Orbán Balázs: A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye. Mathias Corvinus Collegium / Tihanyi, 2020.
Milyen a magyar stratégia? Hogyan érvényesült ezeréves történelmünk során, illetve a 2010 utáni kormányzásban? Melyek a magyar stratégiai gondolkodás sarokkövei? – többek között erről szól Orbán Balázs államtitkár könyve, amely A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye címet viseli. A kötetnek már a nem mindennapi borítója – Futaki Attila képregényrajzoló műve – is rabul ejti az olvasót. A fedőlapon egy Pestről Buda felé tekintő utcakép látható. Két épület között az út közepén népünk vezércsillaga, a csodaszarvas áll, a háttérben pedig a magyar államiság szimbólumaként értelmezendő budai várdomb tűnik ki, a mögötte éppen felkelő nappal. Ezt szimbólumként használták az alkotók (a természet rendje szerint kizárt, hogy a pesti oldalról a napfelkeltét lássuk a budai vár felett, illetve szarvast sem látunk gyakran Pest utcáin), ami a 21. század felemelkedő magyar államát hivatott megjeleníteni történelmi utalásokkal, hiszen a képen látható épületek nem a közelmúlt produktumai. A szerző szerint a feljövő nap színében fürdőző csodaszarvas a motívuma saját magunk újrafelfedezésének, hiszen ha hagyjuk, hogy vezessen bennünket, akkor képesek leszünk a magunkban levő erősségeket, gyengeségeket azonosítani, előbbit tovább erősíteni, utóbbit pedig kiküszöbölni. A borítón helyet kapott a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor ajánlása is: „A Gondviselés mindig azok mellé áll, akik készek segíteni saját magukon. A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye pedig ehhez a munkához nyújt útmutatást.” A kötet hátoldalán neves egyetemi tanárok ajánlói, magyarázatai is szerepelnek, például: „…A nemzetstratégia olyan a politikus számára, mint hajósnak a világítótorony…” –írja Stumpf István.
Orbán Balázs a művében – a politikai kötetek többségével ellentétben – egyszerű, közérthető nyelvezetet használ, így az a politikatudományban kevésbé jártas, annak kifejezésmódját nem ismerő olvasók számára is könnyen emészthető. Mindemellett az író vizuálisan is demonstrálja a leírtakat, hiszen a kötet képekkel, táblázatokkal és diagramokkal gazdagon díszített. Egyes kijelentésekhez pedig lábjegyzetben találunk magyarázatot.
Orbán Balázs elmondása szerint Magyarországon egy ilyen témájú könyv esetében mind a kutatók, mind az olvasók a totális definiálást, a valóság teljes leképzését várják el, míg az angolszász világban egy gondolat átadására törekednek az írók. A szerzőnek egy ilyen, angolszász típusú kötet készítése volt a célja, ami szinte tökéletesre sikerült. Az államtitkár 204 oldalban, négy fő szerkezeti egységen át, illetve számos alfejezeten keresztül nyújt útmutatót a magyar stratégiai alkotás, gondolkodás, a magyar állam és a politikai vezetők gondolatvilágának megértéséhez.
Az első fejezetben Orbán a stratégiaalkotás általános elméleti kereteit mutatja be az olvasóknak. Továbbá egy 14. századi freskón keresztül magyarázza el többek között a jó kormányzás ismérveit, amely békét és prosperitást hoz a polgárainak. A második fejezet arra a premisszára épül, miszerint a 21. században a magyar stratégiai gondolkodás keretei teljesen kitágultak. Hiszen ha csak a múlt századot nézzük, a két világháború közötti időszak egyetlen lehetséges stratégiai irányt jelölt ki. A vesztes oldal országai revansra készültek, a győztesek pedig a vesztesek bosszújától félve cselekedtek. A második világháborút követően Magyarország számára a kommunizmus időszaka már bezárt minden stratégiai kaput. A hidegháború után pedig az abból győztesként kikerült hatalom a maga javára próbálta formálni a világ túlnyomó részét, így Magyarországot is. Akkoriban úgy látszott, az emberiség minden sorsdöntő kérdését az Amerikai Egyesült Államokban fogják eldönteni. Mindemellett nem lehet azt mondani, hogy a nyugatosítás kizárólag a nyugati elitek által kezdeményezett politikai program lett volna. A keleti országok társadalmai a nyugati modelltől várták azt, hogy végre a szabadság és a prosperitás útjára lépnek. Emiatt a rendszerváltást követően sem rendelkeztünk széles körű stratégiai játszótérrel, hiszen az elsődleges célunk az euroatlanti integráció volt. Ám később kiderült, hogy ez a beültetett modell nem hozhatja meg Magyarország számára a várt fejlődést, így teljesen új, egyéni stratégiai útra álltunk 2010-től.
Magyarország gyakorlatilag a mohácsi csatavesztést követő közel 500 évben csupán korlátozott szuverenitással rendelkezett, vagy olyan erősek voltak a nemzetközi determinációk, hogy csak nehezen tudtunk volna dönteni sorsunkról. A harmadik fejezetben erre reflektálva Orbán Balázs kifejti, hogy nem lennénk képesek jól pozicionálni magunkat a világban, ha nem tudnánk a magyar történelemből eredő politikai és stratégiai következtetéseket levonni. Ezért úgy járja végig gyors léptekben több mint ezeréves múltunkat a Kárpát-medencében, hogy közben leszűkíti perspektíváját azokra az elemekre, amelyeket át tudunk ültetni a jelenkorba. Mint írja, a magyar stratégiaalkotáshoz fontos tudni, kik vagyunk, honnan jöttünk, hova tartunk, és hogyan is néz ki stratégiai szempontból a körülöttünk levő világ. Ezen kérdéseket válaszolja meg a szerző a fejezetben. Mindemellett egyfajta nemzetpszichológusként a történelem hatásain keresztül választ ad arra a kérdésre, hogy miért gondolkodik a népünk így a 21. században. Az utolsó fejezet pedig a jelenkort taglalja, sorvezetőt adva a kormány stratégiai gondolkodásához.
A könyv olyan kérdésekre ad választ, amelyek még egy politikában tájékozott olvasó számára is tisztázatlanok. Ajánlom mindenkinek, aki meg akarja érteni, hogy mi és miért történik a mai Magyarországon.
