Egyedül ülök a mocskos, hideg csempén egy omladozó épületben. A hátamat nekitámasztom az omladozó vakolatú falnak, és várom, hogy bekövetkezzen, aminek be kell következnie. Csend van. A lámpák vibrálnak, némelyik már nem is ég. A levegő dohos és párás. Nyomasztó. Tőlem nem messze egy ajtó, oda kell majd bemennem. Ott fog minden megtörténni. A helyiségben ezen az ajtón kívül még egy ajtó van, ablak nincs. Azon az ajtón jöttem be. Beléptem ide, ahol minden véget fog érni.
A mellettem lévő ajtón kilép a fehér köpenyes. Rám néz, és bólint, hogy mehetek. A gyomrom görcsbe rándul. Még meghátrálhatok, de nem teszem. Tudom, hogy ezek után már jobb lesz. Megszabadulok a sok szenvedéstől és kíntól.
Az ajtó mögötti helyiség szűk és hideg. Az ajtóval szemben van egy kis ablak, amelyen át látni a borús égboltot. Az ablak előtt egy rozoga faszék, oda kell leülnöm. A fehér köpenyes a szék melletti kis asztalnál áll, amely tele van számomra ismeretlen fémtárgyakkal. Leülök a székre, és várok. A falak fehérek, itt-ott penészesek. Becsukom a szemem. Megpróbálok minél kevesebbszer levegőt venni, mert a nyitott ablak ellenére is büdös van. Hallom, hogy a köpenyes közelebb lép. Kinyitom a szemem. Hátratett kézzel áll előttem, és nála van az eszköz. Tudom. Az jelenti számomra a véget és a kegyelmet.
Becsukom a szemem, nagy levegőt veszek, és várom, hogy kezdődjön. A fémeszköz hozzáér a fülemhez. Az elsülés előtti néhány pillanatban elkezdek pánikolni. Hallom a kattanást. Éles fájdalmat érzek a fejemben, sípol a fülem. Érzem, ahogy a meleg, ragacsos, gennyes anyag végigfolyik a nyakamon. Lassan enyhül a fájdalom. Megnyugszom. Minden rendben van. Felnézek a fehér köpenyesre. Bólint, hogy befejezte. Felkelek és kisétálok.
Kifelé menet alaposabban megnézem az épület belsejét. Nem értem, hogy lehet ilyen állapotban egy közegészségügyi intézmény. Az emberben olyan érzést kelt egy sima fülmosás, mintha kivégzésre menne. De már jobban vagyok. A fülem kevésbé fáj, és már jobban is hallok. Kilépek az ajtón a nagyvilágba, abba a világba, amely nem néz ki annyira mocskosnak, mint az épület, ahonnan az imént kiléptem. Mégis az. Sőt sokkal mocskosabb.