Patakokban folyik a könnyem. A hajam kócos. Néhány tincs az arcomra tapadt. Görcsben a gyomrom, és úgy érzem, mindjárt kiszakad a tüdőm. Remeg a lábam. Nem bírja már el a súlyom. Megkapaszkodom egy faágban, és próbálok mélyen lélegezni. Próbálom nyugtatni magam. De a sírás győz. Feladom, és a földre rogyok.
A nap már lebukott a horizont alá. Egyre hidegebb és hidegebb van. Az erdő óriási fái egészen az égig nyúlnak. Leveleikben alig van élet, némelyik már le is hullajtotta őket. Megszabadult a terhétől. Senki sincs itt, csak az állatok halk nesze emlékeztet arra, hogy nem szűnt meg létezni a világ körülöttem. Pedig néha pont erre vágynék.
Fázom. Remeg a kezem. Összedörzsölöm, hátha a súrlódás hatására felmelegszik egy kicsit. Nem járok sikerrel. A könnyem még mindig áztatja az arcom. Államról a földre csöppen. Egész szép kis tócsa keletkezett belőle. Tekintetem a tócsáról az előttem elterülő útra irányul, amely épp kettéválni készül.
Nem tudom, merre menjek. A jobb oldali csalogat. Madárcsicsergés hallatszik afelől. Szép virágokat látok arra. De rettegek attól, hogy mindez hamis. Hogy mindez egyszer eltűnik. Ki kövezte ki ezt az utat? És mi van, ha csak arra vár, hogy elbízzam magam, és lecsaphasson rám? Nem. Nem bízom senkiben. Többé nem. Eddig nyitott könyv volt az életem. Nem is könyv. Inkább füzet. És bárkinek megengedtem, hogy írjon bele. Ebből elég! Most szépen lelakatolom magam, eldugom a kulcsot, és inkább a tövisekkel teli utat választom. Megküzdök a jóért. Én akarom megírni a történetem. Csak én formálhatom az életem. Senki más.
És én úgy érzem, hogy csak egy fájdalmas és rögös út vezethet szép célhoz.
Rálépek a bal oldali ösvényre. Tövis szúródik a lábamba. Már nem sírok. Magabiztosnak, erősnek érzem magam. Senki és semmi sem állhat az utamba.
Nem sok időbe telt, hogy teljesen biztos legyek abban, jól döntöttem. Kiáltások ütik meg a fülem. Sírást, jajveszékelést hallok. És vajon merről? Pontosan. Jobbról.
Mosolyra húzódik a szám. Tudom, hogy jó úton járok, hisz látom az ösvény végén bimbózó napraforgót.