Az újvidéki Polgári Magyar Daloskör negyvenéves fennállásának jubileumi ünnepsége 1938-ban
Az újvidéki Polgári Magyar Daloskör alakuló közgyűlését 1896. december 27-én tartották meg, amelyen 136 tag jelent meg. A közgyűlés dr. Belohorszky János ügyvédet választotta elnöknek. A belügyminisztérium 1897. május 25-én hagyta jóvá az egyesület alapszabályát. Az új dalegyesület első fellépésére 1898. április 11-én került sor az Erzsébet Szálló dísztermében. Ezután a daloskör évről évre tevékenyebbé vált. Számos színdarabot vittek színre, valamint dalesteket tartottak. Az impériumváltás után a daloskör tagjai először 1919. január 8-án jöttek össze, majd ugyanazon hónap 27-én főkapitányi engedéllyel megtartották a közgyűlést is, de azon mindösszesen 27 tag jelent meg. Így 1920-ra az egyesület működése szinte teljesen leállt. Tagjainak jó része elköltözött, énekeseit pedig részben a Katolikus Olvasó- és Gazdakör dalárdájába, részben a Református Egyházi Dalárdába szervezték be. 1927. február 27-én aztán dr. Wágner Károly elnökletével újjászervezték a daloskört. 1935. december 22-e fontos dátuma az egyesület történetének, ugyanis ekkor adták át rendeltetésének az egyesület székházát, amelynek építési költségeit adományokból fedezték.
Az újvidéki Polgári Magyar Daloskör 1938. június 19-én ünnepelte meg negyvenéves fennállásának jubileumát. A rendezvény a délvidéki magyarság két világháború közötti történetének egyik nagy kulturális eseménye volt, amelyen szinte mindegyik délvidéki magyar dalárda és a kulturális egyesületek legtöbbje részt vett. A jubileumi ünnepséget természetesen az akkori délvidéki magyar sajtó is kiemelt figyelemmel kísérte. Jelen írásunkban a Reggeli Újság című napilap korabeli tudósításainak segítségével elevenítjük fel az akkori eseményeket.
A daloskör primadonnája
A Reggeli Újság 1938. június 15-ei száma terjedelmes írásban ismertette a Polgári Magyar Daloskör jubileumi ünnepségének műsorát, valamint beszámolt a lázas előkészületekről is.
„Már hónapok óta folyik a lázas készülődés. A Daloskör százas bizottsága élén Becskeházy Sándor jubileumi elnökkel kemény munkát végez, hiszen az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar kulturünnepségét kell megrendezni. Nem csak minden valamire való vojvodinai dalárda vesz részt az ünnepségen teljes énekkarával, hanem a magyar kulturegyesületek nagyrésze is képviselteti magát az ünnepségen, mely így a Jugoszláviai összmagyarság nagyszabású manifesztációja lesz” – olvashatjuk a napilapban.
Az esemény időpontját június 19-ére, vasárnapra tűzték ki, de már a jubileumi ünnepség előestéjére is szerveztek egy fontos rendezvényt:
„Szombaton este a Református Olvasókör nyári színpadán előadják Géczy István »Gyimesi vadvirág« cimü népszínművét. Ezzel az előadással a Daloskör sok régi noviszádi színházlátogatóban a boldog békevilág hangulatát ébreszti fel, mert a Gyimesi vadvirág volt a háboruelőtti Daloskör legnagyobb sikerű előadása. Ezt a darabot a régi Újvidéken többször is előadták, azonkívül Vrbászon is vendégszerepelt vele a Daloskör régi gárdája.”
Végül az ismertető a jubileumi ünnepség védnökeinek névsorát is közölte, amelyben nem csak délvidéki magyar közéleti személyiséget találunk:
„A nagyszabású ünnepség védnökségét a következők vállalták: Miroszavlyevics Koszta, Noviszád városelnöke, dr. Várady Imre volt nemzetgyűlési képviselő, dr. Vilt Vilmos noviszádi főorvos, dr. Nikolics Branko parlamenti képviselő és dr. Petrovics Milos, Noviszád város alelnöke.”
A Reggeli Újság a műsor közlése után a jubileumi ünnepség napjáig minden számában közölt írást a Polgári Magyar Daloskörről és a közelgő eseményről. A június 18-ai számában például riportot jelentetett meg Löffler Jusztina énekesnővel, aki a daloskör rendezvényeinek rendszeres fellépője volt.
„Kevesen tudják, hogy a noviszádi Polgári Magyar Daloskörrel együtt jubilál a háború előtti Újvidék legtöbb sikert aratott műkedvelő primadonnája, Löffler Jusztina is. Valamikor, harminc-negyven esztendővel ezelőtt Löffler Jusztina volt a város mükedvelőszinpadának állócsillaga, Újvidék csalogánya…
A Daloskörrel együtt jubilál Löffler Jusztina, mert műkedvelői elindulása pontosan egybeesik a Daloskör születésével. 1897-ben lépett fel először a Daloskör műsoros estjén és attól kezdve 12 évig a Daloskör minden előadásán szerepelt, rendszerint a főszerepekben.
Felkerestük Löffler Jusztinát, illetőleg már évtizedek óta Szűcs Mihálynét férjének a Kamenicai uccában levő füszerüzletében. Túláradó örömmel fogad bennünket, a régmúlt szép időkre való emlékezés valósággal bearanyozza arcát” – írták Löffler Jusztináról a Reggeli Újságban.
Az énekesnő a riportban felelevenítette pályájának kezdetét:
„Régi, megsárgult újságokat és leveleket, fényképeket szed elő. Mind az egykori dicsőség kedves emléke. Az első irat 1897. május 20-án kelt, dr. Belohorszky János, a Daloskör elnöke köszöni meg Löffler Jusztina kisasszonynak a Daloskör első mulatságán való fellépést…
A jubiláns emlékezik…
– Még ma is emlékszem arra az estére… Első fellépésem… Nagy lámpalázam volt, de sikerült leküzdeni… A »Hogyha száll a cserebogár« és a »Minek a szőke énnékem…« dalokat énekeltem. Nagy siker volt…
– Eleinte húzódoztam a színpadtól, féltem, hogy felsülök… De amikor az első kis szerep után láttam, hogy megy a dolog, megjött az önbizalmam. Az első kisebb szerepek után mindig csak főszerepet játszottam. És mindig telt ház előtt. A Dungyerszky-szinházban tanyáztunk, nem emlékszem, hogy csak egyszer is üres lett volna a nézőtér egy része…” – olvashatjuk a napilapban, majd lentebb Löffler Jusztina felidézi karrierjének legszebb emlékét:
„A legkedvesebb emléke az volt, amikor 1908. április elsején a Daloskör vacsorát rendezett a tiszteletére. Akkor Harsányi Elemér kir. ügyész, a Daloskör elnöke aranylirát tűzött a mellére. 1909-ben ment férjhez, azóta nem játszik. De a mükedvelőelőadásokat szorgalmasan látogatja. Régi szép idők…”
A Reggeli Újság június 19-ei, a jubileumi ünnepség napján megjelent számában egy egész oldalas írásban a Polgári Magyar Daloskör történetét ismertették. Jelen írásunk felvezető szövegét is ezen ismertető alapján írtuk.
Előadás, felvonulás és ünnepély
Ahogy a fenti műsorismertetőben is közölték, a jubileumi ünnepség első programját már 18-án este megtartották. A Reggeli Újság június 20-ai számában megjelent tudósítás szerint az előadást sok érdeklődő tekintette meg.
„Szombaton aggódva vizsgáltuk az égboltozatot: nehogy estére eső legyen, mert akkor a Daloskör nagyszabású szabadtéri előadása szűk teremfalak közé szorul… Egész napon át bizonytalan volt az idő, alkonyattájt azonban az égiek megenyhültek, sőt ugylátszik, maguk is kiváncsiak voltak az előadásra, mert az égről eltakarították a felhőket és egész éjszaka a tiszta égbolt kék mélysége tekintett a Daloskör előadására. A közönség megnyugodva ment az előadásra és 9 órakor már többezer érdeklődő ült a Református Olvasókör kertjében felállított tágas szabadtéri színpad előtt. Persze mindenki alaposan felöltözött, aminek meg is volt a haszna, mert éjfél felé már úgy látszott a lehelet párája, mint a cigarettafüst. A hidegnek az az előnye volt, hogy fokozta a nézőnek a színpadi cselekménnyel való együttérzését, mert a néző maga is a hűvös székely havasi világban érezte magát, amelyet Gorjánác Márton festőművész olyan élethűen festett a szinfalakra… Az előadás a negyvenéves öröm ünnephez méltó keretek között folyt le. Megjelent egyesületi, társadalmi és felekezeti különbség nélkül Noviszád egész magyarsága, vidékről is sokan vettek részt az előadáson, úgyhogy sok néző jutott az állóhelyre is.”
A június 19-ei történésekről a Reggeli Újság a címlapján számolt be olvasóinak. E szerint nagy szabású rendezvényre került sor Újvidéken.
„A reggeli vonatok öntik a dalosokat. Minden vonatról legalább huszharminc dalárda-sapkás fiatalember száll le, az állomáson a Daloskör kiküldöttei fogadják és vidáman megindulnak a külső Katolikus Olvasókör felé. Ott van az első állomás, ott mosakodnak és öltözködnek át. Azután átmennek a Daloskörbe és gyülekeznek. Az uccák már a reggeli órákban megtelnek dalos fiukkal és lányokkal. Az idő kedvez. Több mint 800 magyar dalos érkezett a volt Vojvodina minden részéről. A Daloskör előtt a Nikola Teszla uccában sorakoznak fel a küldöttségek. Sajnos, a dalárdák nem vonulhatnak fel az úttesteken négyes sorokban a templomhoz, ezért a gyalogjárón kell kettesével menni. Ez a felvonulás díszéből sokat elvesz, azonban a felvonulás arányait még csak növeli, mert ilymódon a dalosok serege annyira megnyúlik, hogy a menet eleje még jóformán el sem indul a Daloskörből és a menet eleje máris a belvárosi templom előtt van.”
A templomban megtartott szentmise után a Polgári Magyar Daloskör a Református Olvasókörben megtartotta díszközgyűlését. Délután és este pedig ünnepi hangversenyre került sor, amelyen valamennyi dalárda fellépett. A tudósításban külön kiemelték a szabadkai Népkör, vagyis akkori nevén a Magyar Olvasókör dalárdájának fellépését.
„Azonban műsorának terjedelmessége, kitűnő hanganyaga és elsőrendű művészi összhangja miatt mégis meg kell említeni a szuboticai Magyar Olvasókör dalárdáját, amely Fehér Ödön karnagy vezényletével felejthetetlenül szépen énekelt. A Magyar Olvasókör hatalmas dalárdáját a leheletfinomság, a remekül fegyelmezett összhang és az átlagosnál jóval nagyobb értékű hanganyag jellemezte. Fehér Ödön karnagy pompás művészi hozzáértéssel és fáradhatatlan agilitással fejlesztette a dalárdát arra az imponálóan magas színvonalra, amelyen ma áll.
Bár a szuboticai dalárda nem adta elő teljes műsorát, a János vitéz néhány felejthetetlenül szép dalával igy is extázisba hozta a közönséget. Az »Egy rózsaszál«-t, a János vitéz legszebb gyöngyét Pollák Armand énekelte egyedül Richter János zongorakiséretével. Pollák Armand remek baritonhangja valósággal elbűvölte a közönséget, amely dörgő tapsviharral köszönte meg a kiváló teljesítményt” – dicsérte a szabadkaiak fellépését az újvidéki napilap.
A hangversenyt a Polgári Magyar Daloskör fellépése zárta, majd Becskeházy Sándor, a daloskör akkori elnöke a vendégdalárdák között ezüst serlegeket osztott ki. A jubileumi ünnepséget táncmulatság zárta, amelyre a daloskör székházában került sor.