Ő is kihalófélben levő háziszárnyas: ritkán költ, s akkor is moralizál. A csend városának csendes lakója a csendes Tisza partján. Hétpróbás kritikusok akarták rávenni az írásra, de ő többször is úgy határozott, hogy inkább védelmébe veszi a bukásra ítélt művésztársadalmat, mintsem hogy maga kerüljön a sittre. Versei kételyek szülöttei, ügyei viszont nyert ügyek. Érzékeny lelkialkat, melyet kivételes testi adottságokkal ügyesen titkol. Néha zavarja, hogy összekeverik a másik Konczcal, ám megnyugszik, amikor arra gondol, hogy színészkedni nem tud, így más sem lehet belőle. Rendezni meg inkább maga szereti a világot maga körül, s ezt addig teszi, amíg valamelyik verslába alól ki nem húzzák a talajt. Ami azt illeti, jól tudja, hogy erkölcs nélkül a költő halott, s azt még jobban, hogy egyre szaporodik a temető. Ez pedig nem kimondottan tájversnek való nyersanyag. Nyilván azért is vonult alkotói magányba. Az, aki mindennap ráláthat a Majomszigetre, egyszer úgyis rádöbben, hogy a sziget kicsiny ugyan, de sokan elférnek rajta. Minek még poétákkal is szaporítani.