Kiss József műve
Bordás Győző/Bordás Attila: Csatorna született, Miloš Crnjanski Vajdasági Művelődési Központ – Tiski cvet, Újvidék, 2022.
A fenti címmel új könyv ősbemutatóját tartották ez év március 15-én Verbászon, majd májusban Bácsfeketehegyen, és azóta más helyszíneken is bemutatásra került a kétnyelvű – magyar és szerb – könyv. A cím a mindennapi olvasó részére szokványosnak tűnik, az alcímben szereplő név mindennapi magyar név. A tartalom már sokkal izgalmasabb, érdekfeszítőbb. A könyvbemutató helyszíne nem véletlenül Verbász, a Szirmai Károly Művelődési Ház, a csatorna mentén elterülő iparváros, Bordás Győző és Bordás Attila szerzők szülőhelye, Kiss Józsefnek, a csatorna tervezőjének és nagyobb részben építőjének a nyughelye.
A könyv megjelenésének több előzménye van. A csatorna, amelyről az iskolában DTD-csatorna néven tanultunk, mindenki számára természetes folyamnak tűnik. Pedig nem az. Ember alkotta műtárgy. Kiss József (1748–1813) nem idevalósi, nem vajdasági, hanem a bécsi udvar részéről Bácskába, pontosabban Apatinba konkrét feladattal ide helyezett hadmérnök. Honnan az összefüggés? Vissza kell mennünk bácskai környezetünk történelmében a 18. század végéhez. Itt a könyv bemutatásával a saját tapasztalataimat is említenem kell, hogy a tartalmát és kétnyelvű jelentőségét jobban megértsük.
Tapasztalatom, hogy Vajdaság vízrajzi-történelmi múltja a vízügyben dolgozó szakemberek és mások előtt is gyakran igen tévesen vagy alig ismert. Ez okból is eredhet mind több, szerintem pontatlan földrajzi megnevezés.
A győztes zentai csata, valamint a karlócai béke megkötése után (1699) a török defterek az Újvidék–Baja–Szeged háromszögben mindössze 35 000 személyt tartottak nyilván. Bácska elmocsarasodott, lápos, náddal benőtt terület volt. Akkor még nem létezett árvízvédelmi gát a Dunán és a Tiszán. Domborzatilag Bácska nagyobb része, Bánát teljes területe a levonuló árhullámok szintje alatt fekszik. Magától értetődik, hogy minden árhullám levonulása után ezek a területek víz alá kerültek, a mélyebb, laposabb területek pedig elmocsarasodtak. Domborzati szempontból ma is ez a terepi állapot, annyi eltéréssel, hogy megépültek a szükséges árvízvédelmi építmények. Pontosan állapítja meg a szerző, amikor ezt a területet a mi Kis-Hollandiánknak nevezi.
Kiss József a gyerekkorát Apatinban töltötte, a család 1754-ben költözött oda. Apját a katonai szolgálat hamarosan hadba szólította, és 1758-ban odaveszett az osztrák–porosz háborúban. Özvegye a két árvával elhagyta Apatint. József és öccse, Gábor Bécsben katonai akadémiát végeztek. Hadmérnöki tanulmányaik befejezése után tanulmányútra Angliába mentek. Hazatértük után József megnősült, három gyermeke született. Családjával 1785-ben Apatinban telepedett le, beköltözve az általa tervezett, szilárd anyagból készült családi házába. Megbízatást kapott a letelepülendők (Bácska és Bánát újratelepítői) részére a telkek kimérésére. Megbízatása mellett számtalan más – mai szakkifejezéssel élve – főleg középületet tervezett. A Dunát a Tiszával összekötő csatorna terve alapos előkészítő felmérés után született meg. Tervét az udvar három pályázat közül választotta ki, és így vált megvalósíthatóvá.
1794-ben kezdődtek a munkálatok. Terve alapján a munkálatokra ötezer munkásra és négy évre volt szüksége. A könyv a körülményeket, a munkálatok késésének okait is részletezi. Ebben az időben semmilyen gépesítés nem létezett a föld kitermelésére, a teljes földmennyiséget kézi erővel kellett kitermelni. A kivitelezés munkálatai objektív okokból késtek, Ezért a tervezőt bevádolták az udvarnál. A vádakra mérnöki precizitással válaszolt. Mai szemmel nézve a vádak csak részben voltak megalapozottak, inkább rosszindulatúnak mondhatók. Az udvar azonban elfogadta a vádakat, így leváltották vezetői pozíciójáról. Helyébe új vezetőt neveztek ki, aki a felmerült problémákat szintén nem tudta megoldani. A sok felmerült nehézség ellenére a csatorna 1802-ben, nyolc év kivitelezés után elkészült. Ferenc császár (1792–1835 között uralkodott) az új csatorna Zombor–Verbász szakaszán 1807-ben végighajózott.
Kiss József kegyvesztetté vált, és részben visszavonult. A beígért nyereségrészesedés töredékét per útján tudta behajtani a részvényesektől. Nem maradt tétlen. Mérnöki képesítését és tudását a csatornaépítő társaságtól függetlenül a magánéletben alkalmazta. Többnyire a középületek tervezése felé fordult, melyek közül több nem maradt rajzpapíron, hanem meg is épült. Templomok, iskolaépületek tanítói lakással, polgári (családi) házak, száraz- és vízimalmok, sörházak, vendégfogadók tervezésével foglalkozott, ami igen széles körű tervezői munkát jelentett. Leváltásával rosszakarói nem tudták megfosztani másik komoly tisztségétől. Húsz éven át a bács–szerémségi evangélikus egyházmegye főgondnoka volt, és maradt haláláig. Részben elfeledve halt meg. Örök nyugalomra az általa tervezett, szőlőjében épített kriptába helyezték Verbászon a zsilip szomszédságában. Síremléke inkább emlékmű, mintsem egyszerű kripta. Az idők folyamán a komoly megrongálódás miatt kétszer kellett felújítani, mindkétszer a leszármazottai tették ezt meg. Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Századvég Alapítvány kuratóriumának elnöke a hetedízigleni leszármazottja. Nagyapja, Kiss József ötödízigleni leszármazottja az 1944/45-ben magyarok ellen elkövetett atrocitások egyik verbászi áldozata. Halálának 210. évfordulóján Verbászon ez év március 15-én emlékmisét szolgáltattak.
A csatorna lerövidítette a vízi utat a Tiszán és a Dunán át kelet–nyugat irányban. Abban az időben ennek komoly gazdasági jelentősége volt. A csatorna mentén létesült településeknek, Szenttamásnak, Verbásznak, Kúlának, Cservenkának gazdasági fellendülést hozott. Több mint nyolcvan év telt el, amikor megépült a következő jelentős közlekedési közmű, a Szabadka–Újvidék vasútvonal.
Csatornaépítés terén tekintsünk ki a nagyvilágba. Időrendben a Szuezi-csatorna 1859–1869 között épült. A Panama-csatorna építésére 1881-ben alakult meg Lesseps tervezővel az élen a beruházási társaság. A csoport 1889-ben csődbe jutott, és mintegy százezer befektető pénze veszett el. A munkálatok csak később, 1914-ben fejeződtek be. A Korinthoszi-csatorna 1882–1893 között épült. Tervezője Türr István. Valamennyi csatorna jóval Kiss József tevékenykedése után épült.
Manapság mind gyakrabban találkozunk olyan út menti táblákkal, amelyek az út alatti folyót vagy csatornát nevezik meg. Nagymértékű tarkaságot látok ezen a téren. Valamennyi tábla szerb nyelvű. A megnevezések, amelyekkel találkoztam: Kanal DTD, Bački kanal, Veliki Bački Kanal, Hidrosistem Dtd, és néha szóban, szerbül és magyarul is hallom, hogy Ferenc József-csatorna. Nos, a vízrendszer kifejezés alatt Vajdaság-szinten a csaknem 2000 kilométer hosszú csatornahálózatot kell érteni, és nem egy csatornát. A nagy folyók mellett Bácskában a Kiss József tervei alapján megépült csatorna után épült a Kissztapár–Újvidék csatorna 1872–1875 között. Tervezője Türr István, aki később a Korinthoszi-csatornát tervezi. Az első ásónyomot a munkálatok kezdetekor az uralkodó Ferenc József császár (1848–1916 között uralkodott) végezte el. Ezt a csatornát lehetne Ferenc József-csatornának nevezni.
A többi csatornahálózat későbbi megtervezésében és kialakításában legnagyobb szerepe Nikola Mirkov mérnöknek és sok további szakembernek van. Nikola Mirkov emlékszobát kapott Kamancon a Marczibányi-kastélyban elhelyezett vízgazdasági levéltárban. Az emlékszobában megtalálható a Budapesti Műszaki Egyetemen kiadott leckekönyve Mirkov Miklós névre. Két éven át Budapesten végezte tanulmányait.
A könyv bemutatja az előbbiekben említett több középületről készült tervrajzot. A csatornaépítő műszaki rajzolónak is kiváló szakember volt. A tervrajzok az akkor rendelkezésre álló rajzfelszerelés mellett nagyon precízen és igényesen vannak elkészítve. Tervei abban a korban átgondolt, jövőbe mutató épületeket irányoztak elő. Igazi műszaki ember volt.
A kötet Kiss József csatornaépítő korszakalkotó művét térben és időben mutatja be. A csatorna a megépítésekor nem csupán európai, hanem világméretű építkezés volt, a kiadvány ezt a tényt pontosan taglalja. Helyes irányt mutat a csatornák elnevezésének újragondolására, netalán kiigazítására a történelmi tények alapján. Kiss József mérnöki nagysága a mai napig megkérdőjelezhetetlen. Ízig-vérig szakember volt, nem tudott marakodni. Teljes munkássága feldolgozásra vár. Művének okkal és joggal a Ferenc-csatorna lenne a helyes megnevezése.
A könyv kétnyelvű formája ezért is megalapozott és indokolt.