Serena Valentino neve a magyar nyelvű olvasók számára még újszerűen csenghet, az írónő azonban már több mint egy évtizede az angol nyelvű irodalom első helyén szerepel hátborzongató és fordulatokkal teli horrorisztikus történeteivel. Valentino elsősorban a GloomCookie és Nightmares and Fairy Tales című képregényeivel került be azon fogyasztók köztudatába, akik élvezettel merülnek el a klasszikus értelemben vett gótikus irodalom és horror műfajában. A magyarul még nem elérhető képregények hangulatukban és illusztrációik szempontjából talán a Tim Burton-féle világ egyes elemeire emlékeztetnek minket a legjobban. Míg a gótikus irodalom alapelemei, mint a komor és sötét, kusza és vad természet szimbolikája, az emberi lélek legmélyebb érzelmeit hivatottak reprezentálni, és bizarr, groteszk elemei – kripták, várbörtön, a végzet kikerülhetetlensége stb. – a szöveg természetes része, az írónő szatirikus hangvétellel ábrázolja ezeket képregényeiben.
Az elmúlt évtizedben nagy népszerűségnek örvendtek a klasszikus mesék feldolgozásai. Egyaránt találkozhattunk a filmvásznon és az otthoni képernyőn is a mesekönyvekből és a Disney-animációkból ismerős történetekkel – Hófehér és a vadász, Hamupipőke, A szépség és a szörnyeteg, Aladdin, Az oroszlánkirály, legújabban pedig Kína leghíresebb harcosnőjének, Mulannak a története tekinthető meg Hollywood újragondolásában. Az élő szereplős adaptációk egyaránt kapnak hideget-meleget, és annak ellenére, hogy gyakran inkább negatív fogadtatásban részesülnek, a fogyasztó közönség szomja továbbra sem csillapodik ezen történetek iránt. Míg a filmkészítők a történelmi és kulturális pontatlanságok kijavítását helyezik előtérbe amellett, hogy a nosztalgikus jeleneteket és dalokat is felelevenítsék, a közönség érdeklődése túlmutatni látszik a hagyományos kettősség elméletén, miszerint a jó és a rossz egymással szemben állva megküzdenek, hiszen a jónak mindenáron győzedelmeskednie kell a gonosz felett. Az élő szereplős adaptációk nézőközönsége elsősorban azokból a felnőttekből tevődik össze, akik rajzfilm formájában látták először életre kelni ezeket a meséket, így elég jó viszonyítási alapjuk van. A különbség azonban az, hogy míg gyerekkorban elfogadjuk, hogy a jó és a rossz egyszerűen van, a felnőtt ember – élettapasztalata révén – tudja, hogy a képlet nem ilyen egyszerű. Serena Valentino pedig emiatt is örvend egyre nagyobb népszerűségnek.
A Villains (Gonosztevők) egy nyolc könyvből álló könyvsorozat, amelynek első része, a Fairest of All, 2009-ben jelent meg angol nyelven, 2021 februárjában pedig már a hazai olvasóközönség is kézbe veheti a Hófehérke meséjéből ismert gonosz királynő történetének magyar fordítását.
A Ki a legszebb? első fejezete a királyi házaspár esküvőjével kezdődik, ahol az ekkor még kifejezetten jó királynő az ünnepség lázában és a rózsaszirmok kavalkádjában lassan visszaemlékszik egy-két gyerekkori élményre. Ezek a visszapillantások nyújtanak az olvasó számára támpontot ahhoz, hogy az emlékmorzsákból összeállítsa, milyen családból és honnan származik ez a szereplő. Éppen ezért az egyik legkiemelkedőbb jellemzője a könyvnek elsősorban a perspektívaváltás. Ez olyan két lényeges változást jelent a mese számára, amelyek irodalomtörténeti szempontból is említésre és elemzésre méltóak. Felmerül a kérdés, hogy vajon ugyanarról a meséről beszélhetünk-e, ha egy másik szereplő élményein keresztül követjük a cselekményt. A narrátor váltása ebben az esetben abban nyilvánul meg, hogy a fő gonosz, azaz a gonosz mostoha belső lelkivilágát és gondolatait, benyomásait látjuk megnyilvánulni olyan tettekben, amelyekre alapesetben, egy klasszikus mese kettős dinamikájának szabályszerűsége alapján annyit mondanánk, egyszerűen gonosz. Valentino anyakirálynője nem született gonosznak, hanem azzá vált. A folyamat mögött pedig hosszú évek, a gyermekkorból eredő traumák és bántalmazások állnak. A híres ismétlődő mondat: „tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb-e vidéken?”, nem felszínességben kimerülő beképzeltség, hanem a pozitív visszacsatolási kényszer utáni vágyakozás. Hallani akarja a tükörben lakozó férfi hangjától azt, amit megözvegyült apjától soha nem hallott.
Másodsorban pedig pontosan a férfi által történő elismerés az, ami mélységet ad ennek az átiratnak. Mint a legtöbb mesében, a Hófehérke változatainak túlnyomó részében a női rivalizálás mögött a féltékenység áll. A fiatal, élettel teli lány szépségére az idősebb nő konkurenciaként tekint, és ebben kimerül a gonosztettek mögött húzódó indok. Serena Valentino azzal, hogy a királynő gyásszal és bántalmakkal teli életútját veti papírra, egy olyan élettörténetet ad a mesevilág egyik leghírhedtebb antagonistájának, amivel emberibb lesz. Bár nem szorul minden gonosztett magyarázatra, és vannak olyanok is, amelyeket tudatosan elutasítunk, a másik oldalon álló hős tettei mögött húzódó motivációk megértése a természetes empatikus készségek fejlesztésének és az emberi természet komplexitásának elemzésére, megértésére is szolgálnak. Végső soron pedig a mesék nemcsak arra nevelnek, hogy jók legyünk, hanem arra is, hogy hogyan legyünk azok.