A Szabadkai Gyermekszínház Lúdas Matyi című, legutóbbi produkciója sokszínű és sokrétű előadás, hiszen egyaránt épít az irodalmi hagyományra, a népzenére, a néptáncra és a középkori commedia dell’arte játékstílusára. Hernyák Zsóka dramaturg Fazekas Mihály azonos című elbeszélő költeményét vette alapul, amely az 1815-ös megjelenése óta nagy népszerűségnek örvend a magyar kultúrán belül. Mindannyian ismerjük Matyi, a kis libapásztor történetét, akinek lúdjait elkobozza Döbrögi uraság, és pénz helyett botütésekkel fizet értük. A fiú elkeseredésében megfogadja az úrnak, hogy „háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza”, majd a történet a továbbiakban az ügyesen kivitelezett bosszúról szól, fő motívuma a zsarnokság elleni lázadás.
Bár Fazekas Mihály „négy levonásban” megírt, eredeti magyar regének nevezte művét, az alapja vándormotívum, amely az asszír, babilóniai mesevilágban gyökerezhet. Fazekas Mihály azonban magyar történetté alakította, hiszen cselekményét a középkori Magyarországra helyezte, Döbrögi magyar földesúr s a jobbágyai is magyarok. A népnyelv jellegzetességeit, tájszavait is beleépítette költeményébe, s a magyar ember gondolkodásmódja, erkölcsi magatartása, világszemlélete is benne foglaltatik. Bár több feldolgozása is született az alapműnek – gondoljunk csak Móricz Zsigmond vásári komédiájára; az 1949-ben bemutatott, Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezésében készült filmváltozatra (ez volt az első teljes hosszában színes magyar film); vagy Dargay Attila 1977-ben készített, egész estés rajzfilmjére –, mindegyik adaptáció követte az eredeti cselekményt, legfeljebb apróságokban, például a ludak és a kimért botütések számában módosítottak. Így tett a jelen előadás dramatizálásakor Hernyák Zsóka is, aki tömörítette a cselekményt, a háromszor ötven botütést háromszor tízre plusz a ráadásra mérsékelte, és a húsz lúdból egyet helyezett a cselekménybe, annak is a közepébe, a főhős „kenyeres pajtásává”, cimborájává, hű kísérőjévé téve őt. A darab nyelvezete azonban szakít az eredeti időmértékes, hexameterekből álló verseléssel, a mai élőbeszédet alkalmazza, népnyelvi kötődése mindössze néhány magyar közmondás felidézésében valósul meg. Szükség is van e sűrítésre és aktualizálásra, hiszen a szűk órát kitevő, elsősorban gyerekeknek szánt (bár a felnőtteknek is roppant élvezhető) előadás legkevésbé a szövegre összpontosít, a beszéd helyét a népzene, a néptánc és a színpadi mozgás veszi át. Hernyák György rendező azon törekvése, hogy amit zenével, tánccal ki lehet fejezni, ott ne terheljék a közönséget temérdek szöveggel, egy rendkívül mozgalmas, szórakoztató és újszerű előadást eredményezett, hiszen a színpadra tett zenés-táncos produkció minden pillanatában leköti a néző figyelmét, mind zenéjében, mind látványvilágában figyelemre méltó. Egyaránt köszönhető ez a remek színészi játéknak, a produkció sajátos mozgásrendszerének, az inspiráló zenének, a látványos stúdiótechnikai megoldásoknak, valamint a találó díszletnek és jelmezeknek is.
Az előadásban egyaránt szerepelnek a gyermekszínház állandó színészei, színinövendékek, valamint egy gyermekszínjátszó is, a gyerek Lúdas Matyit rátermetten alakító Magyarka Márkusz személyében, és legyenek fő(bb) vagy epizódszereplők, mindannyian remekelnek. A ludat alakító Gál Elvira mind játékának, mind ötletes jelmezének köszönhetően végig az előadás központi szereplője-motorja, figurája folyton meg-megújuló humorforrás. A felnőtt Matyit, az álruhás olasz ácsmestert és a német doktort játszó Varga Benjámin alakítása szintén sokoldalú és elismerésre méltó, ahogy a Döbrögit játszó, leginkább gurulva közlekedő Ágyas Ádám karaktermegformálása is. A mellékszereplők közül kiemelendő Fridrik Gertrúd, aki narrátorként és Matyi édesanyjaként is színpadra lép. Hozzá köthető az előadás emlékezetes jelenetei közül kettő is: az egyik, amikor bábfigurából emberszereplővé alakul át a színpadon, a másik pedig a légyfogó jelenet, amikor léhűtő, lusta fiát okítja. Ezen jelenetek profizmusa igazolja, hogy a legkisebb karakterszerepben is brillírozhat a jó színész.
Az előadás mozgásrendszere két részre osztható, a néptáncra és a commedia dell’arte elemeiből építkező mozgásrendszerekre. Előbbinek szakavatott ismerője Kovács Tibor egri néptáncpedagógus, az előadás koreográfusa. Ő Bakos Árpád népies dallamaihoz alakította a cselekményt kísérő táncokat, belehelyezte az eredeti magyar néptánc elemeit a színpadi mozgásba, neki köszönhetően az eltáncolt motívumsorokkal is „mesélhetnek” a színészek. A táncelemekkel harmóniában lévő színpadi mozgás pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakos mesterhallgatójának, a szabadkai Ricz Árminnak a munkáját dicséri, aki a commedia dell’arte elemeiből építkező színpadi mozgást hozott létre. Ennek legjellemzőbb részei a tökéletességig gyakorolt mozdulatok, valamint a színészek testbeszéde, hiszen a történéseket kifejezőbbé teszik. Kovács Tibor és Ricz Ármin együttműködésének eredményeképp a feszes, harmonikus mozgásrendszer emeli az előadás színvonalát.
Ifj. Kucsera Gézának köszönhetően a kivetítésen és árnyjátékokon alapuló stúdiótechnika változatossá tette az előadás látványvilágát, amelyhez Saša Senković díszletei és Blagovesta Vasileva jelmezei egyaránt sokat adnak hozzá. A minimalista, ám látványos díszlet legeredetibb megvalósulása Döbrögi épülő várának fejen álló, tetriszkockákat imitáló megjelenése, a látványos jelmezek közül pedig a már említett libajelmez mellett kiemelhető a földesúr hajdúinak öltözéke és sajátos fizimiskája, fölfelé, lefelé és mindenfelé kunkorodó óriásbajuszukkal egyetemben. E bajuszcsodák megidézik Vig Balázs Három bajusz gazdát keres című meseregényének ikonikus szereplőit, a Kunkori koma, Kedves bajusz és Harcsa szomszéd nevezetű bajuszokat, akik világgá mennek, hogy ideális gazdát találjanak maguknak. Ezáltal üzenhetjük meg a szerzőnek, hogy bajuszai jó helyre kerültek a Szabadkai Gyerekszínház fogdmegjeinek orra alatt, sok derültséget okozva a nézőtéren gyereknek, felnőttnek egyaránt.
A remek dinamikájú, látványos és mulatságos előadás a szórakoztatáson túlmenően diszkréten felteszi az elnyomás ellen lázadók alapkérdését: „Hol itt az igazság?” A választ pedig ki-ki leszűrheti saját belátása szerint. Az előadás készítői mindenesetre a Fazekas Mihály-i alapgondolatot fogalmazták meg Döbrögi karakterének személyiségfejlődésében, miszerint az igazság úgy billen helyre, hogy az elnyomottak hathatós közbenjárására az elnyomó „megszelídül”. A Szabadkai Gyerekszínház legújabb előadásának zsarnoka, ha nem is „javul meg”, mint az elbeszélő költeményben, de harmadjára már megadóan veti alá magát a botozásnak, „Nyomjad!” felkiáltással. Matyi pedig, mindannyiunk megelégedésére, harmadszor is megadja neki, ami kijár, tíz botütést, természetesen ráadással.