Kezdetben volt az Ige, s az Ige Istennél volt. Kezdetben volt a szín, és a szín is Istennél volt. Mivel azonban a színskála csupán fekete és szürkésfehér formában jelent meg, a nyelvi egyneműség miatt, a tárgyak közötti kommüniké nem volt teljes. Ezért imádkoztak az ő Teremtőjükhöz, bővüljön a színcsatorna, szélesüljön a Spektrum. Az Úr gondolkodóba esett: van-e olyan élőlény, mely elbírná a feladatot, mely az ég égszínkékjét ugyanúgy képes leképezni, ahogy a föld okker-barnáját, illetve a szivárvány színárnyalatait. Fogott hát egy széntubust (amolyan ősi kartusát), s festeni kezdett vele. Hipp-hopp meg is rajzolt egy rovart, a bibe-lepke mását, vagy ahogy Babits mondaná, egy „ízelt lábú bogarat”. Sokáig nézegette, mígnem este lett. S mivel nagyon elfáradt, ledőlt egy kicsit pihenni.
Másnapra teljesen kiment a fejéből az új nagy terv, a tárgyak meg csak nem hagyták békén. Rozoga matracából itt is, ott is ott is kirugódott egy-egy rugó, s könyörgő hangon szólt: Uram, miért nem színezed már be a szürke világot, szegény tárgyak, nekünk nem jut a teremtésből semmi sem. Mígnem valami derengeni kezdett. A bábból lassan kirepült a sárga árnyalatú, beteges színű káposztalepke. S mivel ő volt az első mozgó, sőt repülő tárgy, az elégedetlenség tovább fokozódott. – Nohát, jól kitettél magadért, Urunk.
Ennyire futotta mindenható „művészi vénádból”?
A Teremtő ekkor egy kicsit megtorpant, talán nagy művének, műalkotásának, az egész teremtett világnak a tökéletessége is átfutott az agyán. Aztán gyorsan túltette magát a Rossz irányából érkező gúnyos megjegyzéseken, felemelte mutatóujját, és újból kinyilatkoztatási szándékkel, szólásra emelkedett. – Nekem ennyire futotta – kezdte drámai hangon, fanfárok és angyali szárnysuhogás közepette –, de jön majd egy Művész, kinek neve a Csillagokig ér, ő majd orvosolja a problémát! Olyan lepkéket fest majd, hogy színei előtt leborul a Világ! Lesz abban smaragd-sárga, acél- és high-tech metál, csont- és hulla-fehér, borostyán-kék és ultramarin-zöld, hús-piros, krizantémréz-halovány s a magenta megannyi árnyalata. Hogy a világ összes képzőművésze holtáig csipegethet belőle…
Itt az élő közvetítésű kinyilatkoztatásnak vége is szakad, a diszpécseri szolgálat nem jelentkezik, marad a tuuu-tuu jelzés és az időnként fel-felreppenő lendvahegyi színes lepkeraj. Ilyenkor a deszkarepedések közötti rések, megannyi ajtócskák a vártán, kitárulnak.