Tünet Együttes: A tünetegyüttes – reality a pincében (Budapest)
A budapesti Tünet Együttes legújabb előadását (premier: 2019. február 18.), amelynek címe: A tünetegyüttes – reality a pincében, november 25-én, hétfőn tekinthette meg a Desiré Fesztivál közönsége. A szabadkai közönség jól ismeri a társulatot, hiszen az utóbbi tíz évben többször láthatta a Kosztolányi Dezső Színházban, így nagyjából tudhatta, hogy mire számíthat: kreatív, eredeti, jellegzetes, humoros-ironikus, táncos és prózai, tartalmas, elgondolkodtató előadásra. A Desiré közönsége persze nem teljesen azonos a KDSZ-ével, viszont erre a fesztiválra olyan nézők is járnak, akik szeretik a formabontó előadásokat, amilyen A tünetegyüttes is volt.
A társulat tizenöt éves, ennek apropóján hozták létre az előadást, amelyben a három alapító tag: Szabó Réka, Gőz István és Szász Dániel fotókkal, videókkal, történetmeséléssel és tánccal eleveníti fel az együttes történetét a megalakulástól a jelen pillanatig. Dokumentarista és artisztikus egyszerre, ahogy azt a társulattól megszokhattuk, és ahogyan azt Szabó Réka, a társulat vezetője, az előadás előtti „tárlatvezetésen” is elmondta: lévén matematikus és táncos egy személyben, az utóbbi években felismerte, hogy a racionalitást, amely a lényének fontos része, és az emóciót, amely ugyanígy fontos része, együtt kell működtetnie, és nem szétválasztva egymástól, ahogy azt a társulat kezdeti éveiben hitte/próbálta. Az előadás, amelynek alcíme: Dokumentarista performansz, önreflektív dühkitörés, úgy kezdődik, hogy a kívül várakozó közönséget három csoportra osztják, majd nagyjából tízpercenként a csoportoknak egymás után az előtérben az egyik színész/táncos a falra kitűzött dátumos rövid leírások alapján elmeséli a társulat létrejöttének lépéseit párhuzamosan az akkori magyarországi eseményekkel. Ez a párhuzamosság az egész előadáson végigvonul, hiszen egy független társulatnak az élete szorosan összefügg az aktuális társadalmi, politikai helyzettel. Az együttesnek az elmúlt tizenöt évben kialakult egy nagyon egyéni, markáns színpadi nyelve, amelynek része több előadásban a tanáros, racionális, természettudományos előadási stílusú „oktatás” is. Az este során sok tényszerű, számokkal, statisztikával alátámasztott magyarázatot kaptunk arra, mit jelent a független színházi társulat, hogyan alakult az elmúlt évek során ezeknek a társulatoknak a támogatása, és arra is, hogy a Tünet Együttesnek milyen adminisztrációs és egyéb kötelezettségei és kiadásai vannak. A nagyon rideg, de beszédes adatok mellett párhuzamosan az előadók részleteket mesélnek el az életükből, így megtudjuk, hogy az egyiküknek szívműtétre van szüksége, és azt is, hogy milyen tünetei voltak, mielőtt kiderült a betegsége. Megtudjuk azt is, hogy az egyik előadáson Szász Dániel véletlenül úgy fejbe rúgta Szabó Rékát, hogy betört a feje, és miután Réka vérző fejjel kiállt a közönség elé, és elmondta, hogy meg kell szakítaniuk az előadást, majd lefeküdt a színpadon, várva a mentőket, Szász Dániel hiába mondta el többször a közönségnek, hogy vége az előadásnak, a nézők nevettek, mert nem hitték el, hogy ez nem része az előadásnak.
Szabó Réka egy interjúban elmondta, hogy azok az értékek, amelyekben ő hisz, és amelyeket a társulat is szeretne képviselni: a tehetségnek, a kreativitásnak, az intellektus erejének, a morálnak és a szakmaiságnak a megfellebbezhetetlensége, illetve a toleranciának és a vita fontosságának a hite.
Különböző fajok, populációk erejét, túlélési esélyeit, egészséges fennmaradását inkább segíti a diverzitás, mint a homogenitás. Egészséges és érett társadalomban természetes a sokszínűség, az, hogy az emberek különböző módon gondolkodnak, és épp az teszi erőssé a közösséget, hogy ettől függetlenül szót tudnak érteni egymással. Az előadásban a társulat megalakulásának, névválasztásának történetét többen mesélték el, mindenki máshogyan emlékezett rá, ami természetesen és törvényszerűen emberi, hiszen mindenki máshogy él meg minden eseményt, és mindenki története igaz a maga módján. A sokféle színházi társulat sokféle nézőpontot jelent, és minél többfélét láthatunk, annál gazdagabb képünk lehet a világról.
Az előadás a címével egy tünetegyüttesre utal, amelyet a társadalom szervezetében érzékelhet a józanul vizsgáló, az alcímmel pedig a felszín alatti valóságról beszél, mint ahogyan a Tünet Együttes is működik a mainstream alatt, és ahogyan megmutat egy másik valóságot, azt, amelyet a felszínen nem mutat meg senki.
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban jelenleg fut egy előadás A kút nem a kiút címmel, amelyben elhangzik, hogy megtörténhet, rövidesen üres lesz a színház, mert a színészek is kivándorolnak a nehéz anyagi körülményeik miatt. A tünetegyüttes című előadásban is történik utalás a színészek pályaelhagyására a társadalmi, politikai támogatás hiánya miatt. Olyan tünetekről beszél mindkét produkció, amelyeket jó lenne felismerni és kezelni, mert a kultúra, az intellektus és a többi, Szabó Réka által is felsorolt érték felfogható egy egészséges társadalom szíveként, amelyet ha nem gyógyítanak időben, végezhet a szervezettel.
