Az első zentai közjegyző, Zsarkó Antal családtörténete
Zsarkó Antal 1837. május 17-én született Szegeden, az ottani belvárosi templomban keresztelték meg. A jogi egyetemet 1860–1864 között végezte Pesten. Egyetemi évei alatt országgyűlési írnokként is tevékenykedett. Az ügyvédi szakvizsgát 1865-ben Pesten tette le. 1865. július 27-én Budán, az Alsó-vízivárosi Szent Erzsébet-plébániatemplomban kötött házasságot a paksi születésű nemeskéri Kiss Erzsébettel. A menyasszony rokonságban állt Deák Ferenccel, a „haza bölcsével”, valamint az Aradon 1849. október 6-án vértanúhalált szenvedett Kiss Ferenc honvédtábornokkal.
Jogi pályáját Szegeden kezdte ügyvédként, majd 1867-től Zentán folytatta. Itt az 1868 októberében megalakult Zentai Takarékpénztár titkárává is megválasztották. 1872-ben előbb a Szekszárdi Törvényszékhez, majd 1873-ban az Aradi Törvényszékhez helyezték törvényszéki bírónak. 1875-ben az igazságügyi miniszter Zentára nevezte ki – elsőként erre a posztra – királyi közjegyzőnek. A Zsarkó család 1875 júliusában költözött Zentára, a közjegyzői iroda pedig 1875. augusztus 3-án kezdett működni az Eugén (ma: Vuk Karadžić) utcában. Irodájában helyetteseként a kecskeméti származású Salamon Dénessel, későbbi vejével dolgozott együtt. Zsarkó 1890-ben bekövetkezett halálát követően Salamont zentai királyi közjegyzővé nevezték ki.
Zsarkó Antal alapító tagja volt az 1875. szeptember 12-én megalakult Szegedi Királyi Közjegyzői Kamarának, az első választmány tagjává és egyben jegyzőjévé választották.
Zsarkó Antal közjegyzői feladatai mellett a zentai közéletben is fontos szerepet játszott. Betöltötte a városi népiskola iskolaszékének elnöki tisztségét, és az 1879-ben alapított Zentai Gőz- és Kádfürdő Részvénytársaság igazgatótanácsába is beválasztották. A Telekkönyvvezetők Országos Egyesületének pártoló tagja volt.
A Szabadelvű Párt helyi szervezetében – amely 1881. május 8-án, 250–300 választópolgár jelenlétében a zentai nagyvendéglő dísztermében alakult újra – aktívan politizált, több képviselő-választási kampányban is részt vett. Rádai gróf ifj. Ráday Gedeon 1883-ban bekövetkezett halálakor – ekkor már mint a párt helyi elnöke – részvéttáviratot küldött az elhunyt honvédelmi miniszter özvegyének.
A bukovinai csángók/székelyek nagyobb csoportja az 1883-as telepítése során az Ausztria nevű gőzhajón és két uszályon érkezett április 10-én Zentára. Az „új magyaroknak” nevezett jövevényeket a rakparton Zsarkó Antal lelkes szavakkal üdvözölte, és reggelire invitálta, amelyet a piactéren fogyasztottak el.
Zsarkó adománnyal támogatta a zentai polgári iskola tanulói részére alapított Eötvös-jutalomalapot.
1886-ban a zentai közjegyző idősebb leányát, Szilárdát/Stefániát – akinek Deák Ferenc volt a keresztapja – dr. Zsingor László járási orvos jegyezte el. Alig öt hónappal a házasságkötés után, 1887. április 28-án dr. Zsingor súlyos betegség következtében, négy hónap szenvedés után elhunyt.
A tragédiák sorozatának azonban ez még csak a kezdete volt!
Az özvegyen maradt fiatalasszonyt 1888-ban Salamon Dénes – aki akkor már Baján töltötte be a közjegyzőhelyettesi tisztséget – vette feleségül. Boldogságuk azonban csupán három hétig tartott, mert annak szörnyű baleset vetett véget, amikor az ifjú házasok Bajánál csónakon keltek át a Dunán:
„Salamon Dénes helyettes közjegyző ifjú nejével, Zsarkó Antal zentai kir. közjegyző leányával, csolnakon átkelt a Dunán. Kívülök még a kormányos és két evezős legény ült a csolnakon. Visszajövet az ár egy malomkerék vízfogójának hajtotta a csolnakot, még pedig oly erővel, hogy a kormányos és evezős-legények minden erőfeszítése dacára megtörtént az összeütközés. A csolnak felborult. A férfiak megragadták a vízfogó deszkáit s szerencsésen meg is menekültek, de a fiatal asszonyt elragadta az ár s mielőtt segítségére siethettek volna, el is merült a hullámokban” – adott hírt a tragédiáról a Fővárosi Lapok 1888. április 4-i száma. Az eltűnt Salamon Szilárdáért, akinek holtteste akkor nem került elő, 1888. április 6-án Zentán gyászistentiszteletet tartottak. A holttestet végül (fej nélkül) 1889 augusztusában találták meg bajai molnárok:
„A fiatal hölgy még tavaly husvétkor, csolnakázás közben fúlt a Dunába, s holttestét a legszorgosabb kutatás dacára csak most találták meg, véletlenül. Fehérneműje – melybe a Z. C. volt hímezve – sértetlen volt, cipői szinte teljesen ép állapotban találtattak, magán a holttesten az enyészetnek csak csekély jelei látszottak. A holttestet másnap Zentára szállították, hol családi sírboltba temették el” – adta hírül a Pesti Hírlap 1889. augusztus 14-ei száma.
1889 őszén Zsarkó közjegyző másik leányát, Hajnalka kisasszonyt az akkor 35 éves Faragó Ödön jegyezte el, a házasságkötésre pedig már 1890 elején sor került. Erre azért volt szükség, mert Faragónak vissza kellett utaznia Kínába, ahol a császári tengerészeti vámigazgatóságon teljesített szolgálatot, és a mandarinokkal állt egy rangban. A Hazánk című lap jóval később, 1899. január 17-én izgalmas hírt közölt a kínai vámhivatalok főigazgatójáról, aki ebben az időben feleségével Tiencsinben lakott:
„Faragó Ödön egy délután sétára indult s behatolt egy, a város mellett elterülő erdőségbe, melyet sétahelyül szoktak a kínai előkelőségek használni. Egyszerre dörrenést hall a bokrok mögül s fehér porfelleg keletkezik előtte, mely után emberi hangok hallatszanak. A fehér porfelleg nem volt más, mint a Faragó Ödön szemébe hintett mészpor. Kínában tudvalevőleg a gyilkosok először áldozatuk látóképességét veszik el, szemükbe erős mészport hintenek, mely őket megvakítja s így bánnak el a szerencsétlenekkel. Faragó Ödön rögtön felismerte a helyzet veszedelmes voltát. Szerencsére a gyilkosok meglehetős ügyetlenek voltak s így szemevilága épségben maradt. Úgy vehette észre, hogy a kínai suhancok villogó késekkel rohannak feléje. Faragó Ödön sem volt rest. Azonnal védelmi állásba helyezkedett s erős botjával oly csapásokat mért támadóira, hogy azok rövid tusa után jobbnak látták kereket oldani.”
Röviddel fiatalabb lányának esküvőjét követően Zsarkó Antalt súlyos anyagi csapás érte: nyilvános szereplése, vendégszerető háza fölemésztette tekintélyes vagyonát, magyarán tönkrement. Egy mulatságot követően rosszul lett, és 1890. július 31-én – 53 éves korában – agyvérzés következtében elhunyt.
Ezt követően a család szerény körülmények között élt. Az özvegy reménysége az 1877. január 7-én Zentán született ifjabb Antal maradt, aki a zentai gimnázium alsó osztályainak elvégzése után a debreceni kereskedelmi akadémián folytatta tanulmányit. 1894 áprilisában azonban a fiatalember – „boldogtalan szerelem” miatt – öngyilkosságot követett el, agyonlőtte magát – adta hírül a Pesti Hírlap 1894. április 11-én.
Zsarkó Antal felesége 1896. december 9-én Budapesten hunyt el. 1880-ban Zentán született Erzsébet leányuk ekkor kiskorúként atyai nagybátyja, Zsarkó József gondnoksága alá került. Zsarkó Erzsébet, aki később Ruttkay Aladár (1861–1934) gyógyszerész felesége lett, 1939-ben hunyt el Nagyváradon.
Édesanyjuk halálát követően az Eugén utcai házat Hajnalka és Erzsébet örökölték, tőlük 1900-ban a Heszler és Társai Zentai Hengermalma cég beltagjai, Heszler György, Láng László, Láng Sándor és Láng Károly vették meg.
A Zsarkó család teljesen eltűnt Zentáról, a Tisza-parti városban ma már síremlékük sem lelhető fel.
