Így vagy tökéletes – magyar romantikus film, 2021, 105 perc, rendezte Varsics Péter.
Jules Verne 21. századi magyar alteregója, azaz a töpörtyűszakértő Verne Gyula ismeretséget köt a külvárosi Paula Coelhóval – foglalhatnánk össze dióhéjban, némi malíciával a Varsics Péter rendezésében készült, Így vagy tökéletes című romantikus film történetét. A malícia a film forgatókönyvírójának, Csurgó Csabának sajátos humorát idézi, ugyanis e frappáns irodalmi utalások: a vernei és a coelhói is tőle származnak – a főszereplőkre vonatkoztatja őket. A két főhős persze fanyalogva fogadja egymás szájából e párhuzamokat, hiszen mindketten rendkívül komolyan gondolják a nagybetűs Írást, még ha irodalmi ténykedésük nem is több (módosított Esterházy-parafrázissal élve) az irodalmi vizeken való kalózkodásnál.
A történet női főszereplője, a Béres Márta által alakított Tordai Kata az Így vagy tökéletes című önsegítő könyv ünnepelt szerzője, aki eredeti szakmáját, a nővérmunkát hátrahagyva a társadalom lelki gyógyításának szándékával spirituális kötetek írásának szentelné az életét; a férfi főhős, a Fekete Ernő által megformázott Somos András pedig egy reklámügynökség kreatívigazgatója, aki a munkahelyi taposómalomban való törtetés helyett „komoly” íróként szeretne érvényesülni. E vágyáról nem tesz le, annak ellenére sem, hogy első regénye megbukott, és a kiadója kihátrálni látszik a további együttműködésből. Somos készülő második könyve sem tűnik bizalomgerjesztőbbnek az elsőnél, penetráns voltát igazolják a belőle készült, a történet során időnként felbukkanó filmbetétek, amelyek e mozi mélypontjaiként jócskán próbára teszik a néző türelmét. Érzékeltetik, hogy Somos András valóban jobban tenné, ha írás helyett továbbra is töpörtyűt kozmetikázna eladhatóvá egy-egy fogyasztóbarát reklámfilmhez. A kiégett reklámszakember ráadásul irodalmi sznob, lenéz mindent, ami nem szépirodalom, így megveti az új spirituális bestsellert, az Így vagy tökéletest, és a könyv szerzőjét is. „Külvárosi Paula Coelhónak” titulálja a nőt, utalva rá, hogy szerinte Kata csak egy sokadrangú Coelho-epigon, aki képtelen eredetit alkotni. Ráadásul nemcsak a nő munkáját és világszemléletét becsüli le, hanem a könyveit kedvelő olvasók értékítéletét is – rettenetesen bántja, hogy nem az ő kötetéért rajonganak.
Kitűnő alapkonfliktust tett meg közös filmjük kiindulópontjává a Varsics–Csurgó alkotópáros, hiszen a sikeres lektűrszerző és a sikertelen szépíró találkozása számtalan tréfás szituáció forrása, különösen azt követően, hogy kibontakozik a bonyodalom. Egy közös fotó kapcsán ugyanis elterjed a hír a médiában, hogy Kata és András járnak, a kreatív reklámszakembernek pedig támad egy ötlete, miszerint a kettejük viszonyára való rájátszással nőhetne az ő népszerűsége is, ami fellendítené előző könyve forgalmát és sikerre segíthetné készülő, új kötetét. A terv kivitelezése természetesen nem olyan egyszerű, mint ahogy első pillantásra tűnhet, hiszen a többi között egy „joghurtban utazó” bizniszmen (Thuróczy Szabolcs), egy nagyszájú kolléga (Lengyel Tamás), egy megcsömörlött műkritikus (Hegedűs D. Géza), egy csélcsap reklámszépség (Trokán Nóra) és egy dörzsölt kiadóvezető (Ónodi Eszter) is belekeveredik az ügybe. Az illusztris névsor és a filmbéli alakítások alapján egyaránt leszögezhető, hogy a rendező kitűnő színészeket játszat a legkisebb szerepben is. Bár a mellékszereplők karakterei csupán néhány vonással megrajzoltak, mégis emlékezetesek, működnek anélkül, hogy karikatúrává válnának. Csoknyai műkritikus szerepében Hegedűs D. Géza egyenesen remekel, a rendelkezésére álló pár percben új élettel tölti meg a végkifejlet előtt kissé megdöccent cselekményt, más irányba viszi el a giccses lezárás felé sodródó filmet.
A főszerepeket alakító színészek kiválasztása szintén telitalálat, hiszen Somos András morózus karakterének megjelenítése Fekete Ernőnek testhezálló feladat, aki a komikus és a drámaibb szituációkban is hitelesen helytáll. Hús-vér figura, akinek segítségével betekintést nyerünk a kényszerpályán mozgó reklámszakemberek lehangoló világába. „Nem író vagy?” – kérdezik tőle. „Író is” – vágja rá kényszeredetten, s ő maga is érzi, hogy pusztán az írás révén aligha szerez hírnevet, noha a fantáziája meglenne a történetszövéshez, akárcsak szűk két évszázada a modern tudományos-fantasztikus irodalom nagy öregjének, Verne Gyulának, akit képzelete egészen a Holdig utaztatott. Somos írói tehetsége azonban jóval szerényebb, mint a neves francia elbeszélőé volt, így számára csak annak reménye marad, hogy a social media és marketing látszatvilágának köszönhetően az általa lenézett olvasóközönség mégiscsak felfigyel silány irományára. Korunk irodalomfogyasztása egyébként sem érték-, hanem reklámorientált – sugallja a film, hiszen leginkább azok a könyvek kelendők, amelyekre vagy amelyek szerzőjére ráirányul a közfigyelem. Csoknyai műbírálataiban erre ki is tér, de a kritikus hangja elveszik a reklámok hangzavarában.
A Béres Márta által remekül megformált Tordai Kata éppen ennek a sztárcsináló reklámdömpingnek a haszonélvezője, hiszen bár ezoterikus könyve irodalmi értelemben aligha jobb Somos könyveinél – az életunt kritikus legalábbis rendkívül becsmérlő jelzőkkel illeti –, mégis olvasott, népszerű. Ahogyan maga a szerző személye is közkedvelt, hiszen sokaknak szimpatikus a minden pillanatot tökéletesnek beállító exnővérke, aki végigmosolyogja, végigkáromkodja és végigfüvezi a filmet. Egy kritikus szerint Tordai Kata figurája a szomszéd lány és a nagyvilági díva keveréke, s nézőként csak egyet tudunk érteni e megállapítással. Béres Márta megnyerő alakítást nyújt, minden pillantásával, szemöldökrándításával, fintorával játszik, színészi eszköztára szinte kimeríthetetlen. Ugyanaz a profizmus jellemzi, amelyet a színpadon már megszokhattunk tőle, filmbéli karaktere sokrétű, visszafogott és mókás. Remekül illik a film sajátos humorához, hiszen a romantikus komédia és a dramedy ötvözéséből építkező Így vagy tökéletes nagy erőssége (a színészi alakítások mellett) a merész humora. Rengeteg helyzetkomikum és vitriolos párbeszéd követi egymást, Csurgó Csaba forgatókönyvíró (aki a Megdönteni Hajnal Tímeát című filmet, valamint A tanár és az Apatigris című sorozatokat is jegyzi) egyre rutinosabban mozog ezen a humorral megágyazott terepen. Láthatólag igyekszik eltávolodni a hollywoodi kliséktől, és olyan karaktereket, helyszíneket és szituációkat jelenít meg, amelyek felismerhetően magyarok, mégsem provinciális hangulatúak. Mindehhez szikár és lényegre törő cselekményszövés társul, valamint ügyes feldolgozása a drámai alaphelyzeteknek. A drámai vonatkozások ugyanis inkább csak érintőlegesen merülnek fel az elvált szülők mindennapjai, a rákos betegséggel való szembenézés, az öngyilkosság, a szexuális zaklatás betétmotívumszerű megjelenésével. A műfaj szokásos dramaturgiai elemei társulnak hozzájuk, olyan kötelező fordulatok, mint a szerelem, az árulás, a cselszövés és a megbánás. Ennyi mindent nyilvánvalóan nem dolgozhat fel behatóbban egy bő másfél órás alkotás, így több felvetett és ki nem bontott téma sorjázik benne, körítéseként Kata és András bimbózó kapcsolatának. Tipikus első filmes vonás ez a tematikai sokféleség, amelynek következtében nem kapunk elegendő információt a főhősökről, nem ismerhetjük meg őket annyira, hogy együtt érezhessünk velük. Csupán elszórakozunk rajtuk, meg néha talán önmagunkon is, hiszen e figurák a sematikus műfaji kliséket valós emberi helyzetté alakítják, miközben mindannyiunk számára ismerős szituációkba keverednek. Mindezek tükrében megállapítható, hogy az Így vagy tökéletes üde színfolt a magyar vígjátékok sorában, apróbb hibái ellenére is nagyon szerethető alkotás.