A betiltott Magyar Párt egykori vezetőinek találkozója 1935-ben
A délvidéki magyarok első érdekvédelmi szervezete, a Magyar Párt 1922. szeptember 17-én alakult meg Zentán. Igen mozgalmas és figyelemre méltó utat járt be, amelyben találkozhatunk súlyos választási vereségekkel és kiemelkedő sikerekkel egyaránt, valamint párton belüli vitákkal, amelyeknek az volt a tétjük, hogy a Magyar Párt önállóan vagy szláv pártokkal együttműködve tevékenykedik-e tovább. Eközben pedig a szervezet kezdeményezői, szervezői, alapítói, tagjai olyan kiemelkedő munkát végeztek, amelynek köszönhetően megszületett a délvidéki magyarság első programja, és a délvidéki magyarok először jutottak képviselethez a délszláv állam döntéshozó szerveiben. A párt azonban csak valamivel több, mint hat évig állt fenn, ugyanis a királyi diktatúra bevezetésekor, 1929 januárjában a szervezet működését betiltották.
A Magyar Párt politikusai a királyi diktatúra éveiben passzivitásba vonultak. A hatalom ugyanis nem tette volna számukra lehetővé a magyarság érdekvédelmét, pusztán a fennálló rendszer feltétel nélküli szolgálatát és a magyar szavazatok biztosítását a kormánypárt számára. E dicstelen szerepet a délvidéki magyar politikusok közül egyedül dr. Szántó Gábor szabadkai orvos vállalta, akit ezért az egykori Magyar Párt köreiben és Magyarországon is árulónak tekintettek. 1934. október 9-én aztán I. Sándor jugoszláv király Marseille-ben merénylet áldozatává vált. Hónapokkal a király halála után a diktatúra engedni kezdett szorításából. Ennek eredményeképp 1935. szeptember 28-án a betiltott Magyar Párt egykori vezetői nagygyűlést tarthattak, méghozzá a megalakulásuk valamikori színhelyén, Zentán. Jelen írásunkban ezt a gyűlést és az ahhoz vezető utat elevenítjük fel.
Puhuló királyi diktatúra
Az I. Sándor ellen elkövetett merénylet ügyében 1934. december 7-én Genfben népszövetségi vizsgálat kezdődött, amelyben Magyarország érintettségét vizsgálták. A jugoszláv hatóságok a vizsgálat megkezdése előtt pár nappal, december 5-én elkezdték tömegesen kiutasítani a délvidéki magyarokat az országból, többségüket vonaton Szegedre küldték. A kitoloncolások során mintegy 3000 délvidéki magyart utasítottak ki. Az üldözéssel azonban a jugoszláv kormány igen kedvezőtlen külpolitikai helyzetbe sodorta magát, így a hatóságok öt nap után, december 10-én beszüntették a tömeges kiutasításokat.
Csuka János A délvidéki magyarság történet 1918–1941 című könyvében a Genfben meghozott ítélettel hozza összefüggésbe a királyi diktatúra enyhülésének kezdetét. A jugoszláviai magyarság helyzete is, a kiutasításokkal elért mélypont után, ekkor kezdett valamelyest javulni.
„Magyarországot a Népszövetség előtt Eckhard Tibor képviselte és a Népszövetség december 14-én hozta meg a döntést, amelyben elítélte a merényletet és felhívta a magyar kormányt, hogy a mulasztásokért felelősségre vonható hatóságokkal szemben járjon el. A szerbek ezzel a döntéssel egyáltalán nem voltak megelégedve és a belgrádi kormánynak most a sajtót arra kellett kényszeríteni, hogy elragadtatott cikkekben szóljon a genfi döntésről, amelyről a sajtónak meg kellett állapítani, hogy Jugoszlávia elvi álláspontjának teljes győzelmét jelenti. Ezzel azután le is zárult az a terrorhadjárat, amelyet a jugoszláviai magyarság ellen kezdtek, mert nem volt már célja a magyar kisebbség további zaklatása. December 22-én Pavle régensherceg, aki a diktatúra kalandos külpolitikájától visszariadt, megkezdte a diktatúra likvidálását és Jevtics külügyminisztert bízta meg a kormányalakítással. Ugyancsak december 22-én közölte a hivatalos lap a régenstanács első kegyelmi ténykedését, amellyel dr. Macsek Vlatko 1932-ben kimondott háromévi fegyházbüntetésének hátralévő részét elengedte.
Macsek Vlatko rögtön a horvát parasztpárt élére állott és érintkezést keresett azokkal a pártokkal, amelyek a parlamentáris rendszer helyreállítását kívánták” – olvashatjuk Csuka János könyvében.
- február 6-án aztán kiírták a parlamenti választást, amelyet május 5-én tartottak meg. A Magyar Párt egykori vezetői ugyan a választáson nem indultak el, de a kampány során a politikusok hosszú passzivitás után ismét a magyarság érdekvédőiként léphettek fel. Erről Csuka János a következőket írja könyvében:
„A választások előtt a kormány szinte tradíciószerűen megint megkísérelte a megegyezést a régi Magyar Párttal. Vászovics Milojko dunai bán a választások előestéjén fogadta dr. Sántha Györgyöt [a Magyar Párt egykori elnöke], dr. Strelitzky Dénest és dr. Deák Leót. A fogadás előtt a régi Magyar Párt vezető emberei értekezletet tartottak Újvidéken, ahol megállapították, hogy a magyarság hajlandó a kormány támogatására abban az esetben, ha megfelelő garanciákat kap a magyar követelések teljesítésére, és azonnal a magyarság számarányának megfelelő jelöléseket. A bán azonban csak egy mandátumot kínált, amit nem fogadtak el és így továbbra is passzivitásban maradtak. A felajánlott egy mandátumra akadt jelentkező dr. Szántó Gábor személyében, aki minden feltétel nélkül vállalta továbbra is azt a szerepet, amelyet a belgrádi diktatórikus kormány már kiosztott rá. Mindössze annyi történt, hogy Szántó Gábor a zentai kerületből átment a topolyai kerületbe és a topolyai magyaroknak kellett őt megválasztaniok. A zentai, szinte tiszta magyar választókerület képviselője dr. Vukánovics Szrpko belgrádi orvos lett, Jevtics miniszterelnök sógora, aki egy szót sem tudott magyarul és a választási hadjárat alatt kétszer látogatta meg választókerületét, a választások után egyszer sem.”
A választás után felálló, Milan Stojadinović vezette kormány igyekezett további engedményeket tenni a jugoszláviai magyarság számára. Így a Magyar Párt egykori vezetői a választás megtartása után tovább folytathatták politikai tevékenységüket, sőt arra is lehetőséget kaptak, hogy egy nagygyűlésen egyeztessenek a további teendőkről.
„Megalakul a Magyar Párt”
A szociáldemokraták napilapja, a Népszava 1935. szeptember 24-ei száma a következő rövidhírt közölte:
„(Újvidék, szeptember 23.) A volt jugoszláviai magyar párt egykori vezetői engedélyt kaptak arra, hogy Zentára értekezletre hívják a volt pártvezetőséget. Az értekezlet egyhangúlag megbízta az egybehívókat, hogy kezdjék meg a szükséges tárgyalásokat.”
A Magyar Párt egykori vezetői aztán valóban megtartották a zentai értekezletet. Erről a Marosvidék című napilap szeptember 29-ei számában olvashatunk részletes jelentést. Az írás címében kiemelték, hogy a zentai találkozó volt a jugoszláviai magyarság első nagygyűlése a diktatúra bevezetése óta.
„Szabadkáról jelentik: Jugoszláviában 1929. január 6-án kiáltották ki a diktatúrát, amelynek következtében beszüntették az egyes pártok működését. A Magyar Párt is erre a sorsra jutott és hosszú időn keresztül nem gyűlhetett össze a magyarság, hogy bajait, sérelmeit megtárgyalja. Ez az állapot hat éven keresztül így tartott, míg a különféle körülmények hatása alatt a jelenlegi kormány enyhített az intézkedések szigorán. Ennek következtében a magyarság végre tegnap – hat év után – gyűlésre jöhetett össze. Zentán tartották meg a magyarság első nagyszabású gyűlését, amelyen több ezer magyar jelent meg Bácska, Bánát és Muraköz vidékeiről. A magyarság vezérei, dr. Várady Imre, dr. Streliczky Dénes és dr. Deák Leó szólaltak fel a nagygyűlésen. Kifejtették a szónokok, hogy a kormány a magyarság sorsának javítására tett ígéreteit nem váltotta be és a magyarságot ismételten becsapta. Nem szabad gerinctelennek lennünk – mondották a szónokok – és nem szabad szolgai módon felajánlani szolgálatainkat a kormánynak. Tárgyalni kell ugyan a kormánnyal, de senkinek sincs joga, hogy bármilyen irányban lekösse a magyarságot.
A gyűlésen dr. Deák kijelentette, hogy az eddig közölt pártprogramok egyike sincs tekintettel a magyarságra. Egy párt sem védi a magyarság érdekeit, éppen ezért szükségesnek látja, hogy újból életre hívják a Magyar Pártot. Reméli, hogy ennek nem lesz akadálya és ezt a nagygyűlést úgy tekinti, mint a Magyar Párt újjászületését.
A megjelentek elhatározták, hogy a magyarság ismét belekapcsolódik a politikai életbe. Reményt nyújt rá több körülmény; hogy ez a mozgalom eredményes lesz, mert bizonyos enyhülést lehet tapasztalni a hatalom részéről a kisebbségek irányában. Erre vall az is, hogy váratlan rendelettel felfüggesztették a köztisztviselők nyelvvizsgájáról szóló rendelkezést és azokat a tisztviselőket, akiket nyelvvizsgára rendelték, meghagyják állásaikban” – írták a Marosvidék hasábjain.
A Temesvári Hírlap október 1-jei száma Megalakult a Magyar Párt Jugoszláviában címmel szintén beszámolt a nagygyűlésről. Tegyük hozzá, a cím túlzó, hiszen Zentán nem történt pártalapítás, csupán az egykori párttagok gyűltek össze egy értekezletre. A Temesvári Hírlap beszámolója hasonlatos a Marosvidék tudósításához. A különbség csak annyi, hogy míg utóbbi dr. Deák Leó beszédét emelte ki, addig előbbi dr. Várady Imréét.
„Szabadkáról jelentik: A jugoszláviai magyarságnak nagy ünnepe volt tegnap. 1929. január 6-ika, a diktatúra kikiáltása óta tegnap nyílt alkalma elsőizben, hogy gyűlést tarthasson és ezen életjelet adhasson magáról, elmondhassa fájdalmait és felsorolhassa kívánságait. A nagygyűlést, amely kiinduló pontja lesz a Jugoszláviai Magyar Párt megalakítására induló szervezkedésnek, Zentán tartották meg több ezer résztvevő előtt. Jelen voltak Bácska, Bánság és a Muraköz magyarjai, hogy meghallgassák a magyarság vezetőinek: Várady Imre dr.-nak, Streliczky Dénes dr.-nak és Deák Leó dr.-nak a beszédeit.
A gyűlés szónokai hangoztatták, hogy az elmúlt évek alatt igen sok kecsegtető kormányígéret hangzott el a kisebbetek felé, azonban ezeket nem váltották be.
– Nem szabad gerinctelenül felajánlkozni a kormány szolgálatára – mondotta Várady dr. – Tárgyalnunk kell, de senkinek sincs joga lekötni a magyarságot a kormány jármához. Szomorúan tapasztaltuk, hogy egyetlen kormány sincs tekintettel a kisebbségekre, mindig rólunk és nélkülünk intézkednek. Éppen ezért itt van az ideje annak, hogy az egész ország területén meginduljon a munka a Magyar Párt megteremtése érdekében.
A megjelentek nagy lelkesedéssel tették magukévá az eszmét és elhatározták a szervezés beindítását. Általában Jugoszláviában az utóbbi időben a belpolitikai élet, a többség és a kisebbségek közötti viszony bizonyos enyhülése mutatkozik. Váratlan rendelettel felfüggesztették a köztisztviselők nyelvvizsgáit is. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis megkezdték ezeket a vizsgákat, azokon több köztisztviselő el is bukott, a most kiadott rendelet értelmében az összes köztisztviselők tovább is megmaradhatnak helyükön” – számolt be a zentai nagygyűlésről a Temesvári Hírlap.
A nagygyűlésen nem alakult újjá a Magyar Párt, és új szervezet sem jött létre, mégis a jugoszláviai magyarság történetében fontos esemény ez a találkozó, mert az elkövetkező időszakban a Magyar Párt egykori vezetői a Zentán elhangzott elvekkel összhangban kezdtek el a jugoszláviai magyarság érdekében tárgyalásokat folytatni a hatalom képviselőivel.