Angela Marsons: Végzetes ígéret. Fordította Szabó István. General Press, Budapest, 2022
Sok amerikai és néhány skandináv krimi után úgy határoztam, hogy megnézem, mi a helyzet a brit felségterületen. Hiszen az első bűnügyi történet szerzője, Edgar Allan Poe ugyan Amerikában élt, mégis angol volt, akárcsak Sherlock Holmes bűnfelfedő kitalálója, Arthur Conan Doyle, sőt a műfaj királynője, Agatha Christie is. Talán ezért is esett a választásom egy nőíróra, Angela Marsonsra.
A döntésem jócskán a mélybe rántott, ugyanis a Végzetes ígéret című regény egy sorozat kilencedik része. Tehát van előzménye és bizonyára lesz folytatása is. A Kim Stone nyomozónő köré épített sorozat mostani epizódja szempontjából fontos az előzmény, de annak ismerete nélkül is érthető a történet. Kim a legutóbbi nyomozás során elveszítette négytagú csapatának egyik férfi tagját, ő egy lábsérülés következtében hat hétre kórházba került, társait addig más feladatokkal bízták meg, amelyek felértek egy kényszerszabadsággal. Kim újbóli munkába állását követően nyomban egy brutális gyilkosság ügyében kezd nyomozni, ugyanakkor pszichológiai vizsgálaton is át kell esnie, hogy társa elveszítését követően alkalmas-e a detektívmunkára, újra összeáll a régi csapat, és kapnak egy új társat is, akit a csapat két nőtagja eleve ellenszenvvel fogad, noha a férfi a tudását, igyekezetét, tehetségét, segítőkészségét tekintve alkalmas a beilleszkedésre.
A város neves nőgyógyászának kíméletlen, heves indulatokról árulkodó lemészárlását az orvos idősebb fiának halálos balesetbe hajszolása követi, majd történik még két gyilkosság, a negyediket ugyanolyan indulatosan és brutalitással követték el, mint az elsőt. Kim Stone nyomozó és csapata egy hét leforgása alatt, némi tévutakon is csatangolva, leleplezi az elkövetőt, és ezzel megakadályoznak egy újabb kettős gyilkosságot. A nyomozócsoport másik nőtagja ráadásul egy magánakcióba is bonyolódik, aminek során előkerít egy eltűnt tinédzsert. Megjegyzem, a regény elején egy leírásban van egy mondat, amely alapján a skandináv krimik kiszámíthatósága nyomdokán gyanítottam, ki lehet a gyilkos, de az írónő az orromnál fogva vezetett.
Ebben a regényben nem is az elkövető utáni nyomozás az igazán érdekes. Hanem – habár az eltűnt tinédzserlány körüli bonyodalmak is izgalmasak – a karakterek, a nyomozócsoporton belüli viszonyok, a családi, baráti és társadalmi kapcsolatok, valamint az egyes szereplők múltjába nyújtott betekintés. Időközben, nem a pszichológiai vizsgálat, hanem a történet során a szereplőkről is kiderülnek dolgok. Az egyikről, hogy gyermekotthonban és nevelőszülőknél nőtt fel, akiket ugyanúgy elveszített, mint a családját, a másikról, hogy leszbikus kapcsolatban él, a harmadikról, hogy rendíthetetlenül gondját viseli Down-szindrómás öccsének, valamint a tüdőrák végső stádiumában lévő édesanyjuknak. A negyedik pedig önzetlen, önfeláldozó, ugyanolyan természetű, mint az elveszített kollégájuk volt, aki egy kilencéves kisfiú megmentéséért áldozta fel az életét. Ezeknek a részleteknek köszönhetően jóval több lesz a regény a benne foglalt bűnügyi történetnél. Nem társadalomrajz, mint egyes skandináv szerzőknél, hanem életcserepek mozaikja. Ráadásul fordulatos a könyv, Angela Marsons rövid fejezeteket ír, van, amelyik még egy oldalt sem tesz ki. A két szálon folyó nyomozás mellett a szereplők magánélete is megjelenik ezekben a fejezetekben, a történetvezetés csavaros. Említettem, hogy egyetlen elejtett mondattal engem vékony jégre húzott, ugyanakkor a felügyelőnő talál két feltételezett gyanúsítottat, amivel a teljes rendőrőrsöt is megvezeti. Persze végül előkeríti a tényleges gyanúsítottat, a bánat által motivált sorozatgyilkost, aki mindvégig a szemünk előtt volt, csak eszünkbe sem jutott, hogy ez az epizodista lesz a főszereplő.
Végül még egyetlen gondolat a regény nyelvezetéről. Gyakran emlegetjük, hogy a brit humor abszurd, a nem angol anyanyelvűek számára érthetetlen. Eredetiben ugyan nem olvastam a regényt, de Szabó István fordítása erőteljesen közvetíti a nyomozócsapat tagjainak egymás közti csipkelődéseit, egyfajta hosszan kitartott derűs hangulatot, amely ellensúlyozza a rájuk nehezedő tragédiákat, terheket, a munkájukkal és magánéletükkel járó nyomást. Olyan remek a fordítás, mintha eredeti magyar művet olvasnánk.
A szerzőről: Angela Marsons 1968-ban született, eredetileg egy bevásárlóközpont biztonsági őreként dolgozott. Műveit huszonöt éven át visszautasították a kiadók, majd egy digitális kiadó egyszerre megjelentette három bűnügyi regényét 2015-ben. Azóta huszonnyolc nyelvre fordították le, és 3,5 millió példányban adták el a könyveit. A Kim Stone nyomozó köré font történetekből tizenhat kötet jelent meg, de a szerzőnő leszerződött a kiadójával, hogy huszonnyolc kötetesre bővíti a sorozatot. Magyarul eddig kilenc kötet jelent meg.
