Vagy: A feledéssel perlekedve
Dóczy Péter: Mindhalálig 1914–1918, hangoskönyv, Szín-Do Art Kft., Budapest
Az első világháború volt az emberiség történelmének egyik legvéresebb, legpusztítóbb háborúja, amely három földrészen 15 millió halálos áldozatot követelt. Arról, hogy hány sorsot tört ketté, testben és lélekben hány embert nyomorított meg, a szeretteikért rettegő, őket gyászoló anyák, feleségek, kedvesek hány hektoliternyi könnyet ontottak, nem szól a statisztika. Dóczy Péter budapesti színművész tavaly megjelent hangoskönyve a nagy háborúnak, a száz éve meggyilkolt Tisza Istvánnak állít emléket, és azoknak a magyar íróknak, költőknek, akik maguk is részt vettek a harcokban, illetve haditudósítóként járták a hadszíntereket, hírt adtak a küzdelmekről, a magyar katonák helytállásáról, szenvedéseiről, haláláról.
A majdnem 80 perces CD-n és a koronghoz mellékelt kis füzetben a hadüzenettől a tragikus végjátékig olyan irodalmárok versei, novellarészletei, haditudósításai, naplóbejegyzései, levelei, visszaemlékezései vezetnek végig bennünket, mint Gyóni Géza, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Ady Endre, Sík Sándor, Szép Ernő, vitéz Somogyvári Gyula, Hangay Sándor, Gárdonyi Géza, Hamvas Béla. „Megszólalnak” a nők is: Vészi Margit, Tormay Cécile, Kaffka Margit. Elhangzik Mednyánszky László naplórészlete, és a füzetben a fronton készült rajzai is szerepelnek. A hadszínterekről megőrzött fotók, a népdalok, korabeli népszerű dalok, a megzenésített versek felidézik azoknak az éveknek a hangulatát. Miközben a székbe szegezve hallgatjuk a hangoskönyvet, szinte mi is ott vagyunk a balkáni hegyekben, az Adrián, Galíciában, Doberdónál. Körülöttünk puskák ropognak, ágyúk dörögnek, ott kúszunk a lövészárkokban, eljut hozzánk az első világháborúban először bevetett mérges gázok és velük együtt a halál szaga, otthon mi sírjuk magunkat álomba a fronton lévő szerettünkért aggódva. Nem csak másfél órára fészkeli be magát ez az összeállítás a hallgató tudatába, még órákon át ott munkál.
Olyan kiváló színművészek idézik meg a nagy háborút az utókornak, mint Dóczy Péter – aki a rendezés nem könnyű feladatát is vállalta – és barátai: Eperjes Károly, Incze Máté, a Szabadkán élő Jónás Gabriella, a bánáti Hódegyházáról származó Szemerédy Bernadett, valamint Széplaky Géza és Vecsei H. Miklós. A zenészek pedig: Dóczy Péter mellett Várai Áron, Dóczy Gabriella, Csonka Boglárka. A szerkesztés Sipos Kata gondosságát dicséri. Előszót Jánosi Zoltán, a Magyar Napló főszerkesztője írt a kiadványhoz.
A mai fiatalok, sőt a középkorúak sem ismerik már dédszüleik, nagyszüleik élettörténetét, háborús emlékeit, sokaknak az első világháború csak adathalmaz, mindössze egy a történelemleckék nem rövid sorában. Azért készült ez a kiadvány, hogy ne így legyen. Ahogyan Jánosi Zoltán előszavában fogalmaz: „Mert ezek a levelek megmaradtak, a fényképekkel és a rajzokkal együtt – nem úgy, mint az Osztrák–Magyar Monarchia egymillió-kétszázezer katonája –, és ez a könnycseppnyi válogatás is megrázóan és a szenvedés hiteles képét adva csillog át róluk – e CD papír- és hanganyagáról – a jelenbe és a jövőbe.”