Kis Kinga

üres éjszaka

nem tetszik a Hold vagy annak távoli világa, mégis éjnek évadján neki szól lelkem imája, miért fohászkodik épp, ki tudja? mindent szeret, ami szép, a szavakat meg nem unja, sze...

Kis Kinga

egy kis élet

ész csörög, lélek fájdul, szív köhög, személy kábul. csend zümmög, csont rándul, könny csöpög, harsona lezárul, ember nyüzsög. kéz érin...

Kis Kinga

vendégségben

dohányfüsttől sárga, zsíros falak fognak körbe, s nem ölelnek, megvetően néznek, szorítanak, s közben isszák tiszta tüdőmből kiömlő szavaim. „ez új, e...

Kis Kinga

színpad

arannyal futtatott képkeret a szoba fehér falán, berámáz, s a közönség nézi, ahogy szenvedek, nevet a színész baján. zavarja minden apró mozdulat,   hogy nem szó...