Douglas Preston – Lincoln Child: Zavaros folyó. Fordította Kajsza Krisztina. General Press, Budapest, 2021
A floridai Sanibel-sziget homokos strandja arról nevezetes, hogy a tengeráramlat tömérdek kagylóhéjat sodor ott a partra, ezeket a gyerekek mellett a felnőttek is szívesen böngészik. Egyszer csak a kagylók közé egyencipőbe bújtatott, levágott lábfejek keverednek, először száz, majd még több lábfejet vetnek partra a hullámok. A helyi rendőrfőnök nyomban vesztegzár alá veszi a szigetet, elindítja a nyomozást. Mivel a levágott lábfejek a nemzetközi vizek irányából kerülhettek az óceánba, a válságtörzs élére egy tengerészkapitány önmagát nevezi ki, aki öntelt magatartásával majdnem nemzetközi incidenst vált ki Florida és Kuba között, és innét kezdetét veszi a rivalizálás a válságtörzsön belül. Megjelennek az egymás kezére játszók és a besúgók is.
Az ügy bonyolultsága miatt Pendergast szövetségi ügynök megszakítja nyaralását, és a helyszínre utazik. Pendergast különc figura, hallgatag, de nagyon okos, kiváló megfigyelő, briliáns logikájú nyomozó, aki meglepően könnyen bánik a pénzzel, van neki bőven. Hamarosan csatlakozik hozzá gyámlánya, Constance, a kígyómozgású, harcos ragadozó, aki többször kisegíti a nyomozókat, és mellesleg a sziget egy misztikus rejtélyét is megfejti. Ő sem fukarkodik a pénzzel. Kettőjükhöz csatlakozik a lakota indián Coldmoon különleges ügynök, hogy hárman egyedül, a nyomozó törzskar nélkül oldják meg a levágott lábfejek rejtélyét, mert hamarosan rájönnek, hogy áruló van a válságtörzsben, és hogy titokzatos valakik előre ismerik az FBI ügynökeinek minden lépését. Miután finoman szólva önállósították magukat, fölfogadnak két fiatal óceánkutatót, hogy matematikai modellezéssel derítsék ki, honnét sodorhatták az áramlatok a lábfejeket az óceánba, onnét pedig az üdülőszigetre, mert bíztak benne, hogy az emberek, akikhez a lábak tartoztak, még életben lehetnek.
Amennyire sürgeti az idő a nyomozókat, úgy gyorsulnak fel körülöttük az események. Coldmoon embercsempészek nyomára bukkan, egy rendőrségi szakértőt, aki Kínában az egyencipők gyártója után nyomozott, kilöknek a huszadik emeletről, a zenebolond és magas irodalmi műveltségű rendőrparancsnok meg Constance majdnem otthagyja a fogát egy trópusi viharban, majd a nő szabályos Rambo-háborút vív egy erődnyi zsoldossal. A nyomozás mozaikján minden elem a helyére kerül.
Mire minden kiderül, az is világossá válik, hogy a két FBI-ügynök és a bájos kobra harcos hármasa képtelen legyőzni a gonosz tervek megvalósításán ügyködő szervezetet, ekkor megjelenik a westernek felmentő lovas hadserege, ezúttal hajókon és helikoptereken. Amikor visszatérnek az üdülővárosba, még megoldanak egy évtizedes rejtélyt, amely babonás félelemben tartotta a helyieket, majd befut a Szövetségi Nyomozóiroda területi igazgatója, aki megveregeti a különleges ügynökök vállát, felvilágosítja őket, hogy távollétük alatt mi minden történt a válságtörzsben, mellesleg említést tesz egy újabb bűncselekményről, de a két ügynök hallani sem akar róla, hogy elvállalja a nyomozást. Még nem tudják, hogy a helikopterük nem a nemzetközi reptérre, hanem az új nyomozás helyszínére viszi őket. Ott kezdődik egy újabb Pendergrast-regény.
A Zavaros folyó (eredetiben inkább kanyargó, szó szerint görbe) történetének felépítése tökéletesen logikus, nincsenek benne elvarratlan szálak, ennek ellenére bennem számos kérdést nyitva hagyott. Például: honnan van Pendergrastnak olyan sok pénze, ki Constance, és hogyan lett a gyámlánya, neki honnan van pénze, hacsak nem a gyámja vagyonát költi? Miért kellett meghalnia a rendőrségi szakértőnek, aki csupán egy típuslábbeli gyártóját kereste Kínában? Hogyan tartotta frissen a karjából leszívott vért az egyik szereplő, aki öt litert gyűjtött be ebből a testnedvéből, hogy eljátssza, hogy gyilkosság áldozata lett, amit a helyszínelők be is vesznek? A regény tetőpontján megjelenik a jövő fegyverén dolgozó, őrült, megszállott tudósok mellett egy nő, aki nevén szólítja Pendergrastot, és igencsak ellenséges vele szemben, majd a kulmináció végén nyomtalanul eltűnik.
A kínai gyilkosságot és a vértartósítást kivéve a bennem felmerült kérdésekre a szerzőpáros más regényeiben bizonyára megtalálnám a magyarázatot, a Zavaros folyó ugyanis már a 19. Pendergrast-krimijük.
Végül még valami: zavart, hogy a regényben folyton magasútról esik szó. Szerintem ez a highway megfelelője lehet, ami inkább országút, autópálya, magasabb rendű út, mert az eredetiben a „magas” jelentésű „high” a „main”-nel azonos értelmű, ezért én inkább a főutat használnám a highway fordításakor, ha a regényben egyáltalán erről esik szó.