Ősi magyar mondavilágunk csak egy anyát ismer, de olyat, akinek méhéből királyi uralkodóház származik: Emesét, hiszen ő szüli Álmost, akinek fia Árpád lesz, az igazi magyar királyi dinasztia megalapítója, a majdani Szent István király őse. A későbbi korban pedig a magyarok a maguk oltalmazójának ismét egy asszonyt tekintenek, a Boldogasszonyt, aki a Szent István által hazává nőtt ország felett őrködik oltalmazó tekintetével. Hozzá folyamodott a keresztény magyar akkor is, amikor már Szűz Máriának nevezte az égi édesanyát, s teszi ezt mindenkor és mindenhol széles e világon. Őt énekli meg az első írott magyar vers, az Ómagyar Mária-siralom, neki imádkozzuk az Úr angyalától vett köszöntő szavakkal a legtöbbször elmondott bizodalmas imánkat: Üdvözlégy, Mária! Karácsonykor vele örülünk újszülött gyermekének, a világ Megváltójának. Nagypénteken vele sírunk fia halálát gyászolva. A legtöbb archaikus népi imádságunk is Máriát szólítja meg. Őt illeti a legtöbb ünnep népünk kalendáriumában, mert ő a Kisboldogasszony, a Nagyboldogasszony, a szeplőtelen fogantatás, a gyümölcsoltó Boldogasszony, a sarlós Boldogasszony, a segítő Szűzanya és még több jeles ünnepünk, bibliai történetektől, illetve későbbi korok eseményeitől átitatva. A történelem során hozzá folyamodtak uralkodók és szolgák, győztesek és legyőzöttek; őt, a Magyarok Nagyasszonyát kéri népünk minden bajában, szorongatottságában, mert tudja: Mária segít. A legtöbbet, a legnagyobbat, a legbecsesebbet is reá bízza első szent királyunk, István, aki az egész országát, koronáját, az egész magyar népet Szűz Mária kegyeibe ajánlja. Szent István Szűz Mária mennybevételének napján, 1038. augusztus 15-én hunyt el abban a hitben, hogy az égi oltalmazó biztonságában tudja Magyarországot. A két ünnep csak azért vált szét, hogy mindkettőt méltóképpen tisztelhessük, megbecsülhessük. A vajdasági magyar katolikusok legtöbb temploma Szűz Mária mérhetetlen dicsőségét hirdeti, és nem kevés a Szent István király tiszteletét hirdető szentélyünk sem. Még az ortodox egyház is szentjei között tiszteli a magyar Szent Istvánt. A ma itt élők dolga is az, ami eleinktől ránk maradt, s élő hitünk szent vállalása: a mennybe felvett Istenanya, Szűz Mária imádása és Szent István királyunk méltó tisztelete.