Általános fogalmak
Az utóbbi időben mind többször halljuk azt a kifejezést: „okos város”. Beszélgetve rádöbbenünk, nincs igazán teljes képünk arról, hogy e fogalom mit is jelent, így most röviden áttekintjük.
Európában a smart city – okos város koncepció több mint tíz évvel ezelőtt kezdett hódítani, jóllehet a világban ennek a koncepciónak már korábban is voltak jelentősebb fordulópontjai. Az egyik ilyen fordulópont 1999-ben történt, amikor Szingapúr „okos szigetté” vált.
Számos alapvető mutató áll rendelkezésünkre, amely meghatározza, melyik város tekinthető élhető „okos városnak”. Kezdetben a városok „okosodtak”, majd ahogy vonzóbbá váltak, egyre jobban nőttek és bővültek, úgyhogy fenntartható fejlődésük, de maga a városi élet is egyre inkább bonyolulttá vált.
Az egyik ismert, okos várossal kapcsolatos definíció a következő: „Az okos és fenntartható város olyan innovatív város, amely intenzíven használja az információs és kommunikációs technológiákat, és ily módon emeli az emberek életszínvonalát, irányítja a várost, valamint hatékonyabbá teszi a városi szolgáltatásokat, egyenlő mértékben figyelembe véve a mai és a jövőbeli generációk szükségleteit és a város gazdasági, társadalmi és ökológiai aspektusait.”
Az információs és kommunikációs technológiák szerepe fontos az okos városfejlesztés szempontjából. Az okos városok platformjának létrehozását az Európai Bizottság kezdeményezte 2013-ban azzal a céllal, hogy meghatározza és terjessze az ezzel kapcsolatos információkat. E platform szerint az okos város célja, hogy javítsa a lakosság életminőségét, fokozza a hatékonyságot és versenyképességet, biztosítsa a fenntartható fejlődést, tegye hatékonyabbá az eszközforrások használatát és csökkentse a káros anyagok kibocsátását.
Az okos város állandó és töretlen kapcsolatot jelent az emberek (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, közbiztonság), a tervezés és kormányzás (közigazgatás, várostervezés, okos életkörülmények), valamint az infrastruktúra (környezetvédelem, víz- és energiaellátás, szállítás) között. E mutatók alapján a kutatók kiszámolják az okos város okosságának fokozati indexszámát mint az elemzett városok helyzetének relatív mutatóját. Egységes indexszám, illetve okosváros-rangsorolási módszertan egyelőre nincs kidolgozva, de bizonyos összehasonlítási adatok alapján mérhetők az eredmények, így rangsorba is lehet valamely módon tenni a városokat.
2014 decemberében Szingapúrban az első ázsiai–csendes-óceáni konferencia a komplex rendszerek tervezését és irányítását taglalta, s csupán egyetlen témával foglalkozott: az okos város tervezésével. A beszámolók az okos városok energiafogyasztását, szállítási rendszerének felépítését, közvilágítását, a termelési rendszerek tervezését stb. fejtegették.
A koncepció megvalósítását a város fizikai, szellemi és társadalmi tőkéje egyaránt sokrétűvé teszi. Ilyen értelemben a várostervezés nem egyszerű várostervezés, hanem társadalmi, politikai és gazdasági tanulmányokat is igényel. Az okos város koncepció lényege olyan technológiákban keresendő, amelyeket az információs és kommunikációs technológiák fejlesztése is nyomon követ. A koncepció egyes fejezetei a digitális várossal – okos várossal kapcsolatos fogalmakat, valamint az okos város státuszának szabványosításával kapcsolatos kérdéseket részletezik, továbbá javaslatokat fogalmaznak meg a város „okosságának” növelésére. Az okos városok teljesítménye a technológiai újításokkal, az életminőséggel és a környezet fenntarthatóságával ellenőrizhető.
A városok és a közlekedési rendszerek szerkezetének és működésének optimalizálása rendkívül összetett és érzékeny feladat, amely nagymértékű következményekkel jár a lakosság életének minden területén. Ma a világban kikristályosodott két alapvető stratégia a városfejlesztésben: a „fenntartható fejlődés” és az „életminőség”. E célok megvalósíthatók a zavartalanul működő városi közlekedési rendszerek létrehozásával, ami viszont a természeti erőforrások menedzsmentjének és tervezésének szisztematikus megközelítésével, új technológiák alkalmazásával, megfelelő szerveződéssel és finanszírozással stb. érhető el.
A fenntartható városfejlesztés tényezői megegyeznek az okos városok tényezőivel. E tényezők közé soroljuk: a gazdaságfejlesztést, a versenyképességet; az alapvető természeti erőforrások kezelését, a környezetvédelmet; a hatékony és átlátható irányítást; meghatározott életminőség megteremtését és megőrzését; a fenntartható közlekedést; az információs és kommunikációs technológiák alkalmazását számos területen; a társadalmi és humán tőkébe való befektetéseket. A városok fenntartható fejlődésének rangsorolásához az egyes szabványosított kritériumok megállapított értékei szolgálnak alapul, egyben támogatást is jelentenek a fenntartható fejlődéshez.
A város akkor tekinthető okosnak, ha az emberi/társadalmi tőkebefektetés, valamint az informatikai és a technológiai infrastruktúra (Internet of Things – IoT) beruházása a fenntartható növekedést és az életminőség javítását szolgálja.
A városiasodás a városok és népességük fejlődésének és növekedésének folyamatát jelenti. Ennek a folyamatnak két fő összetevője van: (1) a városi lakosság számának növekedése és (2) a városok számának növekedése.
Európában a huszadik század folyamán diametrálisan megváltozott a lakosság lakóhelye, a túlnyomórészt vidékiből többségi városi lakosság lett. A lakosság mintegy 70%-a, vagyis Európa közel 350 millió lakosa él ma városi településeken (több mint 5000 lakosú településen).
Tekintettel arra, hogy a lakosok jelentős része a városokban keres megoldást létfontosságú kérdéseire, a legégetőbb problémák is magukban a városokban merülnek fel, így például: az egyre növekvő munkanélküliség, a környezetszennyeződéssel járó éghajlatváltozás, a közlekedési és kommunikációs problémák, a túlzott energiafelhasználás. Annak érdekében, hogy a jövőben is a városok lehessenek az európai lakosság többségének lakóhelyei, meg kell határozni és szigorúan tiszteletben kell tartani a fenntartható fejlődés alapelveit.
A mélyreható tudáson alapuló gazdasági fejlődéssel és az értékrendek továbbfejlesztésével erősödik a városiasodás folyamata. Egyre több polgár keres munkát a városokban, illetve szükségleteit a városokban kívánja kielégíteni. A városok az energiafogyasztás 70%-ára tartanak igényt, és az üvegházhatású gázok 75%-át bocsátják ki. Ez azt jelenti, hogy az energiával és az éghajlatváltozásokkal kapcsolatos 21. századbeli „városi csaták” akár kudarcba fulladhatnak, akár megnyerhetők.
Ebből eredendően a városok komoly gazdasági és társadalmi kihívásokkal szembesülnek: továbbra is vonzónak kell maradniuk mind az idősek és fiatalok, mind az üzleti vállalkozások számára. Az EU célja: befektetni az információs és kommunikációs kutatásokba, az újításokba és a fejlesztésekbe a polgárok életminőségének javítása, továbbá a fenntarthatóság megőrzése végett az EU „20-20-20” deklarált céljainak megfelelően. (1990-hez képest 20%-kal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, 20%-kal növelni a megújuló energiák részarányát az energiafelhasználásban, és 2020-ig 20%-kal növelni az energiahatékonyságot.)
Az Európai Bizottság kezdeményezést jelentetett meg, melyben az európai innovációs partnerség létrehozását szorgalmazzák az erőforrások összehangolására az energia-, közlekedési, valamint információs és kommunikációs technológiák fejlesztése és azoknak városi környezetekbe való integrációja végett. Azt javasolja, hogy a partnerséget a vállalkozói szféra irányítsa, együttműködve a városokkal.
Az okosváros-projektek oly módon hangolják össze a helyi smart (okos) megoldásokat az európai, globális piaci megoldásokkal, hogy azok a helyi igények alapján együttesen alkalmazhatók legyenek.
A városok kiemelkedő szerepet játszanak az új fejlesztési területeken, és mind hazai, mind nemzetközi szempontból nagymértékben függnek az új technológiai lehetőségek megfelelőbb kihasználásától a társadalmi és gazdasági előnyök megteremtésében. A városok előtt álló kihívásokra való válaszadás nem biztosítható csupán a városi infrastruktúra korszerűsítésével, hanem szükség van a rendelkezésre álló és a meglévő információs és kommunikációs technológiák által kínált lehetőségek jobb kihasználására és alkalmazására is, ami pedig az okos város koncepcióban rejlő lehetőségek kihasználásával érhető el. Az okos város kiépíthet jobb életminőséget, versenyképes és fenntartható gazdaságot a közösségi élet intelligens megszervezésével, a közszolgáltatásoktól, a városi közlekedéstől, az egészségügytől, az oktatástól és a kereskedelemtől kezdve a helyi közösségek támogatásáig, és a lakosok számára kielégítő életminőséget biztosíthat.
Az okos város koncepciónak köszönhetően a város a fontos és összetett kormányzási rendszerek megfelelő szerkezetein keresztül folyamatosan optimalizálja általános működését (e- önkormányzat, interneten elérhető adatbázisok, illetve bizonylatok, végzések).
Az okos város koncepció az egyetlen logikus válasz a jövőbeli fenntarthatóság biztosítására, ezért várható, hogy a következő időszakban a legfontosabb kérdés nem az lesz, hogy a városok bekapcsolódnak-e e városfejlesztési koncepcióba, hanem az, hogy mely városok fogják ezt először megtenni, és melyek lesznek ebben sikeresek.
Az „Európa 2020 stratégia” Európa jelen évtizedre vonatkozó fejlesztési stratégiája. Átfogó, és lehetővé teszi az egyetemes alkalmazást. Ez azt jelenti, hogy egyetlen érdekeltnek sem kellene egyedül eljárnia: több kormányzati szintre és nemzeti reformprogramra van szükség. Ezen az „Európa 2020” jövőkép fejlesztése értendő az EU régióiban és városaiban, azaz a regionális és helyi fejlesztés. Ebben az összefüggésben ránk nézve a következő európai projektek fontosak és elérhetőek: Oktatási stratégia 2020, Duna-régió stratégia 2020, Horizont 2020, Erasmus +.
Mivel a technológiák egyre inkább átvállalják a tudásalapú tevékenységeket, a kognitív képességek fejlesztése különösen fontossá vált az oktatási rendszerben. A mai iskoláztatási rendszerben és az egyetemeken alapvetően az egyéni és versenyképes tanulási megközelítések vannak túlsúlyban, de ezeket úgy kell módosítani, hogy a hangsúly a tanulási módszerre és a társadalmakkal való együttműködéshez nélkülözhetetlen új készségek elsajátítására kerüljön. Az egyetemes emberi képességek, mint például a csapatmunka, az emberek kommunikációjának megteremtése és a kulturális érzékenység megértése, létfontosságú az üzleti élet minden területén. Mivel a tanulás egyre inkább egy életen át tartó cél, ezt felismerve, néhány vállalat már befektet a dolgozók szakmai tanulásába, átképzésébe és szakképzésébe.
Ebből kifolyólag az üzleti szektornak egyre inkább együtt kell működnie az oktatási intézményekkel, hogy segítse az oktatási rendszert abban, hogy lépést tartson a munkaerőpiac igényeivel. Az államok vezető testületei is szerepet játszanak olyan környezet létrehozásában, amelyben a polgárok meg tudják valósítani potenciáljukat, amihez ugyanakkor befektetésekre van szükség az oktatás terén.
A fentiek alapján ha a böngészőbe beírjuk: okos városok Európában, meglátjuk, hogy igen szép számban találunk jó példákat (Barcelona, Amszterdam, London stb.). Mindegyik városban bizonyos területek lettek felölelve az okos városok témaköréből, amiből arra tudunk következtetni, hogy ez a feladatkör annyira sok szálon futó projekt, hogy a jövőben minden fenntartható város alapfeladata, hogy a felsoroltakból legalább valamely területet fejlessze. Természetesen érvényes az a folyamat is, hogy egy okos város okosítja magát, vagyis bizonyos fejlesztések kihatással lesznek más témakörökre.