Lee Child: Az ügy. Jack Reacher-krimi. Második, javított kiadás. General Press, Budapest, 2020.
Lee Child az egyik legnépszerűbb kortárs krimiszerző. Állandó hőse, Jack Reacher elképesztő kalandokba keveredik, esze vág, ökle üt, könyöke letaglóz, ő a bűnüldözés ikonja. A szerzőtől jelenleg huszonkét könyv olvasható magyar fordításban a General Press Kiadónál. Ken Follett szerint Lee Child jelenleg a kedvenc thrillerírója. Ha pedig a népszerűségi listát vezető krimi író elismerően nyilatkozik egy másik krimiszerzőről, az már szakmai elismerés!
Nekem véletlenül került a kezembe egyik regénye, az általam jobban ismert Lincoln Childtól kerestem könyvet, és amíg haza nem értem a zsákmánnyal, meg voltam győződve, hogy tőle szereztem regényt, de végül kiderült, Lee és Lincoln Child nem ugyanaz a személy. Talán olyan csalafintaságra is gondolhattam, amit Dean R. Koontz követett el, amikor elhagyta nevéből az R betűt, majd Dean Koontz néven publikált. Lényegtelen, de előrebocsátom, szemernyit sem téved, aki a könyvesbolt polcáról egyik vagy másik Child regényét emeli le, aligha bánja meg.
Az ügy egy visszatekintő regény, ebből tudhatjuk meg, hogy Jack Reacher, az amerikai hadsereg szárazföldi erőinél szolgáló katonai rendőr őrnagy miért fordít hátat több mint másfél évtizedes szolgálat után a seregnek, és választja a civil életet, amely semmivel sem nyugodtabb és biztonságosabb a korábbi életénél. Azért, mert jól oldott meg egy sorozatos bűncselekményt, ami nem volt felettesei ínyére, de mivel nem iktatták ki azonnal az élők sorából, amihez némi hozzájárulással (halottak sora) is szolgált, tudta, hogy a hadseregben a továbbiakban előléptetés nélkül vegetálhatna, legfeljebb raktárfőnöki rangban, ami nem felelt volna meg a 120 kilós égimeszelőnek, akinek gyorsabban eljár a keze, mint a szája.
A kötet ebből a tekintetből „nulladik” epizódnak számít, de nem az, és nem baj, hogy a korábbi történetek szereplői is megjelennek benne. Viszont zavaróak az elvarratlan szálak.
Mississippi államban a regény szerint létezett egy Carter Crossing nevű városka, amely mellé az amerikai hadsereg a második világháborút követően katonai támaszpontot hozott létre, majd az 1990-es években aktiválta a bázist, hogy a kisváros megélhessen a katonák pénzén. Csakhogy 1997-ben beütött a benga. Egy gyönyörű fehér csajt brutálisan kivégeztek, kivéreztettek, és odalökték a település koncának. A probléma: ki a gyilkos, valaki a támaszpontról vagy helyi civil? A hadsereg ki szeretne lábalni az ügyből, a támaszpontra rendelnek egy katonai zsarut Európából, aki nyomban vesztegzár alá helyezi a teljes helyőrséget, valamint Jack Riechert a településre, álcázva. A két katonai rendőr őrnagy nem ismeri egymást, feladatuk a másik ellenőrzése, de egy húron pendülnek, gyorsan összebarátkoznak, végül együtt oldják meg az „ügyet”. A városka seriffje egy fehér nő, ami egy zömmel fekete környezetben eléggé szokatlan, de élvezi a választópolgárok bizalmát. S majdnem sorozatgyilkos.
Legalábbis ezt szeretné rábizonyítani a hadsereg. Adott számukra a lehetőség, a seriff ugyanis a haditengerészetnél szolgált másfél évtizedig – mit ad Isten –, a katonai rendőrségnél, nyomozóként. Saját városában mégsem képes felderíteni egy hármas sorozatgyilkosságot, az áldozatokat ugyanis nem köti össze egyéb szál, mint hogy mindhárman rendkívül szépek voltak, a seriff nemkülönben, ezért is akarta a hadsereg ráverni a balhét, hiszen akár féltékenységből gyilkolhatta meg a lányokat, akik egyébként semmilyen tekintetben nem voltak riválisai. Az eseményekről ennyit, nehogy trailerbe csapjon át a beszámolóm.
Lee Child (James Dover Grant) az Egyesült Királyságban született, akárcsak Ken Follett, de New York államban él. Valahonnét viszont olyan ismeretekkel rendelkezik, amelyek újdonságként, meglepetésként hatnak az európai olvasóra. Például a Pentagon működése, a tengerészgyalogság és a gyalogság rivalizálása, a parancsnoki hierarchia, a katonai támaszpont működése, de ismeretlen tapasztalat az országhatárokat átszelő nyílegyenes vasútvonal, a térképre légypöttyként odamaszatolt kisváros, nyomornegyedével. Hatalmas ívű fizikai és szociális távolságok.
A regény 1997 tavaszán játszódik. Az amerikai hadsereg valamit kavar Koszovóban, havi váltásban küldi oda a Carter Crossingban állomásoztatott, békefenntartónak álcázott elit egységeit. Lehet, hogy az ottani oligarchák, maffiózók pénzmosását segítik, de megtörténhet, hogy valami nagyobb fazékban tartják a kanalukat. Mindenesetre a Pentagon élőfalként állja útját minden információnak, magyarán korruptan egymás valagát óvják a rangos alkalmazottak és civil kiszolgálóik is. A koszovói küldetés valódi célja nem tárul fel a regényben, de Reacher elkapja a sorozatgyilkost, a bázison szolgáló elit katonát, aki ráadásul a hadsereget felügyelő szenátor fia. A Pentagon ügyeiben jártas nyomozó tudja, hogy a korrupt felépítmény mindkettőjüket kihúzná a slamasztikából, ezért igazságérzetére hallgatva végez az apával és a fiával. A szenátor sem bűntelen, a település utolsó nőáldozata az ő szolgálatában állt, majd új nevet szerzett neki, ellátta pénzzel, hogy megszabaduljon tőle. Ezzel akaratlanul is prédaként lökte fia elé, aki képtelen volt ellenállni a női szépségnek. Arra viszont a regény nem ad magyarázatot, hogy miért gyilkolta meg a szenátor fia a szeretőit, arra meg főleg nem, hogy miért választott számukra szinte rituális, végsőkig brutális halálnemet.
A regényben szereplők, mint David Morell Rambo-regényében a vietnámi veterán, idealizáltak. Jack Reacher és Duncan Munro fizikailag és kognitív alkatuk szerint szinte egymás másolatai, a hadsereg elit osztagai elképesztők, de a két rendőr őrnaggyal nincsenek azonos szinten. A település seriffje álomszép nő, és a hadsereg soraiban is sok a szép nő, akik a szépségük mellett számos fontos adottsággal rendelkeznek.
A regény történésének színhelyén akad néhány elhanyagolt, öntelt fiatalember, akik minden idegenbe belekötnek, de miután Jack Reacher sorozatban ellátja a bajukat, eltűnnek a porondról. Voltaképpen két (fizikailag) csúf szereplő jelenik meg a történetben, a naivabbat egy retardált balfácán lelövi, amiért az örök igazságosztó Reacher szétdurrantja a fejét, onnantól még kevésbe vonzó a katonásdit játszó mitugrász, mint bármikor korábban lehetett, mondjuk, csecsemőként.