Graham Moore: Bűnösök. Fordította: Orosz Anna. Agave Könyvek, Budapest, 2020
Nehéz elképzelni, mennyi elbeszélhető anyagot nyújt egy hónapokig elhúzódó bírósági tárgyalás az amerikai igazságszolgáltatás gyakorlatában. Sovány matériának tűnik, mert nem ismerjük az Amerikai Egyesült Államok bírósági gyakorlatát, amikor meg Graham Moore ízelítőt ad belőle a regényében, felettébb örvendezünk, hogy nem a saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk a bírósági gyakorlatot, az ügyész és az ügyvédek harcát, amelynek során „az igazság néha különösen rossz védelem”. A Bűnösök regény egy büntetőper kapcsán megvilágítja előttünk a jogi eljárásokat, az ügyvédi mesterkedéseket, két vagy több elkövetett vagy feltételezett bűncselekményről rántja le a leplet, mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, végül pedig egy teljesen váratlan, óriási csavarral helyezi új megvilágításba a múlt és a jelen történeteit, amikor kiderül, hogy nem is azok a címben szereplő bűnösök, akikre az olvasó csaknem 350 oldalon keresztül gondolt.
A Bűnösök nem detektívregény, hanem thriller. Ennek ellenére van benne áldozat, elkövető, nyomozó egyaránt, de a szerző nem velük foglalkozik, hanem az esküdtszék tizenöt, majd tizenkét tagjával, akik egy tárgyalás öt hónapja alatt a külvilágtól elszakítva élnek összezárva egy szállodában, ahol tilos egymással érintkezniük, a sajtó tiltott számukra, sőt még maguk között sem beszélhetnek a folyamatban lévő ügyről, csak a tárgyalás végén, és csupán az esküdtek termében, ahol döntést kell hozniuk a vádlott sorsáról. Az Egyesült Államokban az esküdti feladat állampolgári kötelesség, némi térítés is jár érte, és nem egy esetben egy életre szóló lelkiismeret-furdalás forrása.
A regényben Jessica Silver tizenöt éves fehér diáklány az áldozat, akinek a holtteste soha nem került elő, haláláért Boby Nockot, a lány tanárát vádolják. Az esküdtszék fölmentette a fekete fiút. Egy tévétársaság kérésére tíz év elteltével az esküdtek nyilatkoznak arról az öt hónapról, amit a külvilágtól elzárva töltöttek a tárgyaláson. A központi figurák: a vádlott bűnössége mellett kardoskodó Rick Leonard és az ártatlanságáról győzködő Maya Seale. A vádlotthoz hasonlóan fekete bőrű Ricket a filmforgatás ideje alatt meggyilkolják ugyanabban a szállodában, ahol tíz évvel korábban karanténban tartózkodott esküdttársaival, ráadásul Maya szobájában.
A két ádáz ellenség tíz évvel korábban viszonyt folytatott egymással, és minden arra utal, hogy az időközben jeles ügyvéddé lett Mayának volt indítéka a férfi meggyilkolására, meg is vádolják, börtönbe csukják, ahonnét ügyvédtársai másnapra kihozzák. A furfangos ügyvédnő rájön, hogy nem Boby Nock gyilkolta meg Jessicát, és arra is, hogy ki a felelős Rick haláláért. Ezt azonban nem hozhatja nyilvánosságra, főleg nem viheti bíróság elé, mert veszélyeztetné vele két gyermek jövőjét, köztük Boby Nock fiáét, ezért újra összecsődíti a valamikori esküdteket, hogy együtt határozzanak, miként védjék meg a gyerekeket. Az ár: a hazugság vállalása.
A sivár tárgyalóteremből és az esküdtek terméből a történet voltaképpen csupán két abszurd helyre kalandozik el, az egyik a szexuális bűnözőként elítéltek kolóniája, a másik pedig egy bizarr művésztelep, ahová Maya Bobyt keresve jut el.
A Jessica Silver meggyilkolása ügyében felmentett fekete fiút egy vallomásnak tűnő búcsúlevél megíratása után meggyilkolják, mintegy igazságot téve a világban, de ez az önbíráskodás célt tévesztett, a megvádolt, majd felmentett, végül mégis kivégzett fiatalember nem csupán áldozattá vált, hanem életével fizetett azért, amit el sem követett. Ennél az eseménynél fordul a kocka, hiszen a regény eddig a pontig azt sugallja, hogy az esküdtszék a bűnös, amiért felmentett egy szexuális bűnözőt a vád alól, viszont a tényállás az, hogy mások az igazi bűnösök.
Az amerikai igazságszolgáltatás fonákságát sommázza az író, miszerint valakinek „bűncselekményt kell elkövetnie azért, hogy elkerülje a büntetést egy olyan bűncselekményért, amelyet viszont nem követett el”. A regény hősnője, Maya Seal „azért küzdött, hogy igazságot szolgáltasson, de a harca csak további áldozatokhoz vezetett. A halál és pusztítás ördögi köre pedig hamarosan őt is eléri”. Ebben a történetben az igazság birtoklása senkin sem segített.
A regényből alaposan megismerhető az esküdtszék tagjainak kiválasztásakor alkalmazott körülményes eljárás, a bíróság ügyel az esküdtek életkorára, nemére, képzettségére, bőrszínére, makulátlan előéletére. Számunkra eleve feltételezhető lenne, hogy a holló a hollónak nem vájja ki a szemét, vagyis hogy a fekete bőrű a feketéhez, a fehér a fehérhez húz. A regényben ez az előfeltételezés nem működik, és mindenki kínosan kerüli a rasszista megnyilvánulást.
A szerzőről: Graham Moore 1981-ben született Chicagóban. Szülei ügyvédek, apja biztosítási ügyekre szakosodott, anyja Chicago jogtanácsosa és Michelle Obama vezérkari főnöke volt. Gyermekük nem választott jogi pályát, helyette Hollywood világa és az írás vonzotta. Első regénye The Sherlockian címmel jelent meg, és nyomban bestsellerlistára került. A Kódjátszma című film forgatókönyve Oscar-díjat hozott számára 2015-ben. Az egy évvel később megírt, Az éjszaka fényei című, második regénye is átütő sikert aratott, ezt a hazai lokálpatrióták figyelmébe ajánlom, mert Nikola Tesla is szerepel benne. A korábbi, törvényszéki filmekre számos esetben hivatkozó Bűnösök 2020 tavaszán jelent meg, és még ugyanebben az évben magyarul is napvilágot látott. Hamarosan film is készül belőle, miként Az éjszaka fényeiből is.