmezt öltött hangyák izgalmassá válnak, egyikük zsemlemorzsás szilvásgombóc-jelmezt húzott, Termeszterpesz Elemér meg halfarkával csapkod potykajelmezében, egyikük meg – a mai kor szellemében – atomhangya mezébe bújt. S ott van a tipegő Tündibündi, aki egyszerűen hangyaszép, Bubuka, aki csöppet bugyuta. A kicsinyek számára ismerős tulajdonságok, személyiségjegyek jelennek meg. A cselekmény egyszerű, a farsangi kavalkádot életre hívó költői fantázia határtalan, a vers ritmusa, dallama is segíti a gyerek számára a befogadást. A rímek, a gördülékeny szöveg mögött van egy másik réteg is, e verses mese olvasása közben a szülő és a gyerek meg tudja beszélni, mi az a tökvicsori, az inda, a vérehulló fecskefű, milyen is az a simlis.
Közhelynek számít, hogy az olvasóvá nevelést gyermekkorban kell elkezdeni. Bizonyára akad, aki csak unottan legyint, amikor arról hall, olvas, hogy mind kevesebbet olvasunk. Nemrégiben tették közzé Magyarországon a Társadalomkutatási Intézet Zrt. nyáron készült felmérését a magyar lakosság könyvolvasási és -vásárlási szokásairól. A reprezentatív felmérés szerint a felnőtt magyar lakosság 13 százaléka olvas rendszeresen (legalább hetente), míg 2005-ben 25 százalékuk olvasott rendszeresen. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szakmai és a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagi támogatásával készült kutatásból az derült ki, hogy a megkérdezettek 34 százaléka alkalomszerűen vesz könyvet a kezébe, több mint fele egyáltalán nem szokott olvasni. Külön is vizsgálták az olyan családok válaszait, ahol 18 év alatti fiatalok és gyermekek vannak. Ebből az derült ki, hogy a gyermekes családok 65 százaléka vásárol gyermekkönyvet, mesekönyvet, kifestőt vagy képeskönyvet. Ezek nem túl biztató adatok, hiszen a gyermek, majdani felnőtt általában a szülői mintát viszi tovább.
A gyermekeknek szóló vers, mese vagy – mint esetünkben – verses mese bevezeti őket az irodalom világába. A kicsinyek fogékonyak a rímre, ritmusra, ezért természetes, hogy megragadják őket a Hangyafarsangban is az olyan verssorok, mint például: „Ez a tökmag hangyakölke, / képzeld, mit visz: tökmagot! / Atomhangya mezébe bújt, / elbírna vagy öt-hatot.” A gyermeki fantáziát működésbe hozó szöveg a hétköznapi világban gyökeredzik. Az, hogy a Termeszutca 65.-ből farsangi felvonulásra indul a szorgalmáról ismert hangyanép, azt erősíti meg a néhány éves olvasóban, hogy ahogy a munkának, úgy a szórakozásnak is megvan a maga ideje. A verses mesében a tánc után következik a farsangi vígságot lezáró lakoma, amely nem tökéletes. A gyermek is jól tudja saját tapasztalatából, hogy a világ is épp ilyen: vannak benne jó és rossz dolgok, környezetében vannak hiúk és simlisek, bölcsek vagy épp kevés ésszel megáldottak. De az ilyen könyvekre is szüksége van, hogy otthon érezze magát a titkokkal, felfedezésre váró dolgokkal teli világban, amelyben olvasás közben és utána is a fantázia szabadon szárnyalhat.