Jules ifjúkorában néhány alkalommal becsöngetett bérházak kapuján, hogy ugrassa a párizsiakat. Idősen is megtette párszor, de akkor már nem kellett elszaladnia. Ha kijött valaki, csak annyit mondott: – Balra rohantak.
Fiatalon legtöbbször a bejárati ajtóra tapadva fülelte a lépteket, majd miután meghallott valamit, elszaladt. Mosolyogva futott sarkokon át. Ilyenkor elsuhant a Cinémathèque Française épülete előtt. Olykor az üldözői elől beszökött a filmintézet falai közé. Időnként egy-egy Charlie Chaplin-vetítésre is belógott. A Nagyvárosi fényeket szerette a legjobban. Mindig meghatódott, amikor az utolsó jelenetben a csavargó rámosolygott a szerelmére. Azóta félszáznál is több alkalommal tekintette meg.
Idősen órákat töltött az intézet mozgóképmúzeumában. Régi relikviák és díszletek között időzött. Hosszú percekig böngészte a bakelitlemezeket is, imádta a karcos korongokat. Amikor a régi lemezeit hallgatta, megannyiszor elképzelte, hogy ő Robert Goulet, az amerikai amorózó, a Broadway deszkáinak legfényesebb csillaga, aki pecsétgyűrűjét és elegáns öltönyeit sosem felejtette otthon. Hangja olyan volt, mint a látóhatár mögött megbúvó napfény. Egy álom, amelyből senki sem szeretne felébredni. Jules megkopott fotelében szenderegve adta át magát a muzsika hangjainak. Az éberség pillanataiban pezsgőjébe kortyolt. Veuve Clicquot, az volt a kedvence. Még szilveszter estéjéről maradt vagy háromujjnyi az üveg alján. A nagy falióra szépen lassan elütötte az időt a szűk szobában. Közben karosszékében ülve menekült az emlékeibe. Jules azon az estén sem azért iszogatta a gyöngyöző nedűt, hogy mámoros legyen. Csupán a szépre szeretett volna emlékezni. A letűnt pillanatokra, amikor Barbarával koccintottak Brest kikötőjének egyik eldugott kis kávéházában. Akkor is Veuve Clicquot csordult a poharukban, amikor először mondták ki azt az elhasznált kis szócskát… Tekintetük egymásba fonódott, és azt gondolták, hogy lelkük már nem lesz hontalan.
A szomorú szívű pincér kortyonként idézte fel tragikus történetük mementóit. Lehunyt szemmel várta, hogy szerelme érintése fényéveket utazva elérje. Könnyek között, szótlanul ült a félhomályban. Pukkantott még egy üveg habzó italt, de most már azért, hogy mindent elfeledjen.