Lejegyezte: Csorba Béla
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot(1) is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúdra(2) adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
– A magyarokho akartam mënni.
– Há mé?
– Mer jobban szeretëm a magyarokat.
És akkó a bíró mondta, hogy hát nem a magyarokat köll szeretni:
– Hanem minket, mer mink szabadítottuk mëg a magyarokat.
– Maguk csak mëgszabadítottak bennünket a sok biciglitű mëg a sok rádijótú.(3)
Kimondták neki az ítéletet. Akkó megköszönte a bírónak, hogy köszönöm szépen, bíró úr.
Hogy most hun vót bezárva, azt nem tudom. Azt së, hogy hány évet. A börtönbe azoknak vót eggy ojan disznófarmjuk, és a Sanyi ott ëtetett. Köllött neki a zólat meszēni, akkó mëggondóta, hogy az ólat bëfestëtte piros-fehér-ződre. Akkó ēhatározták, hogy hazaeresztik. Még rab vót, összegyütt a Vondrával.(4) A Vondrát nem tudom, hogy mé zárták be, csak amikó elitélték, a Szerencsés Jóska vót az eggyik tanú, és ellene tanúskodott.(5) A Vondra csak annyit mondott neki, hogy „të szërëncsétlen Szërëncsés”. Vondra valamit ellentmondott a kominizmusnak. A Sanyi bënt ismerkëdëtt mëg a Vondrával. És mikor a Sanyinak ijen hirtelen lëjárt a büntetése, nem vót bënt civil ruhája. A Vondra odaadta neki a lëvëlënduláját,(6) a papi ruháját, és abba gyütt haza. Mikó beért Temerínbe, Kiszomborba, a kálváriadomb környékire, ott laktak a szüleji neki, miko mënt haza, az asszonyok mind köszöngettek neki, mer azt hitték, igazi pap. Pedig csak a neve vót Pap.
(Elmondta id. Moisko Imre nyug. kőműves, sz. 1943, 2018. augusztus 25-én Temerinben.)
1 Opasač – katonai derékszíj szerbül.
2 Vojni sud – hadbíróság szerbül.
3 A hatalmat átvett kommunista partizánok 1944–45-ben elkobozták a magyar lakosságtól a kerékpárokat és a rádiókat.
4 Vondra Gyula (1908–1966) temerini plébános. 1948-ban hamis tanúzás alapján letartóztatták és koncepciós perben öt évre ítélték, a požarevaci börtönből 1951-ben szabadult.
5 Szerencsés József (1922–1980) 1947/48-ban az ifjúkommunisták temerini szervezetének titkára, élete végéig a vajdasági magyar tájékoztatás területén tevékenykedett a legkülönfélébb vezető beosztásokban.
6 Reverendáját.