Kovács István: Shakespeare a Corvin közben. Magyar Napló, Budapest, 2018.
A sehonnai egek alatt
ejtőernyők girlandjai…
A Különleges Hadtest közel:
megszállta már a Holdat is.
(…)
Monológjával feltűnik
a lenni-vagy-nem-lenni tankja.
A mese-dráma véget ér…
Már lángol a halál vastapsa.
(Kovács István: Shakespeare a Corvin közben)
Kovács István, a Széchenyi- és József Attila-díjas költő, író, történész, polonista ebben a művében az elmúlt tizenkét év lírai alkotásait gyűjtötte össze, hat ciklusba rendezve. Költői világának egyik jellegzetessége a történelemhez való rendkívül erős személyes kapcsolódás. Gyermekkori olvasmányélménye indította el a lengyel kultúra és történelem iránti érdeklődés felé. Az 1956-os forradalmat tizenegy évesen élte át, élményeiről 2006-ban jelent meg A gyermekkor tündöklete című regénye, amelyből játékfilm is készült, a Budakeszi srácok.
Érettségi után 1963-ban sikeresen felvételizett az ELTE lengyel–történelem szakára. Az egyetemen kapcsolódott be a Kilencek elnevezésű költői csoportosulás életébe, a társaságnak tagja volt többek között Oláh János, Mezey Katalin és Utassy József is.
Első önálló verseskötete 1973-ban jelent meg Havon forgó ég címmel, majd a 80-as években fordult ismét a történelem felé, kötete jelent meg Bem Józsefről és a szabadságharc idején Magyarországon harcoló lengyel alakulatokról is. A történettudomány kandidátusa címet szintén az utóbbi témáról írt tudományos igényű munkájával szerezte meg 1992-ben.
1990 és 1994 között a varsói magyar nagykövetség kulturális tanácsosaként dolgozott, majd 1994 és 1995 között, valamint 1999-től 2003-ig krakkói főkonzul volt. Ő volt az első diplomata és az első magyar, akit Krakkó díszpolgárává avattak.
A 2015-ben megjelent, történelmi munkásságába illeszkedő Honvédek, hírszerzők, legionisták című kötete után ismét a szépirodalomhoz fordult.
Ennek a verseskötetnek a megjelenése után tett egyik nyilatkozata alapján úgy vélhetjük, a Shakespeare a Corvin közben akár a lírai életmű lezárása is lehet, mert a szerző bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy van-e még egy újabb évtizede a következőhöz. Kovács István szavai szerint elérkezett a csend, a szemlélődés ideje. Ez az az állapot, amely visszahozza a csecsemőkor, a világ befogadásának teremtésszerű állapotát. Az a léthelyzet, amely szükséges számára a versíráshoz, akkor van jelen, ha megrendültség is képes társulni hozzá. (A csend, a szemlélődés ideje – Találkozás Kovács István költővel. Magyar Kurír, 2019. március 23.)
A versekben a gyermek szemével láttatja a történelmi eseményeket. „Meghatározó része volt az életemnek az 1956-os forradalom. A versek tartalma nagyrészt korai élményekről szól, amikor beleütköztem a történelembe. A gyermekkori gondolatok állandóan bennem lüktetnek. Azokról az impulzusokról írtam, amelyek engem felnőtté tettek” – vallja Kovács István. (Shakespeare a Corvin közben. Hatvani Hírlap, 2019. január 3.)
A kötet címadó versének helyszíne a Corvin köz (Budapest VIII. kerületében, a Ferenc körút és az Üllői út sarkának közelében található), amely, mint tudjuk, arról nevezetes, hogy itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja, amikor a beözönlő szovjet tankok vérbe tiporták a magyar forradalmat.
A Corvin közben „kizökken az idő”, a létezés maga is kérdésessé válik. Ahol a halál lánctalpasai közelednek, ahol az emberélet nem számít, ott a líra is megfagy. Kovács István objektív lírája a kisfiú emlékeit akárha kimerevített képekben, dokumentálva adja át nekünk. Mert ott és akkor a „lenni vagy nem lenni” kérdése másodpercek töredéke volt csupán, számunkra pedig versekbe zárva lüktet az eleven történelem. Fegyverropogás némítja el Shakespeare sorait a Corvin közben: „A gondolat az élet rabja csak, / Az élet pedig az idő bohóca, / S az idő, amely a világ tanúja, / Megáll majd.”