Bori Imre húsz éve nincsen közöttünk. Tanítványai, tisztelői a hatvanötödik születésnapjára a munkásságát összegező bibliográfiával lepték meg az alkotót. Elkészült Bori Imre személyi bibliográfiája, és a Forum Könyvkiadó és Nyomda jóvoltából meg is jelent a jeles dátumra. Akkor még rendületlenül alkotott, hétről hétre jelentek meg rövidebb vagy hosszabb írásai napilapunk vagy folyóirataink hasábjain. Azóta nem foglalkoztak az irodalomkritikus munkásságával ilyen formában. Halála után már ritkán találkozhattunk nevével szerzőként. Talán ezért lenne fontos ismerni munkásságának utóéletét legalább egy újabb bibliográfia révén.
A bibliográfus csak összegezi a szerző munkáit, nem értékeli. Tárgyilagos, pontos leírást ad róluk. Ezért talán a hétköznapi olvasó számára nem élvezhető olvasmány a kötet, amely csak feltárja a szerző műveit. A tanulmányírónak ellenben sok mindent elárul a szerzőről. Mikor miről írt, hány írása jelent meg egy adott időben, valamint azt is: hol, mikor, milyen hazai és külföldi folyóiratban publikált, milyen terjedelemben, mi érdekelte és így tovább. Az ilyen kiadványok főleg a kutatók számára fontosak, izgalmasak. Aránylag kevés személyi bibliográfia jelent meg Vajdaságban. Pedig az ilyen jellegű munkák alapján tudjuk meg, hogy melyik írónk mikor kezdett publikálni, mi foglalkoztatta, alkotásának intenzitását, érdeklődésének sokrétűségét. Ha így tekintünk a bibliográfiákra, akkor láthatjuk, hogy nem unalmas műfajról van szó. Nemcsak puszta adathalmaz, hanem érdekes, olvasmányos műfaj. Azzá teheti az olvasó, a kutató, ha megfelelő módon használja.
Az említett bibliográfia a személyi bibliográfiák csoportjába tartozik. A kötet célkitűzése elsősorban Bori Imre írásainak számbavétele volt 1950-től 1992-ig. Emellett tartalmazza az önálló Bori-kötetek sajtóvisszhangját, Bori Imre vitacikkeit, a vele folytatott beszélgetéseket, interjúkat (amelyek írásos formában jelentek meg). A rádióban és a tévében elhangzott előadásainak, beszélgetéseinek sajnos sem a témái nincsenek rögzítve, sem az időpontja. A hangzós dokumentumok kevésbé hozzáférhetőek, mint az írásban megjelent munkák. Nyilvános dokumentációs intézményeink nincsenek, ahol az audiovizuális dokumentumok hozzáférhetőek lennének. A rádió és a televízió archívumában, ha meg is őrzik a felvételeket, nehezen hozzáférhetőek, s használatuk feltételez bizonyos technikai segédletet (kazettás magnó, képmagnó stb.). Az okostelefon sok mindenben segít, de nem tud mindent megoldani.
A szóban forgó Bori-bibliográfia alapján szemléltethetjük számadatokkal is Bori Imre alkotói tevékenységét az adott időintervallumban, műfaji változatosságát. Impozáns a tételek száma is: 2403. Ebből 31 önálló tanulmánykötet, 28 tankönyv, 24 antológiaszerkesztés, 50 könyvhöz írt elő- vagy utószó, 41 gyűjteményes kötetben, lexikonban jelentetett meg résztanulmányt. A következő évek adatai hiányoznak a kimutatásból. Az összegező bibliográfia két évvel Bori Imre halála előtt jelent meg, nem tartalmazza teljességgel az életművet. Folytatásával adósak maradtunk…
Ha tartalmi sokrétűségét figyeljük Bori Imre munkásságának, láthatjuk, hogy érdeklődési köre igen sokrétű volt. Tanulmányaiban írt az avantgárdról, vannak néprajzi jellegű írásai, foglalkoztatta a helytörténet, az irodalmi élet minden mozzanata, az oktatás kérdései, a kapcsolattörténet, a sajtótörténet, a könyvkiadás, a könyvterjesztés, a művelődéstörténet… Figyelemmel kísérte az egyetemes magyar irodalom jelenségeit, a vajdasági magyar irodalom, a jugoszláviai irodalom történéseit, valamint a világirodalom évfordulóit, jelentős kiadványait. Végignézve a bibliográfia tételeit, láthatjuk, hogy írt Ács Gedeontól Stephan Zweigig, Zsilka Tiborig, Adyról, Ivo Andrićról, Aranyról, Babitsról, Balassiról – vagy a vajdasági írókról: Brasnyó Istvánról, Gál Lászlóról, Fehér Ferencről, Herceg Jánosról – csak néhány nevet említve…
Más oldalról is megközelíthetjük Bori Imre munkásságát a műveit feltáró bibliográfia alapján. Megtudhatjuk belőle, mi érdekelte, mi foglalkoztatta 1950-ben a mindössze huszonkét esztendős ifjú kritikust, aki írásainak egy részét az Ifjúság című lapban, valamint a Híd folyóirat hasábjain jelentette meg. Írt Sinkó Ervin és Majtényi Mihály elbeszéléseiről, Upton Sinclair Jimmie Higgins című művéről, vagy a Mit olvassunk rovatban (Ifjúság) Arany János, Debreczeni József, Fehér Ferenc, Majtényi Mihály, Apáczai Csere János műveire hívta fel a figyelmet.
A folyóiratokban és napilapokban megjelent tanulmányok, cikkek később kötetben is megjelentek, néha változatlan formában, máskor átdolgozva, kiegészítve. A sajtóban leginkább időszerű irodalmi és művelődési eseményekre, irodalmi évfordulókra reagált, vagy pillanatnyi olvasmányélményeiről adott számot, míg hosszabb lélegzetvételű tanulmányai folyóiratokban jelentek meg, gyakran folytatásokban.
Első kötete A gyermek és a könyv címen jelent meg 1957-ben. Már a cím is jelzi a szerző érdeklődési körét. S valóban élete végéig érdeklődési körének megfelelően gyakran írt az olvasmányélményeiről. Második kötete, Az ember keresése (1960) a magyar és a délszláv írók könyveinek bemutatása volt.
Nyomtatásban megjelentetett munkái hozzáférhetőek nagy könyvtárainkban (Szerb Matica, a Magyar Tanszék könyvtára…), de a rádióban elhangzott szövegeit nehéz vagy talán nem is lehet összegyűjteni. Rendszeresen, hetente elhangzottak előadásai az Iskolarádióban és az irodalmi műsorokban. Ezeknek egy része írásban is megjelent, de félő, hogy nem mind. Húsz év távlatából már szinte lehetetlen ellenőrizni. Ugyancsak fontos lenne dokumentálni a rádióban vagy a tévében elhangzott előadásait, könyvismertetőit.
Értékes lenne begyűjteni az interjúkat, Bori Imre irodalmi vitáit, könyveinek ismertetését, utóéletét.
Ismereteim szerint Bori Imre írásai a legszerteágazóbb témakörökre vonatkoznak. A vajdasági magyar irodalmi érdeklődése mellett írásai kapcsolattörténettel (főleg délszláv–magyar irodalmi vonatkozásban), világirodalommal, népköltészettel, művelődéstörténettel foglalkoznak. Reagált szinte minden jelentős hazai irodalmi eseményre (regénypályázat, díjak stb.). Bori Imre írásai nem csak magyar nyelven jelentek meg. Lefordították szerbre, horvátra, macedónra, szlovénra, albánra, szlovákra. Sőt angolra és más nyelvekre is. Magyarul a Magyar Szó mellett publikált a Dolgozókban, a 7 Napban, a Hídban, a Hungarológiai Közleményekben, az Ifjúságban, az Irodalomtörténetben, a Kortársban, a Korunkban, a Létünkben, a Magyar Képes Újságban, az Üzenetben, az Új Symposionban. Más nyelven a Polja, a Rukovet, az Izraz, a Nový život, a The Bridge… is közölt tőle szöveget.
Egyetlen íróról sem állíthatjuk, hogy megjelent írásainak száma tükrözi az írások jelentőségét. Bori Imre esetében egy fokozatosan kibontakozó, felfelé ívelő pályáról, majd a színvonalat tartó átlagon felüli termékeny alkotóról beszélhetünk. Írásai máig is időállók. A kutatók számára nélkülözhetetlenek.