A Kolibri színészeinek szerző hazamegy üres lakás a szeretet hátrahagyott jelei után kutat kedvetlenül és kapkodón de hiába zöld nejlonzsákban leviszi a konyha elé...
Hátulról ölelte át, szégyentelenül, azzal a szenvedéllyel, melyet a másik már elfelejtett. Nem hallhatta hát, hogyan szűköl bent, akár a gyermek, akár a sebük takarn...
A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú kiterjed&ea...
Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött, &eacut...
Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után a...
Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt meg...
Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás kedvé...
Élek, olyan ostobán, mint fűben felbukott haldokló bogár – a föld húzza már, de unja, és az eget bámulja lágyan, hová is látna máshová, kinek ennyi az &e...
Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj, ahogy...
Nem gondolom, hogy menne valahová. Valahová az megy, aki valaki. Persze, mindenki valaki még, amikor nekiindul az életnek. Ez a látszat viszonylag sokáig fenntartható. Azután gyorsuló folyam...
A szobában sötét volt, a szemközti hatalmas velencei üveg tükrökbe mégis beleképzelte a kinti park hatalmas fáinak a csapkolódását. – De miért ül&uu...
„Nagy baj van abból, ha a szegény ember gyereke valaki akar lenni”, olvastam valahol, és nyomban magamra ismertem a mondatban. Ne is akarj soha valaki lenni, fiam, simogatta meg kérges kubikostenyerével kopasz fej...
Gion Nándornak Feketébe keseredik a krisztusi pompa. Üt az idő. Fehér ruhát ad martalócokra. Süllyedő táj – égnek emelt karú nép a nádas. Megadta magát? Nem!...
Sz. J.-vel Elmentél elég régen és nem jöttél vissza Előttem gyűrt papír Te hagytad itt Akkor Tiszta Megtartottam Ráírjam hogy még miért vagyok Pálinkát tölt...