Szívembe darázs költözött, s megmart, mint egy védtelen kisgyermeket egy nyári délután. Azóta is ott lakozik, érzem, ahogy zúg bennem, megbolygat, belém mar újra és újra gennyedző mérgével. Szétárad az ereimben, lassan lüktet végig a véremhez tapadva, és átjárja az utolsó porcikámat is. Szememre szürke fátylat terít, hogy a holnapot egyre homályosabban lássam, agyamat megfertőzi zavarral égő és fájdalmas vágyakkal, mocskos gondolatokkal, gyilkos reménytelenséggel. Fülemben zümmögést hallok, elviselhetetlen zümmögést, amely egyre hangosabban és hangosabban terjed egy elviselhetetlen frekvencián, kiváltképp abban a percben, amikor a legnagyobb nyugalomra vágyom.
Fáj mindenhol, hogy ez a darázs haszontalankodik énbennem. Oly haszontalan rovar, hogy még a saját társadalmában is hatalmas százalékban kitaszított. Hm… kitaszított… talán ebben hasonlítunk egymásra, elmondhatjuk, hogy van bennünk valami közös. Szóval ő kitaszított, és belém költözik, hogy megbódítsa az érzékeimet, de én vajon kibe költözzek belé? Kinek az érzékeit zavarjam meg annyira, hogy az őrület peremére sodorja? Nem tudnám megtenni… Én nem vagyok ennyire szúrós és hatékony. Csak darazsakat fogadok be a szívembe. A legutóbbit talán pár éve sikerült kiköltöztetnem hosszas könyörgés, ellenállás és lázadás után. Egyszerűen magától távozott a teste, lelkét persze ott hagyta kísérteni, azóta is ott bolyong a szívem körül, látta, hogy nem akarom, hogy húsomba nőjön, de az a darázs is sokat jelentett, csak fájt. Talán fájdalmasabb volt a mostaninál is.
Ez a mostani darázs valamiért más. Talán azért nem akarom még kitenni a szűrét, mert évezem, hogy bennem lakozik. Talán még nem fáj eléggé, talán szeretek szenvedni. Táplálom, éltetem saját magammal, és ő cserébe kreatív tébolyultsággal jutalmaz meg. Ezt talán halálos szimbiózisnak nevezném. Mindkét fél élteti egy ideig egymást, de aztán szépen lassan elgyengíti és megöli a másikat.
Miért csak belém költöznek darazsak? Másoktól ezt még sosem hallottam. Vagy talán ők is hordozzák a saját maguk darazsait, csak nem szólnak róla senkinek?