Kötter Tamás: Nem kijárat. Apró hazugságok egy férfi életéből; Kalligram Kiadó, 2019
„Tisztességes hazugság nem bűn” – idézte gyermekkoromban anyám sokszor dédnagymamámat, amikor arra gondolt, hogy vannak dolgok, amelyeket jobb elhallgatni a férj elől, és akkor nincs konfliktus. Anyám hangsúlyozta, ilyenkor nem nagy horderejű dolgokat titkolt el dédnagyanyám a dédnagyapám elől, csak mondjuk egy rendkívüli pénzkiadást. Nem kell őt felizgatni, tette hozzá, úgyis gyenge a szíve.
Kötter Tamás legújabb novelláskötete pont hazugságokra, elhallgatásokra épül, lazán összefüggő történetek szövevénye. És ez az ötlet, a hazugság köré szervezni a sztorikat, izgalmas. Amióta ugyanis létezik virtuális világ, nagy hatással van a párkapcsolatokra is. Korábban, ha a férj és feleség között konfliktus alakult ki, kénytelenek voltak egymással beszélni. Aztán az e-mail, a cset már lehetővé tette azt, hogy egy megértő kollega(nő) számára virtuálisan panaszkodja ki magát a sértett házastárs. A ránk zúduló virtuális párkapcsolati kínálat pedig fogyaszthatóvá teszi az emberi kapcsolatokat. Mindig azt hisszük, van jobb, pedig nem feltétlen. (Hozzátenném azt is, akik nem találkoznak a valós térben, talán nem véletlen.)
Kötter hősei is kalandoznak a virtuális térben, esendő emberek, akikkel hol felemelő, hol ironikus, máskor szimplán vicces sztorik esnek meg. Mindehhez háttérül szolgál a nyolcvanas évek, majd a kilencvenes évek vadkapitalista világa és a jelen, a már ötvenéves főhős. Köttert szokták a magyar Houllebecqnek is nevezni, de ennél jóval több. Persze regényhőseit hasonló kérdések foglalkoztatják, mint a francia szerzőét. Kiemelendő ebből a fiatalság megőrzésének titka, amelyhez mindenféle szépészeti beavatkozásokkal hozzá lehet jutni, itt azonban a novellák főhőse szépészeti beavatkozás nélkül szeretné ötvenévesen is meghódítani a huszonéves lányokat. A főhős minden életciklusából olvashatunk egy sztorit az arra az időszakra jellemző hazugsággal. Gyermekkori szocializációjában meghatározó szerepet játszott a nagyapa, annak második világháborús élményei és politikai példaképe, Horthy. Egy-egy epizódban szerepelnek a főhős munkatársai, szeretői, számára elérhetetlen alakok. Szerelemről szó sincs, vágyakról annál inkább.
Kötter Tamás könyvei izgalmas színfoltjai a kortárs irodalomnak. Hőseinél realistán ábrázolja a vágyakat, a félresiklásokat is, nem szemérmeskedik, és ez jó. Szereplői esendő emberek, nem papírmasé figurák, némileg kiábrándultak. E kötetben emlékezetes szereplő a faluban „klubdélutánokat” rendező Márton bácsi, aki videókazettán pornót néz a főhőssel.
A kilencvenes évek vadkapitalista világát úgy ábrázolja a szerző, ahol elsősorban nem tudással, ügyeskedéssel lehetett érvényesülni, és könnyen el lehetett bukni. A főhős, Zoltán ad kölcsön korábbi főnökének, akit uzsorások szorongatnak. Ez a világ hasonló a Kerékgyártó István köteteiben ábrázoltakhoz, bár itt kevésbé hangsúlyos a politika, a gazdaság változásai jelennek meg inkább.
Érdemes kicsit hosszabban elidőzni a párkapcsolatok ábrázolásánál. Sajátosan macsó nézőpont a főhősé. Házasságot nem szerelemből köt, a nők leginkább vágyának tárgyai. Minél fiatalabbak, annál jobbak. Az 1980-as években még lassúzni vágyik a főhős, ami akkoriban népszerű tánc volt. A lassúzás abban a formájában, ahogy azt az 1980-as évek tinijei művelték, a Házibuli című francia film hatására terjedt el. Színtere lehetett házibuli, osztálykirándulás vagy diszkó is. A főhős számára a tánc eszköz arra, hogy megpróbálja meghódítani Vivient, ami azonban nem sikerül neki, még később sem. A lány inkább a sportoló Csabát választja. Később ingatlanügynökként a kiszemelt lányokat – akiket olyan partnerkeresőn ismer meg, ahol idősebb férfiak szexuális szolgáltatásokért cserébe anyagilag támogatnak fiatal lányokat – a kiadandó lakásokba viszi. Amikor minderre fény derül, a legutolsó lányt a főnöke lecsapja a kezéről. A főhős világában más a látszat és más a valóság. A látszat házasság, gyermekek, még a szuburbanizációból is kiveszik részüket, amikor kiköltöznek a városból. A feleségről annyit tudok meg, ez az ő vágya, akarata előtt a főhős meghajol, annak ellenére, hogy tudja, kamasz gyermekei számára ez nem vonzó lehetőség. Bármennyire is kiábrándító a párkapcsolatok ilyen jellegű ábrázolása, nagyon realista. Ezért fontos e kötete is a szerzőnek. Másrészt jó stílusban megírt, könnyen olvastatja magát, aki érzékeny a szatirikus hangvételre, néha azt veheti észre, hogy hangosan nevet. És miért Nem kijárat a kötet címe? A legeslegvégén kiderül. Talán nem lepődünk meg azon, hogy a végkicsengés sem optimista.