Németh Ferenc: II. Rákóczi Ferenctől Trianonig. Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság, 2020.
Németh Ferenc e kötetben a Bácsország folyóiratban az elmúlt tíz-egynéhány évben megjelent írásaiból közöl válogatást. A Bánáti történetek fejezetben többek között arról olvashatunk, hogy az Al-Duna vízszabályozási munkálatai során Bánátot is útba ejtette Széchenyi István, aki naplójában csak szűkszavúan számol be arról, hogy 1833. szeptember 1-jén érkezett meg Törökbecsére. Ám a Torontál című lap törökbecsei tudósítója 1875-ben feleleveníti a Széchenyivel kapcsolatos történetet. A helyi tanító ugyanis egyik tanulója révén meginvitálta a Garabonciás diák című előadásra, amelyet a gróf az alkalmi színházteremmé átalakított magtárban tekintett meg. Széchenyi Törökbecsére való érkezése előtt az eleméri Kiss család kastélyéban szállt meg. A leghíresebb családtag Kiss Ernő, a későbbi aradi vértanú. A család történetének ismertetése során azt is megtudhatjuk, hogy a Kissek utolsó, Eleméren élt leszármazottját, Bobor Esztert a második világháború alatt az ottani lakosság hogyan mentette meg a kivégzéstől.
A Bácsország Könyvek e kötetéből arról is értesülhetünk, hogy 1883-ig, a Nagybecskerek–Nagykikinda vasút kiépítéséig hogyan folyt a vízi áru- és személyszállítás, és mit jelentett ez Nagybecskerek, a Bega menti város szempontjából. Fábián Dénes (1884–1938) egykori magyarcsernyei pap is gazdagította a nagy bánáti utazók körét, ugyanis 1911-ben Norvégiában járt, s visszaérkezése után egy évvel meg is jelent naplófeljegyzése az izgalmas utazásról. Szabadkai leszármazottja őrizte meg, és mutatta meg a szerzőnek a naplótöredéket és a plébános által készített fotográfiákat. S máris Bácskában vagyunk, amely szintén terjedelmes fejezetet kap a kötetben. Az első vajdasági honismereti folyóirat, a Bács-Bodrogh 1878-ban Pacsérról indult útjára, Dudás Ödön szerkesztette, és a szabadkai Bittermann-nyomdában készült. Anyagiak hiányában 1879-ben a folyóirat megszűnt. Hogyan került egy szabadkai fiatalember, Vörös Lukács hajóútja a magyar országos lapok hasábjaira? A Baldwin–Ziegler-féle északi-sarki expedíció (1901–1902) során a három hajó egyikének, az Amerikának a legénységéhez tartozott. A szabadkai fiatalember érdekes levélben számolt be a történtekről, viszontagságairól, és ez felkeltette az országos és a bácskai lapok szerkesztőinek figyelmét is.
A harmadik fejezet A nagy háború s ami utána következett címet kapta. Mint ismeretes, a Belgrádban megkötött magyar–szerb fegyverszünetet 1918. november 18-án írták alá, és tudjuk jól, mi következett: a levelezés és a sajtó cenzúrázása, a magyar hivatalnokoktól megkövetelték a hűségesküt… Mindez a magyar lakosságból óriási elégedetlenséget váltott ki. Szabadka fontos vasutas- és vasútforgalmi központ volt már a 19. század második felétől. Nem csoda, hogy a nagy délvidéki vasutassztrájk is innen indult 1919. február 21-én. A kötetben részletesen olvashatunk arról, hogyan rombolták le a magyar műemlékeket Vajdaságban az első világháború után. Megtudhatjuk azt is, 1920 augusztusában a piarista gimnázium tanárai kényszerútlevéllel hagyták el Nagybecskereket. Távozásuk előtt a piaristák a Torontál lapban közzétett apróhirdetésben búcsúztak a várostól és egykori diákjaiktól: „A becskereki kegyesrendi tanárok eltávozásuk alkalmából minden volt tanítványuknak vallás és nemzetiségi különbség nélkül szíves istenhozzádot mondanak.” Az év augusztus végén arról tájékoztatott a nagybecskereki sajtó, hogy a diákok tanulmányaikat a becskereki állami főgimnáziumban felállított magyar tannyelvű osztályokban folytathatják. Ez azonban minden bizonnyal már egy másik történet.