Tilmann Lahme: A Mannok, Európa Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018
Tilmann Lahme A Mannok címet viselő könyve több szempontból izgalmas és érdekes. A mű borítóján olvashatjuk, hogy amit a kezünkben tartunk, egy családregény. Természetesen ez az alcím tartalmaz némi logikai ficamot, ugyanis nem egy klasszikus sémát követő családregényről van szó. A szerző levelekből, naplókból, rádióbeszélgetésekből állította össze 400 oldalas regényét. Rendkívül sok kutatómunka állhat a háttérben, ugyanis a felsoroltak mellett idézeteket olvashatunk a Mannok könyveiből, s a művekről megjelent kritikák szövegeiből is közöl a szerző.
Ez a család a borzadályoktól, a tragédiáktól, a komplexusoktól sem menekült meg. Hitler hatalomra kerülésekor elutaznak, folyamatosan költözködnek, félelem borítja be mindennapjaikat. Megfosztják őket német állampolgárságuktól. Gyökértelenek lesznek, űzött vadak. Thomas Mann, az apa sikerekben gazdag, elismert szerző, aki még a Nobel-díjat is megkapja. Fiai, lányai viszont képtelenek kilépni apjuk árnyékából, hiszen bármennyire is próbálnak érvényesülni, alkotni, egyéniségekké válni, a közvélemény, a kritika mindig csak utánozóknak minősíti őket, sőt értelmetlen kapálózásnak titulálják minden egyes cselekedetüket. Talán Klaus Mann az egyik olyan Mann gyerek, aki minden erejét abba öli, hogy elfogadják és műveit értékeljék, természetesen apjától függetlenül. Számára nemcsak a szakma véleménye számított, hanem az apa véleménye és elismerése is, amelyet igazán soha nem kapott meg. Az ő élete talán a legtragikusabb. Komplexusok fojtogatják, napi drogfogyasztó. Egyetlenegy mentsvára van, a húga, Erika. A kapcsolat, ami kettejük között létrejött, nehezen önthető szavakba, egyfajta beteges ragaszkodás, mégis ez a megmételyezett kapcsolat az, amely életben tartotta Klaust. Ő is, ahogyan édesapja és több testvére, homoszexuális volt, apjával ellentétben azonban ő vállalta, ettől függetlenül megnősült, de nem sokáig maradt házas. Rendkívül gyorsan alkotott, rapid módon írt (elbeszélések, színikritikák), s ilyen tempóban várta a sikert is. Erika váratlanul beleszeretett testvére jegyesébe, Pamelába, de ez természetesen nem zavarta Klaust. Együtt járták körbe a fél világot, mindenhol így mutatkoztak be: „The literary Mann Twins.” Kihasználták a Mann név bűverejét és jó előjelét. Együtt élik át hedonista napjaikat. Klaust Kracauer „összemázolt tehetségnek” nevezi. Ha mindez nem lenne elég, szifiliszt kap egyik partnerétől, elindul a lejtőn, és többször is öngyilkosságot kísérel meg.
Erika Mann is megtalálta a saját hangját, bírálta Klaust is, Golót is. Természetesen Klaus rendkívül érzékenyen reagált. Katia, az édesanya Erikához állt a legközelebb, és az apa is élete utolsó szakaszában már jobbkezeként tekint a lányára. Apjával még a politikai állásfoglalás miatt is vitába bonyolódott, mivel nem tartotta Thomas Mann szerepvállalását túl dinamikusnak Hitler Németországával szemben. Mindezek mellett társulata van, amelynek egyaránt vannak sikerei és bukásai, adósságai is. Az édesanya volt az egyedüli, aki foglalkozott a gyerekeivel, mégis megvoltak a kedvencek a szülők körében. TM kijelentette több levelében is, hogy egyszerűen nem szereti legkisebb fiát, Michaelt. Az édesanya Monika lányát tűrte meg a legkevésbé. Mindegyik gyerek édesanyjának írta meg problémáit, leginkább a pénzügyeiket kellett Katiának megoldania. Mindent tudott férje nemi beállítottságáról, mégis elfogadta, tisztelte. Ő volt végig mellette, viszont Erikának írt leveléből megtudhatjuk azt is, hogy az egyik születésnapját a Varázsló elfelejtette, nem köszöntötte fel, ez mély sebet ejtett benne. Thomas Mann-nak, amikor emigrációban élt Amerikában, mecénása is akadt Agnes Meyer személyében, felesége mégis boldogtalan volt, nem érezte magát otthon.
Golo Mann egy teljesen más egyéniség, mégis vannak szegmensek, amelyek közösek benne és apjában: a homoszexualitás és az írás. Naplót is ír, amelyben Thomas Mannt Öregnek vagy TM-nek nevezi. Ír politikai élű közleményeket, és a nemzetiszocializmus szellemi silányságát támadja. Mellé áll Erika és Klaus testvére is, együtt lesznek a nemzetiszocializmus politikai ellenségei. Golo távolodik a családtól, mert úgy érzi, hogy megfojtják, nem érzi jól magát. Ő az egyetlen, aki egyetemi végzettséget tudhat magáénak. Golót internálótáborba is küldik, majd csukott marhavagonban továbbszállítják, Les Milles-be, de megmenekül. Családi tragédiából nincs hiány, ugyanis Monika Mann férje meghal egy hajóúton. Monika mindig fekete bárányként van jelen, nincs senkivel sem komolyabb viszonya, Katia is ellenszenvesen tekint saját lányára.
1946-ban az Öreg beteg lesz, és kórházba kerül, Katia a férje túlélési esélyeit ötven százalékra becsüli, kiderül, hogy tüdőrákja van. De mégis: milyen lehetett Thomas Mann? Mit árul el emberi mivoltáról az, hogy Klaus fiának temetésén sem jelenik meg? Milyen benyomást kelt bennünk, hogy kategorikusan kijelentette, mely gyerekeit kedveli? Klaus temetésén csak Michael volt jelen, aki igen temperamentumos, sőt talán erőszakos is, egy utazás során a gyereke arról számolt be, hogy látta, amikor két öklével ütötte a feleségét. Egyébként depresszióra hajlamos, sikertelen, mindig édesanyjától kért pénzt a hegedűóráira, alig képes önállóan megállni a lábán – mégis az utált, legkisebb Mann gyereke, Frido TM kedvence.
Egyéni tragédiák sorát követhetjük végig ebben a könyvben. Nagyon tömény és nyomasztó regény, az emberi szenvedéstörténet kimeríthetetlenségét reprezentálja. Teljesen más és komplex képet kapunk belőle a „nagy” Mann családról, annak minden tagjáról. A halál szaga lengi be a mindennapjait ennek a családnak, amelyet a görcsös összetartás, a folytonos szerepjátszás tartott egyben.