Gyulai Csaba:  Karanténszótár, avagy tanuljunk meg covidul

Veszelszki Ágnes: Karanténszótár. Virális tartalom. Inter-IKU, Budapest, 2020.

A Nagyi megunta a fotelmagányt, és lement a nyuggersávban élesztő-párbajozni, utána karanténfergett még egy kicsit, utcai táncot járt az erkélyközönségnek, könyökberöhögte a karanténportást, majd hazatért karanténkovászolni.

  Ha a fenti mondatot egy évvel ezelőtt írom le, senki nem tartana kovidiotnak – mivel az a kifejezés még nem létezett –, legfeljebb a magyar nyelvet nem ismerő idiótának. Pedig én csak, egy decemberi hajnalon, egy nyugdíjas hölgy átlagos délelőttjét írtam le, mondjuk 2020. április 4-én Budapesten, amikor a szovjet hatalom helyett a Covid-19 uralkodott felettünk. Ma már a mintamondatom majdnem mindegyik ismeretlen vagy érthetetlen szava kódolható Veszelszki Ágnes nyelvész, közgazdász, újmédia-kutató Karanténszótár című könyve segítségével. (Sajnos nehezebb a könyvet megszerezni, mint elkapni a vírust.) Mielőtt a legújabb nyelvújításra rátérnék, adok egy kis segítséget a Nagyi délelőttjének a megfejtéséhez, a Karanténszótár magyarázataival.

  fotelmagány: Otthoni egyedüllét a karantén időszakában. A Pilinszky János alkotta plakátmagány szó felidézése is lehet. Egyetlen elfoglaltságom az utóbbi napokban: a fotelmagány, ez maradt egyelőre nekem.

  nyuggersáv: A veszélyhelyzet idején a saját védelmükben délelőtt 9 és 12 óra között kizárólag a 65 év felettiek tartózkodhattak a boltokban. A szó a vásárlási idősáv gúnyos elnevezése. (Lásd még: banyatájm.)

  élesztőpárbaj: A járvány megjelenésekor pánikvásárlás indult meg az üzletekben. A kenyérsütéshez is használatos élesztő hiánycikknek számított, és (néha verekedésig fajuló) küzdelem indult érte az üzletekben. Éppen a kávék felé mentem, és a lisztes gondolánál alig bírtam kikerülni az élesztőpárbajt, rendesen egymásnak mentek.

  karanténfergés: A házat csak nyomós indokkal lehetett elhagyni a kijárási korlátozás idején. Ezen indokok egyike a bevásárlás, amit néhányan ürügyként, pótcselekvésként használtak. A karantén és a ténfergés szavakból jött létre. Nem is vásárolnak, ez csak karanténfergés.

  erkélyközönség: Előadóművészek házhoz vitték a kultúrát az otthon maradóknak, akik az erkélyről követhették az előadást.

  könyökberöhögte: Ez a kifejezés éppenséggel nincs benne a Karanténszótárban. Saját szóalkotás, alapja a „könyökpacsi”: a fertőzésveszély elkerülésére a szakértők azt javasolták, kerüljük a kézfogást. Helyette kialakult a sajátos, szárnyát emelgető madarat felidéző mozdulat: a könyökpacsi során az egymást üdvözlő felek a könyöküket érintik össze. Nemcsak a virtuális nagyi, de én is állandóan elröhögtem magam, amikor valaki a könyökével rontott rám.

  karanténportás: Nem szerepel a szótárban, de létező szó, saját gyűjtés. Az új építésű társasházak többségében van éjjel-nappali portaszolgálat. A tavaszi szigorított kijárás alatt ők ellenőrizték, hogy a lakók betartják-e a szabályokat. Jogkörük nem volt, csak figyelmeztethettek.

  karanténkovászolás: A karantén hírére megindult pánikvásárlás miatt a boltok polcairól elfogyott az élesztő. Ezért szakavatott pékektől lehetett ellesni online „tanfolyamon” a kovászkészítés technikáját. A karanténkovászolás közös virtuális tevékenységgé vált: Szabi, a pék oldalán már jó ideje folyik a karanténkovászolás.

  Természetesen számtalan hasonló mondatot képezhetnénk, ez az én írói fantáziám, de a Karanténszótár nélkül nem valószínű, hogy leírtam volna. Mindenesetre tavaly január óta, amikor nálunk is megjelent a kínai Vuhanból kiszabadult koronavírus, a Covid-19, átalakult a mindennapi beszédünk. Új szavak, kifejezések jöttek létre, a mindennap használt szavak mellé bekerültek okkazionalizmusok (alkalmi használatban levő lexikai egységek), sőt hapax legomenonok (egyszeri szóhasználatok) is. Több szó angolból való tükörfordítás.

   Veszelszki Ágnes mintha csak előre sejtette volna, hogy a magyar nyelv mindenkori legnagyobb és leggyorsabb bővülése előtt állunk. Januárban kezdte el gyűjteni az új szavakat, egészen júniusig. A Karanténszótár egy 81 oldalas kis füzet, amely két részből áll, egy esszéből a karanténszókincsről és magából a szótárból, amely pontosan 400 szót és kifejezést tartalmaz. Magam is gyűjtök szavakat, nem is sejtjük, hogy mennyire gazdag a nyelvünk. Amit a szerző a módszeréről és az eredményeiről ír, megdöbbentő. „Egy online űrlap és legfőképpen az egyetemi hallgatóim és az ismerőseim segítségével mindössze két nap alatt kétszáznál is több új szót és kifejezést gyűjtöttem össze, amelyek az elmúlt négy-öt hónapban jelentek meg a nyelvünkben.”

 Az esszé rész (A vírus és fertőzés, hivatalos kezelési módok és a reakciók) az új betegség elnevezésével kezdődik. A Covid-19 az angol coronavirus disease 2019 kifejezésből ered. A járvány szót rendszeresen használjuk, de csak most helyettesítjük az epidémia kifejezéssel, mint ahogy a világjárvány helyett sem mondtunk pandémiát. Sőt a mindennapi gondolkodásunkban csak a szokásos évi influenzajárvány volt benne, a világjárvány eszünkbe sem jutott. Utána a Home office és a távoktatás rész következik, amelyben a munkahely és az otthon, a család kifejezéseinek egybeolvadásáról van szó, az állandó otthoni együttlétezésről, amelynek a következménye lehet majd a koronababa vagy koronabébi, a mostani, otthon ülő, digitális távoktatásban részt vevő fiatalok pedig a karantinik.

  Felvetődik a kérdés, miért íródott meg ez a karanténszótár, mi volt a célja, mi késztette a kutatásra és eredményének a megjelentetésére. Nos, valójában nyelvi látleletnek tekinthetjük, az eseményeknek mi vagyunk a koronatanúi. Az új szavak és új jelentések legnagyobb része nem fog a szókincsünk állandó elemévé válni, a remélhetőleg minél hamarabb (és lehetőleg minél kevesebb emberi áldozattal) átvészelt krízis lecsillapodásával fokozatosan eltűnnek majd a nyelvhasználatból.

  Egy könyvészeti hiányról ejtenék még néhány szót. Gyerekkoromban nagyon szerettem nagyanyám egyetlen, titkos szakácskönyvét meg a süteményes könyvét. A receptek után mindegyik tartalmazott még nagyjából harminc üres lapot. Oda írta be a szomszédtól, a barátnőktől, esetleg újságokból ellesett, kapott recepteket. Bár konkrét hiányt nem érzünk, de örültem volna, ha a Karanténszótár végén is akad néhány üres lap. Nyelvünk mozgó rendszer. Nyáron is mozgott, ősszel is, itt a tél, jön remélhetőleg a hó, újabb szavak jelennek meg, amelyeket jó lenne leírni ezekre az üres lapokra. (Hideg bezárt estéken akár új játék is kialakulhatna, a karanténszócsere.) Három, a szótár megjelenése utáni gyűjtésemet azért én is közreadom.

  trikini: A strandon szájmaszkot viselő hölgy öltözéke.

  karanténfrász: Az egyik internetes híradásban használták ezt a szót, Szijjártó Péter kambodzsai utazásával kapcsolatban. A magyar miniszter fertőzötten érkezett meg Kambodzsába, ahol az egész járvány alatt nem történt haláleset, mindösszesen harmincnégy megbetegedést jegyeztek. A fővárosban kitört a karanténfrász, a kormány fele önkéntes karanténba vonult, iskolákat, boltokat zártak be. Ugyanaz az újság két hét múlva arról számolt be, hogy Kambodzsában újra kinyitottak a boltok, és megkezdődött újra a tanítás, megszűnt a karanténpara.

  A járvány általánossá válása és jelenléte a születendő karanténbébik nevére is hatott. Az anyakönyvi hivatal jelezte, hogy kérvényeztek több, a járvánnyal is kapcsolatos keresztnevet, mint például a Pandénka, a Koronácska és a Kovidka, amelyeket természetesen elutasítottak.

  Mindenesetre én a szótár segítségével elkezdtem tanulni covidul. Úgy tudom, a karanténszótár hatására egyre többen teszik. Úgy látszik, a nyálimmunitás hatására beindult a nyájimmunitás is.