Dr. Szántó Gábor és Kiss Lajos küzdelme az elnökségért 1927-ben
Dr. Szántó Gábor (1882–1957) szabadkai orvos politikusként mélyen elkötelezett szerb- és kormánypárti programjával szerzett magának hírnevet – de azt is mondhatnánk, hogy ezzel vált hírhedtté – a két világháború közötti délvidéki magyar közélet színpadán. Az 1930-as években, a királyi diktatúra idején ő volt az egyetlen magyar képviselő a jugoszláv parlamentben, ennek során azért munkálkodott, hogy demonstrálja a magyarok állam iránti hűségét, valamint hogy a magyarokat beterelje a diktatúra pártjának, a Jugoszláv Nemzeti Pártnak (később Jugoszláv Radikális Paraszt-Demokrata Párt) zászlaja alá. Szántó politikája széles körű elutasításra talált nemzettársai körében. A politikusra a betiltott Országos Magyar Párt köreiben és Magyarországon egyaránt árulóként tekintettek. A délvidéki magyar választópolgárok pedig rendre távol maradtak a szabadkai honatya gyűléseitől, ezzel fejezve ki nemtetszésüket Szántó politikája iránt.
Hogy dr. Szántó Gábor személyét és politikáját mennyire elutasította a délvidéki magyarság, azt már 1927-ben a szabadkai Népkör tisztújító közgyűlése is megmutatta, amikor is a szabadkai politikus, Kiss Lajos ellenében, versenybe szállt a kulturális szervezet elnöki tisztjének elnyeréséért. Szántó ekkor a Szerb Radikális Párt magyar szervezetének, az úgynevezett Magyar Radikális Klubnak a vezető politikusa volt. Bár az elnöki tisztet végül sikerült megszereznie az elnökségét kísérő heves ellenállás miatt rövid időn belül kénytelen volt távozni a Népkör éléről. Jelen írásunkban a Hírlap című szabadkai napilap korabeli tudósításai segítségével mutatjuk be dr. Szántó Gábor elnökké választásának körülményeit és az azt követő eseményeket.
KÉT TÁBORRA SZAKAD A TAGSÁG
A szabadkai Népkörben 1927. február 27-én tartottak tisztújító közgyűlést. Ez az esemény azért volt különleges a Népkör történetében, mert mélyen megosztotta a kulturális szervezet tagságát. A szabadkai Hírlap február 27-ei száma részletes összefoglalót közölt az elnökválasztás előzményeiről, felvázolták a megosztottság kialakulását és legfőbb okait. Az összefoglalóból kiderül, hogy a tisztújító közgyűlésre a Népkör akkori elnökének dr. Birkáss Gyulának a lemondása miatt volt szükség, aki „betegeskedésre való hivatkozással elhárította magától az elnöki tiszt további viselését”. A lemondás után a Népkörben egyeztetések és tárgyalások sorozata kezdődött el, hogy megtalálják dr. Birkás Gyula méltó utódját.
„A Népkör több régi, tekintélyes tagja előbb bizalmas megbeszéléseken vitatta meg az elnök-kérdést, azután a tagok túlnyomó többségének bevonásával folytatott tanácskozásokon abban állapodtak meg, hogy csak olyan tekintélyes, köztiszteletben álló magyar ember lehet a Népkör elnöke, aki távol állott minden politikai párttól, mert a Népkör tisztán kulturális és társadalmi egyesület és még azt a gyanut sem szabad feltámadni engedni, hogy a Népkörnek akár a legtávolabbi kapcsolata is lehetne a politikában.
Hosszas megfontolások, előzetes tárgyalások, minden szempontok alapos mérlegelése után olyan megegyezés jött létre az elnökjelölt személyére vonatkozóan, amelyről azt kellett hinni, hogy mindenki örömmel fogja fogadni.
A Népkör régi tagjai Nojcsek Gézának, a Népkörnek örökös tiszteletbeli elnökének vezetésével Kiss Lajos szuboticai földbirtokost szemelték ki az elnöki tisztre.
Ehhez a jelöléshez lelkesedéssel csatlakoztak a Népkör gerincét alkotó magyar iparos és kereskedő társadalom és a magyar kisgazda osztály tagjai. A szuboticai magyar intelligencia pedig teljes egyetértésben csatlakozott ehhez a jelöléshez.
Kiss Lajosnak, aki minden politikától távol állott mindig, felajánlották a jelölést. Kiss Lajos, akinek megyeszerte megérdemelten nagy tekintélye és súlya van, aki magyar kulturális célokért mindig lelkesedéssel dolgozott, és áldozott, a jelölést elfogadta.
A béke, a nyugodt és szép fejlődés, az egyhangú választás ezzel biztosítottnak látszott.
Sajnos csak nagyon rövid időre. A Népkör egy csoportja már Kiss Lajos jelölése után felvetette dr. Szántó Gábor jelölésének kérdését és dr. Szántó Gábor, habár már az első napokban több oldalról figyelmeztették a pártoskodás, a korteskedés esetleges káros és szinte beláthatatlan következményeire, híveinek, pártjának kívánságára hivatkozva egy a Népkörben megtartott értekezleten erről megkérdeztetvén, kijelentette, hogy a Népkör elnökének díszes tisztjét hajlandó elfogadni. Már akkor, ezen a hetekkel ezelőtt megtartott értekezleten, amelyen a Népkör tagjainak minden csoportja képviseltetve volt, felajánlották dr. Szántó Gábornak akár az ügyvezető elnöki, akár az elnökhelyettesi tisztet. A kérdést nem sikerült békésen megoldani, dr. Szántó Gábor híveinek, pártjának akaratára hivatkozva kitért az annyira áhított egyhangú választás lehetősége elől.
Ezzel a kocka el volt vetve, a harcot tovább nem lehetett elkerülni” – olvashatjuk a Hírlap összefoglalójában.
A szabadkai napilap a két elnökjelölt támogatói csoportjának összetételét is felvázolta:
„Így a Népkörben valóban kialakult két párt, a politikától távol álló Kiss Lajos és az exponáltan politikai harcvonalban álló dr. Szántó Gábor. A Népkör régi, iparos, kereskedőkisgazda intelligenciához tartozó tagjai Kiss Lajos köré csoportosultak. Szántó Gábort sok lelkes személyes híve, pártbarátai és különösen a Népkör új tagjai követik.”
DR. SZÁNTÓ GÁBOR „PÜNKÖSDI” ELNÖKSÉGE
A tisztújító közgyűlést február 27-én tartották meg. A kezdetén ismertették az előző évi beszámolókat, majd Sóvári Zoltán felszólalásában méltatta a leköszönő elnök, dr. Birkáss Gyula érdemeit. Sóvári azt javasolta, hogy Birkásst és dr. Milkó Izidort, a Népkör kulturális bizottságának elnökét a Népkör díszelnökévé válasszák. A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután került sor az új elnök megválasztására.
„Délelőtt tizenegy órakor dr. Nagy Ödön elrendelte a szavazást és a közgyűlés a szavazatszedő bizottság elnökévé Sefcsics Lajost, tagjává dr. Békeffy Györgyöt és Molnár-Megyeri Pált választotta meg. A kör tagjai igen nagy számban vettek részt a szavazáson, amiben nagy része volt annak is, hogy a legutóbbi hetekben felvett uj tagok kivétel nélkül eljöttek leadni szavazataikat. Ilyenformán összesen ötszáznyolcvankét szavazatot adtak le, amelyből három szavazatot a szavazatszedő bizottságnak meg kellett semmisítenie.
Délután egy órakor zárták le a szavazást és a szavazatszedő bizottság rögtön megkezdte munkáját, amely egészen este félnyolcig elhúzódott, miután az egyes listákon rendkívül sok törlés volt, a Szántó-féle párt pedig kétféle nyomtatott listával is szavazott, mert egy nevet már a jelölések nyilvánosságrahozatala után utólag megváltoztattak s nem volt idejük párthíveiket tájékoztatni arról, hogy tulajdonképpen melyik a listájuk. Különösen emiatt rendkívül fáradságossá vált a szavazatszedő bizottság munkája, amely csak este fél nyolckor állapíthatta meg az eredményt. Dr. Szántó Gábor kétszázkilencven szavazatot kapott, Kiss Lajosra kétszáznyolcvan szavazat jutott” – olvashatjuk a Hírlap március 1-jei számában megjelent választási beszámolójában.
A szavazás eredménye megmutatta, hogy milyen mélyen megosztotta a két elnök küzdelme a Népkör tagságát, és nyilvánvalóvá tette, hogy az új elnöknek komoly ellenszélben kellett megkezdenie munkáját.
„A választási eredmény kihirdetése igen vegyes érzelmeket keltett. Szántó Gábor dr. híveit igen kellemetlenül lepte meg az, hogy csupán tizenkilenc szavazat többséget [a Hírlap a választási beszámolóban többször is tizenkilenc szavazat többségről ír, holott az eredmény ismertetésénél a lap szerint 290 : 280 arány alakult ki] tudtak elérni és maguk is sajnálták a szavazás befejezése után, hogy a szomorú pártoskodás következtében, érdemes, a Népkörnek sokat áldozó és hosszú évek óta dolgozó régi vezetők kimaradtak a Népkör elnökségéből és tisztikarából. Miután attól félnek, hogy ezeknek a munkája nehezen lesz pótolható” – vonta le a választás tanulságait a Hírlap.
A Népkörben a megosztottság a közgyűlés után sem szűnt meg, sőt az új elnök megválasztása csak még jobban kiélezte azt, és mozgósította Szántó Gábor ellenzékét. Kiss Lajos hívei március 13-án az Arany Bárány Szállóban tüntetésszerű nagy összejövetelt tartottak, amelyen több mint háromszázan jelentek meg. A Hírlap március 16-án megjelent tudósításában egy nem teljes névjegyzéket is közölt az eseményen megjelent személyekről. A névsor arról tanúskodik, hogy a szabadkai magyarság közéleti személyiségeinek színe-java, pártállástól függetlenül, felsorakozott Kiss Lajos mögött. Az eseményen jelen volt többek között dr. Sántha György, az Országos Magyar Párt elnöke, dr. Havas Emil, az OMP ellenzékéhez tartozó politikus, dr. Strelitzky Dénes, a Hírlap főszerkesztője, dr. Nagy Ödön tartománygyűlési képviselő, Csuka János, Törley Bálint, dr. Vojnich Gyula, Nojcsek Géza, dr. Fenyves Ferenc, dr. Hermann Károly és dr. Prokesch Mihály. Az összejövetelen tiszteletét tette maga Kiss Lajos is, akit „percekig tartó lelkes ünneplés fogadott”. Az első beszédet dr. Nagy Ödön mondta, aki úgy fogalmazott, hogy a tisztújító közgyűlésen „csatát vesztettek”, ezzel pedig „csatát vesztett a magyar kultúra jövője is”, ezért a szállóban nem ünnepelni gyűltek össze. Kiss Lajos felszólalásában arról beszélt, hogy szerinte mi a Népkör küldetése. A kulturális szervezet munkájában Kiss meglátása szerint az egyetemességre kell törekedni, nemcsak a magyar kultúra ápolása, hanem a szláv kultúra megismertetése is a céljai közt kell, hogy szerepeljen. Havas Emil pedig megállapította, hogy a magyar kulturális szervezetek élére „csak a legméltóbbat lehet állítani és nincsen joga a tartalomnélküli stréberségnek valamit követelni a maga számára”.
A mély megosztottság végül dr. Szántó Gábor gyors bukásához vezetett. A Hírlap 1927. szeptember 20-ai száma így ír erről:
„Dr. Szántó Gábor, a Népkör elnöke beadta a lemondását. Dr. Szántó először kísérletet tett arra, hogy az egész elnökséget és a választmányt lemondásra bírja. Ez nem sikerült és erre dr. Szántó vasárnapra [szeptember 18.] választmányi ülést hívott egybe, amelyen már meg sem jelent, csupán írásban lemondását küldötte meg a választmánynak. A választmány dr. Szántó Gábor lemondását elfogadta és úgy határozott, hogy felkéri dr. Nagy Ödön helyettes elnököt a Népkör ügyének vezetésére.
Értesüléseink szerint Szubotica magyar társadalmában nagyszabású akció indult meg a Népkör ügyének rendezésére. Az alatt a hosszú idő alatt, amíg a belső ellentétek bénították meg a Népkör működését, a magyar társadalom egy része teljesen visszavonult a Népkörtől és dr. Szántó Gábor önkéntes lemondása is éppen azért történt, hogy a Népkör munkáját semmi körülmény ne akadályozza a jövőben.”
Dr. Szántó Gábor tehát alig hét hónap után önként távozott a Népkör éléről. Ugyanakkor e rövid idő is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy felbolygassa az akkori teljes szabadkai magyar közéletet.
