Kovács István – Szánthó Miklós – Törcsi Péter szerk.: Bolond lyukból. A polkorrekt őrület szemléje. Alapjogokért Központ – Jogállam és Igazság Nonprofit Kft., Budapest, 2022
Bolond lyukból – A polkorrekt őrület szemléje – ezzel a sokatmondó címmel jelent meg az Alapjogokért Központ kiadványa Kovács István, Szánthó Miklós és Törcsi Péter szerkesztésében. A külcsín egyértelművé teszi, hogy a könyvet fiataloknak szánták, de semmiképpen sem gyerekeknek, ugyanis a borító jobb alsó sarkában piros 18-as karika látható. Ha fellapozzuk a kiadványt, tapasztalhatjuk, hogy teljes joggal és indokoltan. A borító sem hagy sok kételyt afelől, mivel fog találkozni az olvasó. A kemény fedőlapon a cím és az alcím mellett a genderérzékenyítés, a multikulturalizmus és a toxikus maszkulinitás kifejezések kaptak helyet, valamint néhány mémszerű illusztráció, amelyek a könyvet is végigkövetik (Harry Potter a szemüvegén transzneműzászlóval, X-Men-paródiaként álló műkörmös, sminkelt férfi, azaz EX-Men). A hátlapon néhány fejezetcím szerepel, szintén mémszerű illusztrációkkal. Az első oldalon a tartalomjegyzék 10 fejezetre osztja a könyvet, majd a következőkben az Alapjogokért Központ igazgatója, Szánthó Miklós bevezetőjét olvashatjuk. A központ 2018 óta gyűjti „a politikai korrektség leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból”, ez a könyv gyakorlatilag az elmúlt évek hírösszefoglalója, ha úgy tetszik, sajtószemléje a világ legkülönbözőbb sajtóorgánumaiból (ők lesznek a „bolond lyukak”), megmutatva a politikai korrektségből totális ideológiává vált eszme „hol megmosolyogtató, hol végletekig elszomorító változásait”. A szerző a cikkek olvasásához sok erőt kíván.
Megerősíthetem, kellett is. Amikor az ember azt gondolja, már nem sok újat láthat, hallhat, de szeretné próbára tenni az informáltságát, bátran vegye a kezébe a könyvet, biztosan talál „ínyencségeket”. Az első néhány cikk elolvasása után óhatatlanul felmerül, egyáltalán tudni akarunk-e néhány leírt esetről, hírről. Ha azonban továbbgondoljuk: amivel néhány évvel ezelőtt még csak viccelődtünk, egy pillanatig sem gondolva, hogy bizonyos dolgok komolyan is megfordulhatnak valakinek a fejében, az ma a rögvalóság. Ezt pedig nem árt tudatosítani. Mint ahogy azt sem, mivel is állunk szemben. Olvashatunk egyebek mellett gyereknevelésről, genderőrületről, radikális feminizmusról, mindent is átható rasszizmusról, a Covid-járvány körüli összeesküvés-elméletekről, a cancel culture fogalmáról és eszméjéről, a keresztényüldözésről. Mondhatjuk azt is, hogy ezek kirívó, radikális esetek, kiragadott példák, egyébként sem a mi térségünket érintő problémák. Ha azonban figyelembe vesszük a tendenciákat, a polkorrektséget totális ideológiává formáló eszme radikalizmusát, terjedésének sebességét, a rendelkezésére álló felületeket és azok mennyiségét, gyorsan beláthatjuk, mindez a mi térségünket is veszélyezteti. Érdemes-e az internet, a közösségi média világában olyan problémákról beszélni, amelyek csak bizonyos régiók sajátjai? A magyarországi, szerbiai gyermekeket (és nem csak gyerekeket) a közösségi média révén ugyanaz a hatás éri, mint az amerikai, kanadai, angol, német vagy a svéd társaikat. Ilyen értelemben tehát a hatás globális. A kérdés, hogy egy-egy állam, törvényhozó szerv mikor emeli a „kiragadott, radikális példákat, a szélsőséges eseteket” törvényi hatályra. Merthogy ez is tendencia. Innentől pedig láthatjuk, hogy akármennyire megmosolyogtató egy-egy, a könyvben olvasható cikk, példa, mekkora veszély rejlik bennük, illetve abban az ideológiában, amely eszmei terepet szolgáltat számukra.
Különösen nehéz dolgunk van, ha arra vállalkozunk, hogy kiemeljünk néhányat a 101 cikk közül, amelyet a könyv felvonultat. Olvashatunk apáról, akit börtönbüntetés fenyeget, mert nem hajlandó nemváltó kezelésre vinni a tizenhat éves lányát, harmincezer dollárra büntetett, „névmásszabályzat és kötelező sokszínűségi, egyenlőségi és befogadási tréning” bevezetésére kötelezett étteremről, ahol nem voltak hajlandók a they-them (ők-őket) névmással hivatkozni „nembináris, képlékeny nemű, transznemű férfi” munkatársukra, mely tett „szándékos misgenderingnek” minősül. Értesülhetünk amerikai felmérésről, amely szerint a Z generáció 16 százaléka valamilyen szexuális kisebbséghez tartozónak vallja magát (ez a szám a millennialsnál 9,1, az X generációnál és a korábban születetteknél kevesebb mint 2 százalék), kövérfób, szexista és rasszista klasszikus mesékről, régi mesekarakterek eltörléséről. Olvashatunk genderkreatív gyermeknevelésről, megreformálandó, rasszista matematikatudományról, amelynek bűne, hogy egyértelműen jó és rossz megoldásokat különböztet meg, ami erősíti az egyes társadalmi csoportokkal szembeni előítéleteket. Ugyancsak szó van rasszista, kirekesztő iskolai osztályzásról, amely – mivel rangsorol – szintén a kisebbség érzését kelti bizonyos embercsoportokban. Rasszista ógörög szobrokról, mivel túl sok fehér embert ábrázolnak, madárfajokról, azok megnevezéséről, mint például a fekete rigó, amely természetesen szintén kimeríti a rasszizmus fogalmát. Értesülhetünk „elfogadó, sokszínű”, gyermekek számára készített videójátékokról, ahol a játékos a nemtől függetlenül választhatja ki karaktere hajviseletét, ruházatát és viselkedését egy világban, ahol a poliamória (többszerelműség) a norma, Harry Potter-videójátékról transznemű (természetesen szintén szabadon alakítható) karakterekkel. Van itt aztán magát szarvasként azonosító transznő a Twich biztonsági tanácsadó testületében, transznemű, a női mezőnyt agyonverő, biológiailag férfi úszók, súlyemelő, ketrecharcos (!). Nem elég fekete színészek, túl fehér rendőrség, veszélyesnek kikiáltott keresztény nacionalizmus, transznemű, majd homoszexuális Jézus, a húsvét mint queer ünnep. Szerepelnek erőszaktevők, akik magukat a börtönben nőnek vallva kerülnek át női fegyházba, ily módon szerezve maguknak újabb áldozatokat, terhes, vajúdó férfiak, tanulmányi kirándulás melegbárba, gyermekeknek előadásokat, tévéműsorokat tartó dragqueenek (pucckirálynők – ma is tanultam valamit), a pedofilok megbélyegzése ellen harcoló mozgalmak. #Meetoo randizási trend, videóra vett beleegyezéssel, szexizmust kiáltó, transznemű prostituált, akinek szolgáltatásáért férfi barátai sem voltak hajlandók fizetni. Olvashatunk a környezetre káros férfiakról, klímakatasztrófához vezető gyerekvállalásról. Van továbbá rasszista kábítószer-ellenes törvény, rasszista Covid-intézkedés, ha ugyanis a színes bőrű lakosságnak nem jár az oltásnál privilégium, az rasszizmus, ha pedig előreveszik őket az oltások beadásának sorában, az – talán már kitalálták – szintén rasszizmus, mert akkor ők a kísérleti nyulak. Szó van a „férfiakat nem elég gyorsan megölő” Covidról, az angol nyelvről, amely a többinél gyorsabban terjeszti a vírust. És természetesen a fent leírtakkal ellentétes véleményüknek hangot adó magánemberek, művészek, közszereplők ellehetetlenítéséről, megfenyegetéséről, karaktergyilkolásáról. Ez persze korántsem minden.
Itt tartunk 2022-ben, a globális, „egyenjogúságon, elfogadáson, szólás-, vallás- és mindennemű egyéni szabadságon alapuló, mindennemű előítélet, diszkrimináció nélküli” világban. Ahol minden szabad, amit a világot uraló eszme helyesnek tart. „Szabad emberek szabad országokban azt csinálnak, amit szabad.” Ha most nem vesszük észre, hogy ez itt a ló másik oldala, tehát eddig és ne tovább, sőt vissza a lóra, akkor a folyamat megfordíthatatlanná válik. Talán már most is az. Akkor pedig olyan világ jön, amilyent egyikünk sem akar látni. Higgyék el nekem a kedves „haladó” eszméken lovaglók, hogy ők sem. Abból a bizonyos bolond lyukból valóban bolond szél fúj. És ha most nem erősítjük meg házainkat kellőképp, elfúj mindannyiunkat. Mindannyiunkat.