Ezentúl lesz banán – Novellák a rendszerváltásról, Tilos az Á Könyvek, 2019
„1989-ben még nem volt Facebook és nem volt Instagram. Se YouTube, se Google. Telefon csak vezetékes volt, a tévék pedig akkorák voltak, mint ma egy sütő” – olvashatjuk a sárga borítós kötet fülszövegében. Címlapja egy banánt ábrázol, úgy elhelyezve, mint a Szovjetunió egykori címerében a kalapács és sarlóból a sarló.
A rendszerváltás a kollektív emlékezet része. Van, aki rendszerváltásként, más rendszerváltoztatásként emlegeti, tehát még maga a fogalomhasználat is képlékeny. Jan Assmann fogalma szerint a kollektív emlékezet része olyan esemény, amelynek résztvevői még élnek, és mondanivalójuk is van az eseményről. A rendszerváltás óta eltelt 30 év sok is, és kevés is. Egyrészt felnőtt egy, lassan két olyan nemzedék, akik számára mindez már történelem, de aki iskolásként élte mindezt át, az is még csak középkorú. A kötet novelláinak nagy része azoknak a kulcsélményeiről szól, akik akkor iskolások voltak. Így, bár nem tudhatjuk, milyen mértékben, de részben fikciós formában olvashatunk az egykori élményekről. Engem elsősorban ez érdekelt, amikor a könyvet olvasni kezdtem, hogy melyek ezek az élmények, események.
Molnár T. Eszter novellájában a nagy havazásról is szó esik: „Három évvel korábban annyi hó esett, hogy azt hittem, vége a világnak. A nővéremet berendelték önkéntes hólapátolásra, de én még a kertbe sem mentem ki, mert apánk nélkül nem volt kedvem hóembert építeni.” (192. o.) Mindez 1987. január 12-én történt, amikor az egész ország arra ébredt, hogy óriási hó, hófalak borítják az utakat. Ez többnyire pozitív élmény az emlékezetben, a szolidaritás, összefogás élményei a meghatározóak, bár itt az elbeszélőnek ez leginkább a kórházban betegeskedő apa hiányáról szól.
Magyari Péter novellájában a bombariadókat emlegeti. (208. o.) Ez a jelenség tipikusan a rendszerváltáshoz köthető, amikor az átmenet éveiben fellazultak az addigi keretek, és olyan diákok, akik nem akartak dolgozatot írni, betelefonáltak az iskolába, hogy ott bomba van. Az ötlet származhatott onnan, hogy tűzriadók kapcsán az iskolák kiürítését korábban is gyakorolták. A telefonos hívásokat komolyan vették, egy iskolát akár 1 perc 40 másodperc alatt is ki tudtak üríteni. Jómagam általános iskola 8. osztályosként több bombariadót is átéltem, nem volt kellemes élmény. Nem azért, mert féltünk, hanem mert nem engedtek hazamenni, így több órát teljesen értelmetlenül töltöttünk el egy parkban, ami 14 évesen már nem számított vonzó programnak.
Kiss Noémi az NDK-menekültekről írt szívhez szólót (46. o.), akik az 1989. szeptember 11-ei határnyitás előtt tömegesen várakoztak Magyarországon, hogy a szabad nyugati világba távozhassanak. Bár e személyes történet vége melankolikus, a magyar határnyitás mindenképp felemelő eseménye a rendszerváltásnak.
Bendl Vera Apám, én meg a rendszerváltás című novellájában olvashatunk a köztársaság kikiáltásáról, amely ma már teljesen szürreális eseménynek tűnik: 1989. október 23-án Szűrös Mátyás kiáltotta ki. Pont október 23-án, és pont ő, olyan volt ez akkoriban, mintha kétszeresen próbálták volna tompítani a reformkommunisták az esemény jelentőségét. Így telitalálat, hogy a novellának ez a része ironikus, főként a tanár ábrázolása, aki megpróbálja beüzemelni a televíziót az iskolában.
A kötet írásai többnyire pozitív epizódokat idéznek fel az átmenet éveiből. Molnár T. Eszter novellájában sejlik fel, hogy a rendszerváltásnak vesztesei is voltak – a szomszéd család, amelynek mindennapjairól a vékony falak tájékoztattak: az apa, aki tagadta gyermeke előtt, hogy őt elbocsátották, és az anya, aki főzés közben angol nyelvleckéket hallgatott, hogy orosztanárból angoltanárrá képezze át magát. Mán-Várhegyi Réka novellájában pedig felsejlik az erdélyi menekültsors árnyoldala is. Míg 1988-ban, 1989-ben óriási társadalmi szolidaritás övezte a zöldhatáron átkúszó határon túli magyarokat, az 1990-es évek elejére ez a lendület kifulladt: a novella főhősének családját már nem jelentik be az anyaországi magyarok.
Ajánlom olvasásra a kötetet, aki átélte, újraélheti a boldog, szomorkás, vicces epizódokat, aki pedig már a rendszerváltás után született, egy egzotikus világba pillanthat be. A novellák könnyen olvashatóak, akár a strandtáskában is helyet kaphat e könyv.