Kele Fodor Ákos: A szív vége – Cigány újmesék. Tea, 2018.
Kele Fodor Ákos nem csupán körbejárja a Kárpát-medencében szétterülő cigányság meséit, hanem, mintegy saját varrótűjét beakasztva az adott tájakon, piros fonalával szorosan összefűzi őket. Így terül ki az olvasó elé a majdnem háromszáz oldalas kötet, amelyben a 19. és a 20. századi honi cigányság szokásai és hiedelmei mögött történetek, mesék húzódnak. Kele Fodor Ákost nemcsak íróként, hanem mesegyűjtőként is emlegethetjük, hiszen újraalkotta ezeket az archaikus mítoszokat, amelyeket a mai kor számára emészthető nyelvezettel át is írt, így joggal nevezi őt több irodalmi portál is a Grimm fivérek nyomdokaiba lépő kortárs szerzőnek.
Bár a mondás úgy tartja, hogy ne a borítója alapján ítéljük meg a könyvet, A szív vége – Cigány újmesék olyan külsővel lett felruházva, amely mellett az olvasó nem tud elsétálni anélkül, hogy ne emelné le a könyvesbolt polcáról. A fekete lapok és a Bán Sarolta által készített varázslatos, szürreális és hátborzongató illusztrációk egyszerre juttatják eszünkbe a teremtés és a végzet pillanatképeit. A könyv belső struktúrája is formabontó. A történeteket fejezetekbe csomagolták, és mindegyiket egy, az adott meséhez illő fotó választja el. Helyenként a könyv kötésénél felhasznált vörös fonál is előbukkan, ami az író és kiadó részéről tudatos döntés volt, mivel jelentősége van a népi hagyományvilágban, sőt nem csak a cigányság körében bevett szokás, hiszen az újszülöttek és az édesanyák csuklójára a mai napig vörös szalagot kötnek, ezzel megóvva őket a rontástól.
Általános feltételezés a mesékről, hogy a célközönség életkorának legfelső határa a tízéves kor. Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta ajánlója azonban a könyv hátoldalán tisztázza a laikusok számára, hogy ezek a történetek egyszerre gyönyörűek és borzongatók, így kifejezetten felnőtteknek szólnak. Az olvasó ugyanakkor olyan helyzetbe kerül, ahol nem csupán a nyelvezet és a mítoszok szépségében gyönyörködhet, hanem belecsöppen abba az ősi világba és zárt közösségbe, ahol a mágikus gondolkodásmód tölti ki a teret. Ezáltal megértjük, hogy bizonyos szokások és praktikák mögött milyen mélyen gyökerező, a honi cigányság gondolkodását átitató és cselekedeteiken keresztül megnyilvánuló, aprólékosan kidolgozott hiedelemvilág húzódik. Mint minden világteremtési történet, A szív vége is az idők kezdetére repít vissza minket. Az Ötkirályoknak, azaz a Nap-, Hold-, Szél-, Tűz- és a Köd-királynak – akik még az emberek előtti időkből, az ég és a föld szerelméből származnak – a születéstörténete indítja útjára ezt az (ahogy a könyv címében szerepel) újmesegyűjteményt.
Minden nép mondakörében léteznek a természeti és földrajzi jelenségekre vonatkozó mitologikus magyarázatok. Ahogy az északi mitológia a déróriás Ymir véréből származtatja a tenger kialakulását, vagy az ókori görögök Démétér istennő bosszújának tulajdonították az őszt és a telet, az Ötkirályok történetéből megtudjuk, hogy a cigányság legendáriumában a hegyek kialakulása egy szülő-gyermek háború következménye. Amikor az öt fivér bosszúból szét akarta választani édesapjukat, az eget, édesanyjuktól, a földtől, mert azok nem voltak hajlandók az öt gyermekük közül kiválasztani a legkiválóbbat, ellenük fordultak. Így az ég magával vitte a Napot, a Holdat és a Szelet. „…s mikor apjuk felfelé emelte őket, kétségbeesetten belekapaszkodtak a föld ruhájába, s húzták felfelé köntösét. Dühös anyjuk lerázta őket magáról, de mivel mégis szerette gyermekeit, a ruháján támadt dudorokat mindenütt meghagyta, majd azokat hegyekké változtatta, hogy fiai néha-néha, saját hegyükön járva meglátogathassák őt.”
A mesékben olyan, az ember életútjának szerves és elkerülhetetlen részét alkotó jelenségek is mitikus háttértörténetet kapnak, mint a féltékenység, a bosszúvágy, a lelkiismeret-furdalás és az irigység. Külön történetet kap a betegség és még a népi gyógymódok, a gyermek utáni vágyakozás és a szülési fájdalom is.
A szív vége esztétikusan feltálalja nekünk ennek a társadalom peremén élő csoportnak a több száz évre visszanyúló, archetipikus elemekben gazdag folklórját, amely egyszerre régi és új. Olvasás közben visszaköszön Kele Fodor Ákos mélyreható kutatásának eredménye, amely összeköti a tetteteket a mögötte rejlő szándékkal. Ez a mű felnyitja a szemünket, hogy milyen színes néphagyományok vesznek minket körül, átértékelésre ösztönzi az egyén kapcsolatát a saját hagyományaival. Mindezt olyan formában, amely újnak számít a kortárs irodalmi piacon.