Az 1931-es jugoszláviai egypárti választás a szabadkai Napló beszámolóinak tükrében
I. Sándor jugoszláv király nyugati szövetségeseinek nyomására, valamint hogy a diktatúra helyzetét megszilárdítsa, 1931. szeptember 3-án új alkotmányt bocsátott ki. Ez volt az úgynevezett oktrojált alkotmány, amely megteremtette a feltételeket a parlamenti választás megtartására. A november 8-án megrendezett választás azonban nem volt sem szabad, sem demokratikus: titkos helyett nyílt szavazás. Ezenfelül a megmérettetésen csupán egyetlen párt, a kormányzó Jugoszláv Radikális Paraszt-Demokrata Párt indulhatott el. E párt színeiben volt jelölt dr. Szántó Gábor szabadkai orvos is, akinek a diktatúrában az volt a feladata, hogy demonstrálja a magyarok állam iránti hűségét, valamint hogy a magyarokat beterelje az új párt zászlaja alá.
A szabadkai magyar napilapok – különösen a Bácsmegyei Napló és a Hírlap – a diktatúrát megelőző években, amikor többpárti választásokat tartottak, azokat élénk figyelemmel kísérték, különösen az 1925-öset és az 1927-eset, amelyen a Magyar Párt jelöltjei is megmérettették magukat. A napilapok hónapokon keresztül kísérték a nagyobb pártok kampányrendezvényeit, korteshadjáratait. Külön figyelmet szenteltek a szabadkai eseményeknek.
Emellett számos publicisztika, elemzés, véleménycikk is született neves újságírók és magyar politikusok tollából, a választások mélyebb összefüggéseit magyarázva a délvidéki magyarság szemszögéből. A királyi diktatúra és az egypártrendszer azonban nem tette lehetővé, hogy 1931-ben is ilyen színes sajtóbeszámolók szülessenek. A szabadkai Napló (a korábbi Bácsmegyei Napló) korabeli lapszámait megvizsgálva megállapítható, hogy a napilap pusztán a legfontosabb tudnivalókról számolt be, valamint egy-két visszafogott vezércikkel kommentálta az eseményeket. Ebbe nyújtunk betekintést a korabeli lapszámok segítségével.
VÁLASZT JUGOSZLÁVIA NÉPE
A Napló 1931. szeptember 12-ei rendkívüli kiadása adta hírül, hogy megjelent a választójogról szóló törvény. E szerint az ország szavazópolgárainak összesen 305 képviselőt kellett megválasztania, méghozzá közvetlen, nyílt szavazáson. A Dunai bánságban 51 mandátum sorsa dőlt el. Ezzel a Jugoszláv Királyságban elkezdődött a parlamenti választásra való felkészülés. A Napló lapszámait áttekintve azonban ritkán olvashatunk beszámolókat a korteshadjáratokról, kampányeseményekről. A szabadkai napilap oldalain ehelyett inkább a Matuska Szilveszter peréről szóló tudósításokat és beszámolókat vagy éppen a japánok Mandzsúria ellen folytatott hadjáratáról szóló híreket lehetett olvasni.
A parlamenti választásra november 8-án, vasárnap került sor. Az aznapi Napló a címlapján egy Választunk című vezércikkel jelent meg, amelyben az esemény fontosságára hívták fel a figyelmet.
„A vasárnapi választás a jugoszláv nép egységes voltát veszi kiindulási alapul s ennek az egységnek a jelében zajlik le. Nyelvi, vallási, történelmi, szociális, ethnikai és felfogásbeli különbségek lehetnek és vannak a jugoszláv nép egyes tagjai között, a nép azonban egységes és oszthatatlan, mint az egyes családok is azok, még akkor is, ha hajlamosak, foglalkozás, nevelés, az életmód és a munka különbözősége elkülöníti is a család tagjait. A megválasztandó képviselők ennek az egységes népnek mintegy megszemélyesítői, akaratának végrehajtói, a nép megbízásából és a nép nevében gyakorolják majd képviselői jogaikat.
Ez a tézis megáll, noha a modern képviseleti rendszer nem is ismeri az utasításokat, ha a képviselő nem a választóinak, hanem saját lelkiismeretének – s uj alkotmányunk értelmében – a pártjának felelős, mert akkor is éreznie kell a közmegbízást és a közbizalom felemelő erejét, tudnia kell, hogy szavazóinak és polgártársainak tartozik azzal, hogy a közérdeket a legjobb tudásával szolgálja és a legjobb meggyőződése szerint igyekezzék érvényre emelni” – olvasható a vezércikkben, amely arra is rávilágít, hogy itt egypárti választásról van szó.
A november 9-ei Napló többoldalas beszámolóban tudósította olvasóit az eseményekről. Ezen írások képet adnak arról, hogyan is zajlott a voksolás az országban és annak magyarlakta településein.
„Szuboticán a kora délelőtti órákban folyt a leghevesebb küzdelem a szavazatokért. A választóhelyiségek környékén állandóan nagy embercsoport és egész autópark táborozott. A három jelölt a város centrumában állította fel pártirodáját, amelynek környékén reggeltől estig nagy tömegek hömpölyögtek, lesve a híreket. Amint egy-egy plakát megjelent a párthelyiség üvegkirakatában, azonnal nagy csoport verődött össze. A déli órákban érte el tetőfokát az izgalom: autók cikáztak az uccákon tömve szavazókkal. Egyik jelölt ötven taxiautót és hatvan bérkocsit állított be a küzdelembe” – olvashatjuk a Napló szabadkai tudósításában.
A másnapi, november 10-ei Napló közölte a részletes eredményeket. E szerint Szabadkán 18 416-an járultak az urnák elé. A lapban kiemelték, hogy a délszláv állam fennállása óta most szavaztak legtöbben Szabadkán. Hozzátették, hogy az 1923-as parlamenti választáson 11 565-en, az 1925-ösön 11 031-en, az 1927-esen pedig 17 139-en. A szabadkai–topolyai választókerületben egyébként dr. Mirko Ivković Ivandekić, Szabadka korábbi polgármestere (1923) szerzett mandátumot. Összesen 28 496-an adták le szavazatukat, ebből Ivandekić 11 663-at, dr. Anrija Pletikosić 11 015, Milan Markusev pedig 5818 szavazatot kapott. A napilap november 11-ei számában az országos eredményeket is közölték. Alcímben külön kiemelték, hogy az ország majdnem minden kerületében többen szavaztak, mint legutóbb, 1927-ben. A december 7-én összeülő parlamentnek Petar Živković miniszterelnökkel, az egyetlen benyújtott és elfogadott országos lista vezetőjével együtt 306 képviselője lett, 302 járási és 3 belgrádi. A beszámoló szerint a királyságban a választópolgárok 67,7 százaléka járult az urnák elé. Ez valamennyivel elmaradt az 1927-es, a diktatúra bevezetése előtti utolsó többpárti választás részvételi arányától, akkor ugyanis 68,9 százalék adta le szavazatát.
AZ ÚJ KÉPVISELŐK
Az 1931-es választás egyetlen magyar képviselőjelöltje, dr. Szántó Gábor a Zentai járásban küzdött meg a parlamenti helyért, és szerzett mandátumot. A november 10-ei Napló a következőképpen számolt be erről:
„Szentán, a szentai járásban és Kanizsán is nagy lelkesedéssel és nagy tömegben vett részt a polgárság a szavazásban. Molgunarasról, amely harminchat kilométernyire van a szavazási centrumtól, Moltól, vasárnap hetven kocsin, zeneszóval vonultak be a gazdálkodók Mol községbe, hogy leadják szavazatukat Szántó Gáborra. A szentai járásban összesen 18.383 szavazatot adtak le a jelöltre és így dr. Szántó Gábor, noha ellenjelöltje neki sem volt, kapta a Dunabánságban a szombori jelölt után a legtöbb szavazatot. Este hat óra után, amikor a szavazás eredménye ismeretessé vált, óriási tömeg verődött össze a szentai városháza előtt és ünnepelte a listavezető Zsivkovics Petár miniszterelnököt és dr. Szántó Gábort, a járás magyar képviselőjét. Fél nyolckor még mindig szólt a zene és hömpölygött a tömeg a városháza körül, ahol elsőnek Vujucs Száva tekintélyes földbirtokos üdvözölte hosszabb beszédben dr. Szántó Gábort, akit biztosított a járás összpolgárságának bizalmáról és arra kérték az uj képviselőt, tevékenysége sok szerencsét hozzon a hazára és a járás minden polgárára.
Ezután a dobrovoljac egyesület elnöke üdvözölte dr. Szántó Gábort:
– Ismerjük az ön becsületes törekvéseit, és teljes bizalommal vagyunk ön iránt. Kérjük, hogy továbbra is fáradhatatlanul dolgozzék a nép és az ország érdekében. Biztosítom önt bizalmunkról és támogatásunkról” – írta a napilap.
Dr. Keceli-Mészáros Ferenc üdvözlőbeszédében arra kérte az új képviselőt, hogy „viselje szívén a magyar kisebbség ügyeit”. A zsidóság nevében dr. Víg Károly ügyvéd köszöntötte a képviselőt. Az üdvözlőbeszédek után a városháza balkonjáról dr. Szántó Gábor szólt a tömeghez, elsőként megköszönte a szerbeknek, a dobrovoljacoknak és a telepeseknek a bizalmat, és biztosította őket, „hogy testvériesen együtt dolgozik velük a haza érdekében a nép üdvéért”. Ezután a magyar választópolgárokhoz is szólt.
„– Egymásra találtunk, félretéve a pártérdekeket, és a mai fényes győzelem lehetővé teszi, hogy bebizonyítsam, hogy a magyarság hű királyához és jugoszláv hazájához és részt akar venni az alkotó munkában, mert csak így szépítheti meg jövőjét – mondotta Szántó Gábor, aki ezután ünnepélyes ígéretet tett, hogy minden erejével, minden lelkesedésével arra fog törekedni, hogy a nép ügyét szolgálja, és hogy békés közeledést hozzon létre különböző nemzetiségű polgártársak között a közös célért: az ország boldogsága érdekében.”
A választás után egy héttel, november 15-én a Napló címlapján Az új képviselők című vezércikkel jelent meg. Ebben az írásban meglepő őszinteséggel vázolták fel az új képviselők előtt álló nehéz feladatokat, ugyanis ebben az időben, 1931-ben a nagy világgazdasági válsággal is meg kellett küzdeni.
„Az új jugoszláv parlamentre nagy, szinte gigászi feladatok várnak. A világ gazdasági válság terhe alatt nyög. Ez a gazdasági válság a földkerekség egyetlen államát, tehát Jugoszláviát sem hagyta érintetlenül. Ma mindannyiunk legnagyobb problémája a megélhetésnek, a kenyérnek és munkaalkalmak teremtésének a problémája. Jól tudjuk, lehetetlent várni az uj parlamenttől botorság volna. Minthogy a világ gazdasági válság nem elszigetelt jelenség, a lehetetlenséggel határos azt kívánni, hogy ezt az uj jugoszláv parlament oldja meg. Annyi minden tényező együttműködésére, a győztesek és legyőzöttek közötti viszony teljes megváltozására, az emberek gondolkodásának gyökeres átalakulására, a termelési rendszerek megmásítására van szükség, hogy attól kell félni, hogy mire az emberi gondolkodás és termelés rendszere megváltozik, mire a nemzeti önzés helyébe az emberi önzetlenség lép, mint cselekedeteink mozgató rugója, – akkora már minden késő lesz.”