Csender Levente: A csodálatos Meditittimó kalandjai. Magyar Napló, 2019.
„A király felállt, és a következőt mondta: – Tudnotok kell, hogy egy nagyon különleges utazásra készülünk, és azt szeretném, ha büszkék lennétek arra, hogy részesei vagytok ennek az utazásnak. Lehet, hogy mások azt gondolják, bolond ez a Tyombráf király, és körülötte mindenki zizi, hogy röpködni akarnak, de ti ne törődjetek velük. Ez a mi utunk. Meditittimó nélkül talán nem járhattuk volna be ezt az utat, ő mutatta meg, hogy élni nem csak egyféleképpen lehet. És mi mindannyian bebizonyítottuk, hogy meg tudjuk szerezni a szárnyunkat.”
Artemisia királyának és királynőjének menyegzőjük napján a következő jóslatot mondják: „Te, királyom, hetvenhét évet élsz, feleséged, Talán Virág hetvenkilencet. Két gyereketek fog születni, az első fiú lesz, a második lány. A fiú különleges képességekkel lesz megáldva, de képességeit ebben a világban nehezen tudja kibontakoztatni, mert ez a világ nem érti meg őt. Egy távoli csillagról érkezik, és tovább is fog szállni, de itt a földön elveszíti szárnyait, és ahhoz, hogy tovább tudjon szállni, neked kell megtalálnod, királyom. Mint említettem, nem szokványos gyerek lesz. Először megrettensz tőle, nem érted meg őt. Le kell venned a koronát a fejedről, le kell mondanod a hatalomról, el kell hagynod a királyságod, hogy megtaláld a kulcsot hozzá. Nehéz, hosszú és küzdelmes utat kell megtenned, de ha kitartasz, meg fogod találni, és akkor nagyon megszereted. A megtalált kulcs nem az út vége lesz, hanem a közös utak kezdete, amely semmivel nem lesz könnyebb, mint a korábbi, de már tudni fogod, hogy mit kell tenned.”
A királyi pár kétkedéssel fogadja a jövendölést, hiszik is, meg nem is. Amikor azonban egy rigófüttyös hajnalon megszületik Sadove kis hercege, az aranyhajú Meditittimó, amint cseperedik, növekedik, szülei ámulattal és döbbenettel figyelik, milyen csodálatos, ámde különleges is egyben a kisfiú. Más, mint a többi.
Hasonlóképpen különleges utazásra invitál bennünket ez a könyv is, Csender Levente székelyföldi származású, József Attila-díjas író múlt év elején megjelent meseregénye. Az írót a kisfia ihlette a történet megírására, amely történetnek hamarosan már a harmadik kiadását vehetik kézbe gyermek és felnőtt olvasói. Az autizmussal élőknek és családtagjaiknak, sőt mindannyiunknak segít a közös út megtalálásában. A mese eszközeivel próbálja meg közelebb hozni Meditittimó herceg és számos kis társa világát a mi világunkhoz, amely értetlenül nézi és nem érti meg őket, elutasítja és kitagadja. A meseregény tanulsága szerint tudomásul kell vennünk, hogy az egész világot nem tudjuk megváltoztatni, azonban hidat tudunk építeni az ő világuk és a mi világunk közé.
A „családi elfogadástörténet” ötlete a szerző elmondása szerint egy gyermekirodalmi konferencián született meg, ahol is elkezdett arról gondolkodni, hogy vajon az autizmus és a mese milyen viszonyban vannak egymással. „Az őseink a mesékkel, történetekkel még az írásbeliség előtt teljes világmagyarázatot tudtak adni, és itt vagyunk mi az autizmussal, amelynek az okát az orvostudomány még nem ismeri, de vele élünk, valami magyarázatot kell erre adjunk. Ha a mi világunkban nem tudunk magyarázatot adni, akkor a mesékben van a megoldás” – mondta egy interjúban. Csender Levente regényében így kapcsolódott össze a valóság a mesevilággal. (Péter Beáta: Meditittimó, a különleges: családi elfogadástörténet meseregényben.)
Boldizsár Ildikó mesekutató fogalmazta meg hasonlóképpen egyik tanulmányában a következőket a mese és a valóság kapcsolatáról: „A világ megismerésének sokféle módja van, ezek közé tartozik az is, amit a népmesék kínálnak. A meséken keresztül érvényes tudás birtokába lehet jutni azzal kapcsolatban, hogy miként működik a világ, és milyen életfeladatai vannak az embernek. Hogyan lehet szert tenni segítőkre, mi dolgunk a bennünket veszélyeztető gonosz és ellenséges erőkkel, hogyan lehet elgondolni, sőt megtenni valamit, amiről mindenki azt állítja, lehetetlen.”
Tryombáf király, Talán Virág királyné és Lili hercegnő, Meditittimó kishúga ebben a mesében mindannyian végigjárják próbatételekkel terhes útjukat, hogy megtalálják a kulcsot szeretett kis hercegük lelkéhez. Mindannyian kiállják a bátorság, a türelem, de legfőképpen az elfogadás és a szeretet próbáját, és végül szárnyakkal térnek vissza a palotába. A történetnek azonban itt nincs vége, folytatást ígér a befejező mondat: „A király, miután befejezte a beszédét, kisétált a tűz fényéből. – És most? – kérdezte Talán Virág. – Megtanulunk repülni.”
Mindannyiunknak meg kell tanulnunk a kis Meditittimók szemével látni ezt a világot. Meglátni, amit eddig talán nem is vettünk észre, hogy milyen csodálatos kaland is az élet.