Vastag Gazsó Hargita:  Hagyaték

Évekkel ezelőtt egy vonatút alkalmával, amikor egy budapesti muzeológiai továbbképzésről tartottam hazafelé, tele volt a fejem az ott tapasztaltakkal, tanultakkal, arra lettem figyelmes, hogy a velem szemben ülő két fiatal a Múzeumok Éjszakájáról, múzeumról, gyűjteményekről beszélget. Egy ideig csak hallgattam őket, mérgelődtem magamban, hogy nincs szerencsém, nem tudok kikapcsolódni, pihenni. Megint a múzeum a téma. Közben a nagy fülelésben kiderült számomra, hogy az utastársaim Nagykőrösön dolgoznak muzeológusként. Egy irodalmi muzeológiával foglalkozónak, mint én, főnyeremény, ha beszélgethet a nagykőrösiek büszkeségéről, a gyűjteményükben szereplő Arany János-hagyatékról. Így végre megszólaltam, és felfedtem azt, hogy jómagam is muzeológus vagyok, majd kíváncsian hallgattam őket az Arany-kéziratokról, -műtárgyakról, -kiállításukról, az intézményük tetőproblémájáról. Az volt az érzésem a beszélgetés végén, kicsi az esélye, hogy valamikor is ezekhez a kéziratokhoz, relikviákhoz közel férkőzhetek, kutassam őket, vagy akár kiállításként gondoljak rájuk vajdasági muzeológusként. El is ástam magamban mélyen ezt a témát, elfeledtem, aztán az élet megmutatta, sohase gondolkozzak így. Nagyobb bizodalmam legyen.

  2017-ben, Arany János születésének 200. évfordulóján, egy gyulai utazás alkalmával, amikor már eldöntöttük, felkeressük a közelben lévő Nagyszalontát is, Arany János szülőhelyét, belebotlottunk az éppen Gyulán állomásozó Arany János 200 elnevezésű buszba, a Petőfi Irodalmi Múzeum (a továbbiakban PIM) remek kezdeményezésébe. Ők ugyanis „házhoz viszik” az aktuális Arany János-kiállításuk vándoroltatható, ismeretterjesztő verzióját. Átböngésztük a busznyi műtárgyat, játékot, multimediális felületet, ezután Nagyszalontán felkerestük a Csonka tornyot, amely az Arany János életéről, munkásságáról szóló kiállítást, a Nagyszalontán őrzött műtárgyakat mutatja be három szinten. Akkor még nem is tudtuk, hamarosan teljesen felújul az épület és a kiállítás is. A toronytól nem messze található az a helyszín, ahol a költő egykori „bogárhátú” szülőháza állott, az épület viszont még Arany életében megsemmisült, így helyette egy újabb házban fogadják az érdeklődőket. A következő állomásunk a Debreceni Református Kollégium, Arany János diákéveinek helyszíne volt, majd a nagy hőségben Budapestnek vettük az irányt: a PIM-ben nyílt Önarckép álarcokban című kiállítás megtekintése várt ránk, ahol a kedvencünk a 3D-ben megnézhető Arany-életútanimáció lett.

  Ezután kaptuk meglepetésszerűen az ajánlatot a Petőfi Irodalmi Múzeumtól: hozzuk el Topolyára a múzeumba az Arany János-vándorkiállításukat, a „Jártam a jelenben, éltem a jövőben” címűt, amelyet Szilágyi Judit muzeológus készített, és hét igényes fainstalláción ismerteti az életutat fényképekkel, grafikákkal. Ekkor jött az ötlet, hogy – mivel a múzeum földszintje, ahol a kiállítás állni fog, hét teremből áll – mindegyik teremben helyezzünk el egy-egy installációt, és az installáción szereplő téma adja meg a szoba tematikáját, ez alapján indítsunk kutatást: vajdasági és magyarországi közgyűjteményekben lévő Arany-műtárgyakkal, -kéziratokkal, -könyvekkel tegyük szerteágazóbbá, érzékletesebbé a kiállítást. Az ötlet további része az volt, hogy mindegyik térben multimediálisan is bemutassuk a témát: filmmel, játékkal, videóval, animációval. Filmes cégek több esetben készítettek már animációt Arany János balladáiról. Őket nyertük meg a kiállításhoz: a Sinkovits Imre által elmondott, Gémes József rendezte A walesi bárdok című animációt a Kecskemétfilm jóvoltából, valamint az eletbenmaradnanak.hu projektum által megvalósított, Csordás Dániel készítette képregényt szintén A walesi bárdokról és a képregényből készült animációt, melyen Kálloy Molnár Péter színész mond verset. Kedvezve a gyermekeknek, a Petőfi Sándor Arany Lacinak című verséről készült rajzfilm vetítéséhez is megszereztük a jogokat a Cinemon stúdiójából. Így Szabó Gyula mély hangja is felcsendül az egyik teremben, hiszen úgy képzeltük el, lesz egy vagy két szoba, ahol mindezen tartalmak megjelennek, színes, nagy felületeken, és a gyermekek, fiatalok kedvenc helyszíne lesz a kiállításon.

  Emellett kortárs vajdasági képzőművészek Arany János verse vagy balladája alapján készült illusztrációit, alkotásait vagy magáról a költőről készült műveit gyűjtöttük össze. Aranyról és családjáról készült korabeli fotókat nagyítottunk, azt a híressé vált fényképet is, amely az elmúlt években került a PIM gyűjteményébe, egy porcelán papírképet Országh Antal műterméből az Arany családról: Arany Jánosról, Ercsey Juliannáról, Arany Lászlóról, Arany Juliskáról és jövendőbeli férjéről, Széll Kálmánról. Olyan híres képzőművészeti alkotásokról születtek reprodukciók, amelyek még Arany életében készültek a költőről, többek között Székely Bertalantól. A kiállítás címéül a Hagyatékot választottuk, hiszen ez egyben utalás egy Arany-versre, a Kárpát-medencét behálózó Arany-hagyatékokra és az azokat bemutató, egybefogó topolyai kiállítóhelyszínre is.

  Megkerestük a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületét azzal, hogy a tarsolyukban lévő Arany János-verseket, -balladákat, -újraírásokat mondják el kameránk előtt, így készültek el különböző helyszíneken azok a versvideók Molnár Krekity Olga, Hajvert Ákos, Szabó Rebeka és Vajda Noa Pálma előadásában, amely felvételek a kiállítás multimediális részét képezik, és egy-egy teremtematikát, illusztrációt, kéziratot oldanak fel.

  Kovács Frigyes színész a pályája elején bejárta az akkori Jugoszlávia magyarlakta területeit, valamint Magyarország három megyéjét Toldi című előadásával. Közel háromszázszor adta elő iskolákban, művelődési egyesületekben, plébániákon. Az előadás történetéről ő is mesélt Vanyúr Ákos kamerája előtt. A felvételt szintén beépítettük a kiállításba, több Toldi-kéziratmásolattal, eredeti első kiadású kötettel, valamint Penovác Endre alkotásával, mely Kovács Frigyes Toldi-előadásához készült, és ebből lett a színdarab plakátja a színész elmondása szerint. A Toldi-előadásból hangfelvétel is készült Kovács Frigyessel az Újvidéki Rádióban, ez is a film része lett.

  Több kiállítóteret is betölt Nemes Fekete Edit kerámiaművész illusztrációsorozata: kollázsok, kerámiák, rakuk, amelyek 2017-ben jöttek létre. Az inspirációt a művésznek egy-egy Arany-vers vagy -ballada adta. A közel húsz kiállított képzőművészeti alkotás aszerint kapta meg a helyét a kiállításban Szenti Lilla képzőművész válogatásában, ahogyan azok az Arany-életútban megjelennek. Meglepetésünkre, a kollázsok színvilága remekül kiegészítette a már kitalált és létrehozott enteriőrszíneket. A finom, visszafogott színekkel Nemes Fekete Edit mesterien árnyalta és tükrözte az Arany János-i balladavilágot. Vučurević Angéla képzőművésznek is egy Arany-ballada, az Ágnes asszony adta az ihletet az installációjához, kiegészítve a teremben fellelhető nemes másolatú balladakéziratot.

  A kiállítás készítésekor, a gyűjtés folyamán sikerült eljutnom a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületének köszönhetően ismét Gyulára és Nagyszalontára, ahol az irodalmi muzeológusok, emlékházvezetők azért gyűltek össze, hogy megnézzék a nagyszalontai felújult Csonka tornyot és a benne újragondolt Arany János-kiállítást. Míg a költő újrarendezett dolgozószobája előtt álltam, beszédbe elegyedtem Sidó Annával, a PIM muzeológusával, akivel a készülő Arany-kiállításunkról diskuráltunk. Ő a budapesti Arany-tárlatnak volt az egyik kurátora. Annának beugrott, hogy mivel ők most szedik szét a kiállításukat, miért ne adhatnák kölcsön Topolyának a nemes másolatokat. Aztán, mivel visszaemlékeztem a kiállításuk minden egyes elemére, zugára, és beleéltem magam, mi mindent lehetne még kölcsönkérni, előálltam a listámmal: kérjük szépen a nemes másolatok mellett a 3D-s animációt, a Vecsei H. Miklós-versmondásokat… Így a PIM-től nemcsak a vándorkiállításuk fainstallációit kaptuk kölcsön, hanem az Arany János munkásságáról, életéről szóló animációt is, amely nemcsak a fontosabb állomásokról tudósít, hanem azokat nemzetközi kortörténeti kontextusba is elhelyezi. Éppen azt, amelyet korábban még Budapesten néztünk 3D-s szemüveggel. Ki gondolta volna akkor, hogy nálunk is megvalósulhat, igaz, 2D-ben. Az animációnak egy egész teret szenteltünk, amelyet korabeli nyári moziként rendeztünk be, kerti padokkal, eredeti régi topolyai kandeláberrel. A nemes másolatokat pedig, azaz Arany János kéziratait, könyveit, dokumentumait, az eredetivel teljesen megegyező másolatokban adták át a kiállításunknak. A nemes másolatokat az intézményük papír- és könyvrestaurátora készítette. Így arra is választ kapnak a látogatóink tárlatvezetéskor, hogyan kell megóvni a kéziratokat, hogyan kell azokat kiállítani egy több hónapos kiállításon, mikor kell az eredeti helyett nemes másolatot elhelyezni a tárlókban, egyáltalán, hogyan készülnek ezek a dokumentumok.

  Amikor idén mindezen anyagért utaztunk Budapestre, megálltunk Nagykőrösön megnézni az Arany-kiállításukat, mivel hallottam, hogy megújult. Valóban, egy teljesen felújított épület és kiállítás várt ránk, sok Arany-relikviával, tudnivalóval nemcsak a költőről, hanem városukról is. Meglepetésünkre, összefutottunk az egyik nagykőrösi muzeológussal, Oláh Róberttel, az egykori vonatozós beszélgetőtársammal, aki örömmel mesélt a pályázatukból sikeresen megvalósított projektumukról. Magamban örömmel nyugtáztam, hogy a pár évvel ezelőtt emlegetett tetőproblémájuk is megoldódott.

  Ami számomra a kutatómunka folyamán a legérdekesebbé vált, az Arany János és Jovan Jovanović Zmaj levélváltása. Zmaj lefordíttatta magyar nyelvre levelét egyik barátjával, majd újraírta magyarul dr. Jovanović János aláírással. A válasz hamarosan meg is érkezett az idősödő, betegeskedő Aranytól. A betűi már nehezen gördültek a papíron, látása megromlott. Röviden, velősen fogalmazott, mellőzve minden sallangot. Küldött magáról egy fotót is Arany a Zmaj fordította kötethez. Zmaj 1877-es levelét az MTA gyűjteményéből, valamint az Arany-választ a Szerb Matica kollekciójából nemcsak kiállítani szerettük volna nemes másolat formájában, hanem a látogatók előtt meg is idézni vizuálisan a levélváltást. Így a vajdasági magyar színészpalettát átnézve és hasonlóságot keresve, Pálfi Ervint választottuk Arany János, míg Hajdú Tamást Zmaj szerepére. A kettejük produkciója, az Amigohvisuals által létrehozott kisfilm, megidézi a kort, a levélváltás milyenségét, a levelek tartalmát két nyelven. Az Arany–Zmaj-terem központi eleme a film, amely térben a kéziratok, könyvek, festményreprodukciók is Arany szerb irodalmi recepciójára, valamint a vajdasági Arany-kultuszra utalnak. Heinermann Péter könyvtáros jóvoltából a Szerb Matica Könyvtárából kölcsönözhettük a könyvritkaságokat, Arany köteteinek első kiadásait magyar és szerb nyelven, régi, restaurált műremekeket. Kultusztörténeti ínyencségként pedig Németh Ferenc művelődéstörténésztől kaptunk kölcsön egy füzetet, amelybe még a múlt század elején írták az újverbászi Arany János Irodalmi Kör tevékenységét, benne gyöngybetűkkel a kisdiákok verselési eredményeit.

A színes teremként vagy a fiatalok tereként aposztrofált kiállítótér Arany János műfordításait, valamint A walesi bárdok Arany-ballada nemes másolatát és a műről készült filmeket, animációkat, képregényeket mutatja be, amiről már szóltunk. Két további vajdasági képzőművész alkotása is fellelhető a teremben, Vass Szabolcs, valamint Zsáki István munkája. A kiállítótérben képzeltünk el egy fényképezős részt is: elhelyeztünk a teremben egy század eleji fényképezőgépet a júliusban elhunyt Megyeri Pál fényképész magángyűjteményéből, emellett egy Instagram-rámát is, a mai kort megidézve, és itt indítjuk a fotóversenyt az érdeklődők részére.

  Az Arany János és Petőfi Sándor barátságát bemutató termet az egymásnak ajándékozott és dedikált kötetek teszik érzékletesebbé. Arany mint nemzetőr is megjelenik egy korabeli festményen. Tisza Domokos alakja is feltűnik a kiállításban, a kisfiúé, akit Arany tanított Geszten. Nemcsak egy Arany-levél tanúskodik kettejük tanár-diák kapcsolatáról, hanem a Ferenczy Múzeumi Centrum által készített „tündér remények” című film is könnyebb eligazodást ad a látogatónak a témában. Arany János dalírói tevékenységét egy kortárs zenekar, a Nana Vortex mutatja be: Arany dalait népszerűsítik a kortárs zene eszközeivel. Az egész teret belengi a vidám zene, amely mindannyiunk kedvence lett, ezzel vártuk a látogatókat a kiállítás megnyitóján is. Emellett Arany népdalgyűjtői tevékenységének ismertetésére is kísérletet tesz a terem, nemes másolatú kottákat böngészhet a látogató, Arany János kézírásával, kottáival is találkozhat.

  Egy gyermekkuckót is kialakítottunk, amelyben megpihenhetnek, játszhatnak a gyermekek. Az ötlet onnan jött, hogy Arany János nagyszalontai, nagykőrösi bútorai állandó kiállítások részeit képezik, nem mozgathatók, ezért mi akként szerettük volna bemutatni a dolgozószobáját, hogy azt miniatűrben készíttettük el Lea Vidakovićtyal. Az egykori nagyszalontai Arany-házat, a „bogárhátút” pedig felépíttettük a térben, és a gyermekeknek búvóhelyül szolgál. Emellett az Arany családot ábrázoló Országh Antal-fotót, valamint Arany János mint kisgyermek első bejegyzését láthatjuk nemes másolatban egy könyvben, jelezve ezzel, hogy a kötet az övé. Animációk, mesék, gyermekversmondók előadása teszi otthonosabbá a teret, és a legfiatalabbak már be is lakták, hiszen négyhetes műhelymunkát indítottunk Fedezd fel a költőt! címmel magyar és szerb ajkú óvodásoknak, diákoknak Arany és Zmaj kapcsolatáról, verstémákról, Arany hőseiről Lukács Lilla főszervezésében. Nemcsak ezekből a rajzokból, képzőművészeti munkákból hagytak a diákok a Hall of Drawings kiállítóterünk falán, hanem ide aggattuk fel a Belváros-Lipótváros, Topolya testvérvárosa által szervezett Arany-rajzverseny legjobb gyerekmunkáit is.

  A kiállítás központi része, a fogadótér arany színekben tündököl. Ez a tér ismerteti Arany munkásságának utolsó időszakát. A Margit-szigeti sétái miatt ezt a teret virággal, növénnyel szerettük volna megtölteni, visszaadva a természetközeli hangulatot, így felkértük Kovács Hargita tájépítészt, hogy a Pesti Attila építész által megálmodott teret töltse meg növényzettel. Ebben a teremben látható Nemes Fekete Edit legtöbb alkotása, amely az idősödő költő verseinek illusztrációja. A Kapcsos könyv központi eleme a térnek, valamint Léphaft Pál karikatúrája az idősödő Aranyról.

  A tárlat grafikai megoldásai Szalma Viktória tervezőgrafikus keze munkáját dicsérik. Draginja Ramadanski ültette át a magyar nyelvű szövegeket szerbre. Vastag Tibor projektmenedzser a kezdetektől, 2017-től jelen van a téma kibontásában, végigkoordinálja a projektumot a gyűjtési folyamattól kezdve a kiállítás leszedéséig és vándoroltatásáig. Pató Angéla projektasszisztens volt a segítségünkre a kiállítási anyag gyűjtésének és építésének adminisztrációs folyamatában. Irodalmi szakmunkatársunk Csáki Edina és Dunja Pešut volt. Topolya Község Múzeumában 2019. november 10-éig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Tanács és Belváros-Lipótváros által támogatott Hagyaték című kiállítás.

  És egy lábjegyzet: mindezen kacskaringós út, ahogyan egyáltalán eljutottunk az Arany-kiállításhoz, a vonatút, az ottani bizonytalanságom, majd a felajánlás, a segítő kezek, az utak, kiállítások, majd a mi kutatásunk, kiállításépítésünk ott, a PIM kertjében kulminálódott bennem, amikor is a budapesti kurátorokkal beszélgettünk. Akkor állt össze, hogy ezt én régóta nagyon szerettem volna, de mivel annyira kivitelezhetetlennek tartottam Topolyáról, elástam magamban, viszont a jó földbe hullott mag utat tört magának, és annak ellenére, hogy már nem is gondoltam rá, megvalósult. „Szájtátva álltam / s a boldogságtól föl-fölkiabáltam”, így éreztem én is magam, mint ahogyan egy másik költőnk írta, mikor mindez megvilágosodott bennem. Azt hiszem, életem egyik legszebb pillanata volt.

* A szerző a kiállítás kurátora.